Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-77

77. országos ülés 1897, márceias 23-án, kedden. 189 gálnak az 1897. évre drágasági pótlék engedélyezése tárgyában. Molnár Antal, a gazdasági bizottság előadója: T. képviselőház! A ház alkalmazottjai azzal a kérelemmel fordultak a t. ház elé, hogy azt a drágasági pótlékot, a melyben a múlt év folyamán részesültek, részükre a t. ház ez idén is engedélyezni kegyeskedjék. Mint tudva van a t. ház tagjai előtt, a ház alkalmazottjai a múlt évben drágasági pótlékban részesültek, a mely az Í000 forintig terjedő fizetésű alkalmazottaknál a nyugdíjba beszámítható fizetés 12 százalékában az 1000 forinton felül a fizetésnek 8 százalékában állott. A gazdasági bizottság, tekintettel arra a körülményre, hogy a múlt évtől fogva az idénre a székes fővárosban a drágasági viszonyok alig változtak,^és hogy azok súlyát kii]önösen a kisebb javadalmazása alkalmazottak érzik, nem tartotta méltányosnak, hogy a máit évben engedélyezett drágasági pótlékot az idén teljesen megvonja a kisebb javadalmazása alkalmazottaktól. Ennélfogva azzal a javaslattal járul a t. ház elé, méltóztassék elhatározni, hogy a ház azon alkamazotíjai részére, a kiknek a fizetése az 1000 forintot meg nem haladja, drágasági pótlék czímén ez idén a nyugdíjba beszámítható fizetésnek tíz százaléka engedélyeztessék. Kérem a t. házat, méltóztassék a bizottság ezen javaslatát elfogadni (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki hozzászólani a javaslaíhoz? Ha senkisem kivan, felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a gazdasági bizottság javaslatát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kivannak szavazni? (Nem!) A ház elfogadta a bizottság javaslatát. Következik a közigazgatási bizottság jelentése, (írom. 27,114) a Kisbarkócz és Korong magyarországi Vas vármegyei községek és Wantschen és Wolfsdorf stájerországi községek közt elhúzódó országos határ menetére nézve fenforgott vitás ügy befejezéséről szóló belügyminiszteri jelentésről. Belitska Béni, a közigazgatási bizottság előadója: Magyarország és Stájerország közt elhúzódó határvonalon a határjelek eltűnése folytán határvillongások keletkeztek és 1897. évben Wantschen és Wolfsdorf stájerországi községek azon panaszszal léptek fel, hogy vasvármegyei Kisbarkócz és Korong községek lakosai az ő határukon nagyobbmérvű erdőirtást vittek véghez. Ennek következtében úgy a magyar királyi, mint az osztrák császári kormány a tényálladék megállapítása végett vegyes bizottságot küldöttek ki a hely színére, a mely három ízben is nevezetesen 1878-ban, továbbá 1884-ben és végre 1886 tói 1887-ig a helyszínen működött és kitűzte a határvonalat, megállapította a határt és azt is, hogy a határjelek felújítandók és ezentúl minden tíz esztendőben a határ bejárandó és a határjelek újból felállítandók. Ezen bejáráshoz képest a vitás területből, a mely összesen 34815 négyszögölet tesz ki, Magyarországhoz lett csatolva 3205, Ausztriához pedig 276*5 négyzetül. Ezen bizottságok megállapodását a közvetlenül érdekelt vármegyei községek elfogadták, a két kormány hozzájárult és a határjelek tényleg fel is újíttattak. A közigazgatási bizottság tárgyalván az erről szóló belügyminiszteri jelentést, minthogy itt nem annyira határigazításról, mint inkább csak az eltűnt jelek felújításáról van szó, hozzájárul a belügyminiszter úr azon felfogásához, hogy ennek beczíkkelyezése nem szükséges és a közigazgatási bizottság nevében tisztelettel kérem a t. házat, miképen az erre vonatkozó belügyminiszteri jelentést tudomásul venni méltóztassék. Elnök: Kivan valaki hozzászólani a javaslathoz? Senkisem, akkor a kérdést felteszem: tudomásul veszi-e a ház a belügyminiszter úr jelentését, igen vagy nem? (Tudomásul veszsmk!) A ház tudomásul vette, s ennélfogva átküldetik a főrendi házhoz, tárgyalás és hozzájárulás végett. Következik a közigazgatási bizottság jelentése (írom. 113, 115) az Olaszországgal a vagyontalan betegek kölcsönös díjtalan kórházi ellátása iránt kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatról. Belitska Béni előadó: T. ház! A volt S/árdiniai királyság és Ausztria között 1861. évi január 1-ével kezdődő érvénynyel nemzetközi egyezmény köttetett, mely szerint a két állam alattvalói, kik kórházi ellátásra szorulnak, a belföldiekkel azonos elbánásban részesülnek, s a melyek után felmerült kórházi költségek az ápoltak vagy érettök fizetni köteles rokonaik által megtéríttettek, vagyontalanság esetén pedig nem voltak követelhetők. E nemzetközi egyezmény alapján az osztrák és magyar kormányok az olaszországi tartományokban ápolt saját alattvalóik után felmerült kórházi költségeket megtérítették de a velenczei tartománybelíek után felmerült ily költségek, mivel azok behajtására az olasz hatóságok képtelenek voltak,.megtérítetlenül maradtak, úgy hogy Magyarországnak követelése e czimen — Horvát-Szlavonországot bele nem értve — 39.004 forint 70 krajczárt tesz ki. Ez okból, és hogy eddig csak a volt szardíniái királyság tartományaival szemben fennállott kölcsönösség Olaszország többi részére is kiterjesztessék, külügyi kormányunk czélba vette az ügy újbóli rendezését és a magyar királyi kormány hozzájárulásával megkötötte az olasz királyi kormányuyal a most beczikkelyezni szándékolt nemzetközi egyezményt,