Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

79. országos ülés 1897, má; utólagos intézkedéssel azonos, az tulniillik, bogy a hivatalnokokra nézve január 1 -tol számíttassanak azoa intézkedések jótéteményei, melyek a tisztviselők fizetését szabályozó törvény értelmében a fokozatokba való beosztás tekintetében a költségvetésben is a tisztviselőkre kiterjesztetnek, tehát visszahatólag számíttassanak e tekintetben úgy, mint tavaly is történt, — természetes, mondom, hogy a pénzügyi bizottság úgy általánosságban, valamint részleteiben ezen törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja annyival inkább, mert azon egy momentumot is, melyet a képviselöház tárgyalásai ezen törvényjavaslat elfogadásaimé kötni szoktak, mely tudniillik a kormány iránti bizalmat, vagy bizalmatlanságot fejezi ki az elfogadásban vagy el nem fogadásban, a pénzügyi bizottság a lefolyt vitával kapcsolatosan csakis úgy értelmezheti, hogy mintán a költségvetési vita szakadatlanul, minden egyes tárczánál, mint ez az igen tisztelt képviselőház emlékezetében világosan fennáll, a bizalmi nyilatkozatoknak szakadatlan sorozata volt a minisztérium egyes tagjai és az összes minisztérium iránt, ennek folytán ezen politikai indokból is bátor vagyok épen a képviselőház előzményei alapján a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani, (Helyeslés jobbfdöl.) Lázár Árpád jegyző .* Molnár János ! Molnár János: T. ház! Ha vau idő és alkalom, a midőn és a melynél & képviselőnek szabadsága, joga, sőt kötelessége a kormányrendszer felett bírálatot és ítéletet gyakorolni : úgy az bizonyára az appropriáezió alkalmából megindult vita. Én is élek tehát ezen jogommal és el fogom mondani fölötte véleményemet Nem erő és hatalom, hanem elvek és eszmék mozgatván és kormányozván a világot, Likurgusz és Solon, Arisztotelész és Plató ideje óta, a kik tudniillik részint gyakorlatilag, részint elméletileg államrendezéssel foglalkoztak, mindenkor olyan volt a kormányok formája és rendszere, mint a milyen volt az államról megalkotott fogalom. Ez a világtörténet tanulsága és tanúsága. Minden attól 'függ tehát, hogy valamely országban miként felelnek azon kérdésekre, hogy mi az állam és mi annak a czélja, feladata, mert azon országban az ezen kérdésekre adott felelet szerint lesz berendezve a magán és nyilvános életnek minden eleme, rétege, zeg-zuga és nyilvánulása. Hogy pedig e tekintetben még ma sem, tehát közel három-négyezer év után, a mióta tudniillik megkezdték az államok rendszeres szervezését, nem jutottak megegyezésre az emberek, mutatja azon körülmény, hogy még ez idő szerint is — ha jól emlékszem —- Poroszországban rerias 26-án, pénteken. 203 500 márka van kitűzve az álkm helyes fogalmának meghatározására. A néppárt, t. ház, ha nem is pályázik e kérdésre, már rég tisztában van a felelettel, vagyis az állam helyes fogalmával és ezzel kapcsolatosan a kormányok feladatával. A néppárt ugyanis erősen meg levén győződve arról, hogy azon két fantom, melynek egyike bölcsőnk pólyáját, másika pedig koporsónk szemfödelét tartja kezében, vagyis a SEÜletós és halál, nem határa az emberi létnek; hogy tehát az ember, egy bár földiekkel játszó, de égi tünemény, egy befejezett egész, kinek egy önezélt, még pedig egy fensőbbet kell megvalósítania ; továbbá tudván azt, hogy az ezen czélnak megfelelő önfentartás és öntökélyesítés ösztöne delejt képez, mely egyént egyénhez, családot családhoz vonz és az együttlétnek, az együttélésnek érzetét, ösztönét szüli; nemkülönben élénken érezvén azt, hogy az ember akkor, midőn társul, nem veszti el egyediségét és nem egyéni jogainak elkobzását, hanem inkább fokozását, vagyis azt várja a társas együttléttől, hogy az őt azon javakra, a melyekre ő önmagában elégtelen, képesítse; és végűi azon nézetben, hogy a jogot csak kodifikálni lehet és nem megteremteni, mert annak forrása az igazság, a mely teremtetlen és örök, mint Isten, kinek az visszfényét képezi: ezen előzményekből kindúlva — ismétlem — azt véli a néppárt ég úgy tudja, hogy az állam csak olyan társaság, a melyben az emberek azért egyesülnek, hogy az ő fensőbb hivatásukkal összefüggő földi, ideiglenes boldogságot, mint mindnyájunknak közös javát, együttes erővel elérhessék. A modern jog- és államtudósok azonban, épúgy mint az államférfiak másutt is, nálunk is máskép gondolkoznak. »Mivel az ember tevékeny, mindent öntevékenységének ró is fel manapság és mivel érzi szabadságát, függetlennek képzeli magát. Működvén, cselekedvén a társasélet mezején, azt hiszi, hogy ő az ura és alkotója, mindannak, a mit létrehoz,« és ezen több, mint önérzetes felfogáshoz híven, megalkoták a modem államnak fogalmát, a mely szerint az, első sorban, teljesen független, abszolút hatalom, semmi fölötte és minden alatta; másodszor önczél, a mely magán kivül senkit és semmit sem ismer el; és harmadszor a jogn*k nem csupán védője, támasza, hanem egyedüli jogforrás, mely vizét a parlamenti többségnek néha nagyon is gyér, mert alig egy-két szavazatkülönbségből áll, máskor meg nagyon is dagadó, de nem ritkán a bfízhödésig stagnáló tavából meríti. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Addig tört tehát az emberiség előre és 26*