Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-68

14 68. országos illés 1897. márczins 11-én, csütörtökön. kell haladnia, mert csak ezen az úton valósít­hatja meg aspiráczióit, gyarapíthatja erejét és hatalmát. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, ezen az úton haladok. És ha az ország törvényhozása engem abban a támogatásban és abban a biza­lomban fog részesíteni, a mit eddig tapasztalni szerencsém volt, a programmot megvalósítom. Kérem a t. ház támogatását és a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés, taps és éljenzés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Rakovszky István jegyző: Molnár János! Molnár János: T. képviselőház! Új idők, új emberek; új idők, új intézmények; új idők és új törvények korrektív fogalmak. Az újabb idők eltörölték az úgynevezett ősiségét, felsza­badították az úrbéri birtokot, a nemesi, a volt úrbéri és a kisbirtok tehát új jogi alapokat igényelt. És melyek voltak azok az új jogi alapok, melyeken ezen birtokok még most is nyugosznak ? Köztudomású dolog, hogy az országbírói értekezlet egy átmeneti intézkedést létesített, a mely a régi nemesi birtokjog romjai közé bele­ékelte, beleillesztette részben az akkor náluuk is divó osztrák polgári törvénykönyvnek már akkor is, most is elavult szakaszait. Az osztrák tartományok tehát, melyeknek maradiságáu mi élczelni szoktunk, megelőztek e téren bennünket, mert míg ott már régen fel­karolták a kisbirtokosok érdekeit, addig nálunk a magyar magánjog kodifikácziója még ma is, tehát 30 év múlva, a bizottságok és a zöld asztalok légkörében révedez. Pedig a jogbiztonság alapfeltétele minden czivilizáeziónak; a jogbiztonság, mely határozott jogi szabályokat, megfelelő jogi intézményeket és jogszolgáltatást igényel. É tekintetben ná­lunk még ma is több a látszat, mint a való­ság. Mert kérdem, t. ház, van-e jogbiztonság például a telekkönyvek terén? A ki ezt hiszi, nagyon könnyen és hamar csalódik. Igaz, hogy történt e téren Javulás a telekkönyvi betétek szerkesztése által, de az a kérdés, mikor fog az véget érni? Ha úgy halad, a mint az eddig haladt, bizonyára ad Calendas Ghraecas marad. Ha azt a sok, igazán felesleges százezret, sőt milliót, melyet a polgári anyakönyvekre fordí­tunk, a telekkönyvekre fordítanék, mily hatal­mas lendületet nyerne ez az ügy! De erre Magyarországon nincs sem pénz, sem ember! Midőn 1867-ben a szabadelvű rendszer át­vette a kormány gyeplőit, a konzervatívok vol­tak azok, a kik sürgették, hogy rendezni kell a kis-, volt úrbéri birtokosok birtokviszonyait, hiteligényeit, öröklési jogát. stb. De jutalmuk az volt, a mi ma a néppárté: pecsovicsoknak, hazaárulóknak, klerikálisoknak nevezték őket. á. »fekete báróuak« gúnyolt Sennyey, midőn felfödte a Felvidék nyomorát s az uzsora garáz­dálkodását, ki birta Ugyan erőszakolni az uzsora­törvényt, de a többi elmaradt, mert a liberaliz­mus kapitalisztikus és merkantilista iránya nem akart ily lappáliákkal, tudniillik a kisbirtokosok igényeivel foglalkozni. A reális hitel helyett a perszonális hitelre utalta a kisbirtokost, de nem gondoskodván annak alkatelenvűről, odajutot­tunk, hogy míg a középbirtokos osztály, a mely pedig a hazának ós alkotmánynak mindig fen­tartója, hatalmas oszlopa volt, majdnem teljesen elpusztult, addig a kisbirtokos ma már alig »leli honját e hazában* és felütötte fejét a mezei proletariátus. (Égy van! a baloldal hátsó padjain.) Ily körülmények között ért minket a gaz­dasági válsig. S ennek daezára, midőn mái­nem hunyhatunk szemet az általános nyomor előtt, többnyire elméleteken vitatkozunk, a he­lyett, hogy az orvoslás praktikus eszközeihez fordulnánk. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Gondoskodjék tehát a törvényhozás a te­lekkönyvek végleges rendezéséről, továbbá a hitelnek jogi alapjairól, aztán megfelelő birtok­jogról, nemkülönben a kisbirtokos öröklési, va­gyonszerzési jogáról; szóval alkosson legalább oly rendszeres, határozott agrártörvényt, agrár­jogot, a minőt a gazdasági egyesület ajánlott. Ezenfelül teremtsen olcsóbb és gyorsabb igaz­ságszolgáltatást, mint a milyennek ellenkezőjé­től itt tegnap Emmer Kornél t. képviselő úr is panaszkodott, és a mi fő, iparkodjék a kormány visszavarázsolni a jogintézményekbe és az igaz­ságszolgáltatásba helyezendő, de, daczára a miniszter úr ellenkező nézetének, már-már el­tűnt vagy legalább is megingott bizalmat min­den téren, mert a bizalom akárhányszor pótolja a törvény hiányait, míg viszont a legtökélete­sebb törvény is hiányos ezen bizalom nélkül. Ezt sürgeti a néppárt s a míg ezt megvalósítva nem látja, nem fogadja el a költségvetésnek erre vonatkozó tételeit. (Helyeélés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Kérem, foglalják el hely őket. Lehoczky Vilmos jegyző: Plósz Sán­dor! (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Plósz Sándor államtitkár: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Majdnem személyes kérdés­ben vagyok kénytelen felszólalni. Oly vehemens támadás intéztetett tegnap az igazságügyi kor­mányzat ellen, annak törvényhozási politikája ellen, hogy azt szó nélkül nem hagyhatom.

Next

/
Thumbnails
Contents