Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-79
202 79 « országos ölés 1897. márcsdns 26-án, pénteken. Én tehát a hág elé terjesztem, minő eljárást szándékozom követni hasonló esetben; (Halljuk! Halljuk!) előadom azért, mert ezekben az ügyekben mindennemű kételyt és mindennemű esetleges gyanút előre el akarok hárítani. (Élénk helyeslés.) Az én nézetem az, hogy a bejelentés, ha kivíílről történik, vagy személyesen kell hogy történjék, vagy pedig szükségeg, hogy az illető teljes nevét olvashatóan odaírja, állásának és lakásának megjelölésével, (Helyeslés.) hogy a ház elnöke és a bizottság is abban a helyzetben legyen, hogy ha kell, konstatálhassa, hogy ki a bejelentő és így komoly bejelentéssel áll szemben. (Helyeslés.) Helyesnek tartja ezt a ház? (Áltál ános helyeslés.) Csak jelenteni akartam a háznak, hogy ebben az értelemben és ezen határok közt szándékozom eljárni. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Feltétlenül helyesnek tartom a t. elnök úr eljárását, csak egy kérdésre van aggodalmam, tudniillik, hogy vájjon a házszabály biztosít-e a házon kivtíl álló" feleknek olyan jogokat, mert a házszabályok értelmében a bejelentéseket, igaz, hogy az elnök úrhoz is lehet intézni és a házszabályok nem mondják meg világosan, hogy a házon kivtíl állók is tehetnek-e bejelentést, vagy nem. A házszabály azonban disztingvál kettőt: ha az elnöknek történik a bejelentés a ház valamely tagja által, vagy pedig ha nyilt levélben történik a bejelentés. Nekem azonban egyelőre az a feltevésem, hogy a házszabályok csak a ház tagjaira vonatkozólag bírnak érvénynyel, a házon kivíü álló emberekre nézve pedig csak annyiban, a mennyiben a juriszdlkezió szempontjából írnak elő szabályokat. Nem lesz ellene kifogásom, — bocsánatot kérek, hogy félre ne értessem, — ha ezen jog megadatik a házon kivtíl állóknak is, hogy összeférhetetlenségi esetet bejelenthessenek, de miután nincs tudomásom precíedensről, volt-e hasonló eset, hogy házon kivtíl állók tettek volna bejelentést, talán szükséges volna, hogy e tekintetben a ház elvileg járuljon hozzá legalább most ahhoz, hogy elfogadja a házon kivtíl állótól is az ilyen bejelentést. Es a kérdés. Ha e tekintetben preczedens van, természetesen nincs magyarázatra szükség, de ezt fontosabbnak tartom, mint az elnök úrnak általam különben teljesen helyeselt eljárását. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: T. ház! Talán felvilágosíthatom a t. képviselő urat és a t. házat. (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztassék megolvasni a szabályok 134. szakaszát, a mely így hangzik (olvassa): »A bejelentett összefórhetlenségi eset megvizsgálására annak közlésétői számított 15 napon belül a bizottság határnapot tűz, s annak ideje és helyéről úgy a képviselőt, mint a bejelentőt, ha ez a háznak tagja, értesíti s záros határidő alatt stb.« Ez világosan arra mutat, hogy más is jelenthet be, nemcsak a képviselő, csakhogy ezt nem tartozik a bizottság megidézni, mint a bejelentő képviselőt. Ebből látja a ház, mi a házszabályok értelme. (Helyeslés.) Üj valamit alkotni a bejelentésre, azt megszorítani vagy kitágítani jelenleg helytelen volna, de hogy a meglévő szabály komolyan és az előadott értelemben alkalmaztassák, arra kértem a ház helyeslését és hozzájárulását. (Helyeslés.) Péchy Tamás: T. ház! Nemcsak a 134. §, de maga a 133. §. is egyenesen jogot ad a házon kivtíl állóknak a bejelentésre, mert kontradiszting vál; tudniillik a 133. §. első bekezdése azt mondja (olvassa): »Ha a képviselőház elnökének összeférhetetlenség esete jelentetik be, a bejelentést a nélkül, hogy a képviselőháznak előzetesen tudomására hozná, közvetlenül átteszi az összeférhetlenségi bizottsághoz.* A második bekezdés pedig azt mondja (olvassa); »Ha a háznak valamely tagja által nyilt ülésben jelentetik be az összeférhetlenségi eset, a bejelentés minden vita nélkül utasítandó az összeférhetlenségi bizottsághoz.« Ez, kombinálva a 134. szakaszszal, egészen világosan mindenkinek jogot ad — nagyon természetesen álnév alattiaknak nem — és így az igen tisztelt elnök úr nagyon helyesen jár el akkor, a midőn azt mondja, hogy olvashatatlan az aláírás, se lakása, se karaktere odaírva nincs, tehát figyelembe nem veheti. De az az elv fennáll, a házszabályok szerint, hogy a házon kívüliek is tehetnek bejelentést. Elnök: A ház tehát ahhoz az eljárási módhoz, melyet javasoltam, hozzájárulván, áttérhetünk a napirend másik tárgyára: ez tudniillik az 1897-iki állami költségvetésről szóló törvényjavaslat (írom. 136, 140) tárgyalása. Az előadó úr kivan szólani. Eötvös Károly: Nem nagyon kíván! (Derültség.) Pulszky Ágost, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1897. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat egyszerű összefoglalása a ház határozatainak, a melyeket az imént lefolyt költségvetési vita folyamán hozott és konstatálhatom utólag, hogy szórói-szóra és pontróí-pontra megegyez azon előterjesztéssel, a melyben a pénzügyi bízottság a t. háznak a költségvetés dolgában javaslatot tett. Igen természetes tehát, hogy miután ezen. kivtíl semmit egyebet sem tartalmaz, — eltekintve egy áj szakasztól, a melyet a pénzügyi bizottság ülésében hozott javaslatba a pénzügyminisz ter, (Mozgás a szélső baloldalon.) és a mely a fennállott 1896-iki költségretési törvényben foglalt
