Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-77

190 77. országos ülés 1897. márczins 23-án, kedden. Tekintve, hogy vasúthálózatunk kiépítése, melynél nagy részben olasz munkások alkalmaz­tattak, már nagyon előrehaladott, B ennek követ­keztében olasz munkásoknak hazánkba való beözönlése csökkent, s bogy időközben megalkot­tatott az 1891: XIV. törvényczikk, a mely az ipari és gyári munkások betegség esetén való ellátására a munkaadókat kötelezi, tekintve, hogy az egyezmény IV. czikke értelmében az olasz kormány kötelezi magát arra, hogy az eddigi hátralékos költségeket két év alatt megtéríti, a közigazgatási bizottság hozzájárult az egyezmény­hez, és nevében kérem a t. házat, mikép a tör­vényjavaslatot elfogadni méltóztassék. Elnök: Kivan valaki hozzászólni általá­nosságban a törvényjavaslathoz? Ha senkisem kivan, felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául ? (Igen!) A ház elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Antal jegyző (olvassa a czímet és az 1—3. §-t; észrevétel nélkül elfogadtatnak). Következnek a közigazgatási és az igazság­ügyi bizottság jelentése, (írom. 101, 134) Magyar­ország és Ausztria között, egyrészt Besztereze­Naszód és Máramaros vármegyék, másrészt Bukovina szélén elhúzódó országos határvonal megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az előadó úr kivan szólani. Belitska Béni előadó: T. ház! Bukovi­nának 1775-ik évben Ausztriához történt csato­lása óta Magyarország és Ausztria közt a Besz­tercze-Naszód vármegye és Bukovina közt elhú­zódó országos határ folyton vitás volt és minduntalan határvillongásokra szolgáltatott okot, a minek következtében az országos határ ren­dezése vált szükségessé, mely szerint a két állam 1886-ban meg is indította az eljárást és az országos határ megállapítására vegyes bizott­ságot küldött ki. A vegyes bizottsági tárgyalások bizonyos megszakításokkal három ízben is folytak a hely­színén és legutoljára, miután már a helyszínét bejárták, 1884 és 1887-ben Bécsben, a mely alkalommal a vitás határ rendezésének kérdése végleges megoldást nyert, melynek megfelelőleg a határpontok ki is jelöltettek. E megállapodá­sokat, melyekhez a két állam kormánya hozzá­járult, tartalmazza a most beczikkelyeztetni ezélzott törvényjavaslat, melyet úgy a közigaz­gatási valamint az igazságügyi bizottság is le­tárgyalván, annak czélját mindkét bizottság he­lyeselvén, mindkét bizottság nevében kérem a t. házat: méltóztassék a törvényjavaslatot el­fogadni. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani, Féregéi Dezső belügyminiszter: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat érdemére és lényegére nézve teljesen kifejtette a t. előadó úr a dolog állását, ahhoz tehát nem kivánok hozzászólni. De ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert sajnálatomra konstatálnom kell, hogy ezen törvényjavaslat indokolásába egy számhiba csúszott bele, s miután én súlyt he­lyezek arra, hogy ne csak a törvényjavaslat, hanem annak indokolása is minden tekintetben preeziz legyen, engedelmet kérek a t. háztól, hogy itt egy recktifikáló nyilatkozatot tehessek. (Halljuk! Bálijuk! jóbbfel'dl.) Az indokolásnak utolsó előtti bekezdése ugyanis azt mondja, a határrendezés eredmé­nyéről szólván, hogy (olvassa) : »Hangsúlyoznom kell, hogy a határrendezés eredménye Magyar­ország érdekeinek így is megfelelő, a mennyi­ben Magyarországhoz 394 hold 685 négyszögöl, Ausztriához 85 hold 1215 négyszögöl csatolta­tott, úgy, hogy Magyarország javára addig vitás és de facto Ausztriához tartozó területből 307 hold 1070 négyszögöl esett.« T. ház! Ez az adat itt téves; a mennyi­ben az átszámításnak rektifikálása után a tény • leges eredmény az, hogy az összes vitás terület 479 hold és 300 négyszögöl. Ebből most már Magyarorsz íghoz átcsatoltatott 374 hold és 916 négyszögöl, Ausztriához esatoltatott 49 hold és 1532 négyszögöl és így tényleg Magyarország területe gyarapodott 324 hold és 984 négyszög­öllel. Ez az, a mit az indokolás ezen részlet­tételének rekíifikácziója czéljából a t. ház előtt felemlíteni szükségesnek tartottam. A magam részéről is kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kivan valaki szólni általánosság­ban a törvényjavaslathoz? Ha senkisem kivan, felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a tár­gyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául, Igen vagy nem ? (Elfogadjuk!) A ház elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Antal jegyző (olvassa a tőrvény­javaslat mimét és 1—4. §-ait, változatlanul elfogad­tattak). Elnök: Következnek már most az igazság­ügyi és közgazdasági bizottságok jelentései (írom. 19, 135) a kereskedelmi tengerészet rend­tartásáról szóló javaslat tárgyában. Neumann Ármin, az igazságügyi és közgazdasági bizottságok előadója: T. ház! Kereskedelmi tengeri hajózásunk fejlődése ér­dekében égetően szükségessé vált azon viszo­nyoknak a szabályozása, a melyek eddig vagy épen nem, vagy pedig csak szórványosan vol­tak szabályozva. Azon jogforrások, melyek eddig

Next

/
Thumbnails
Contents