Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-76

180 76. országos ülés 1897. márczins 22-én, hétfőn. ténik valamely községben, a polgároknak miheztartás végett tudomásukra kell azt hozni. A puchói szolgabíróságnál, hol ez ügyben jegyzőkönyvet vettek fel, — bizonyára ott lesz a miniszter úrnál a jegyzőkönyv, — a bíró azt vallotta, liogy a községben kidoboltatá a szerdai kötéseket. De itt van nálam egy nyilatkozat, a melyben 56 községben' ember ezt jelenti ki (olvassa): »Mi alulírott Kvassó község lakosai ezennel kinyilatkoztatjuk és bármikor s bárhol hit alatt bizonyítani készek vagyunk, hogy az egyházpolitikai törvények életbeléptetése óta se dobszó mellett, se más hirdetmény alakjában községünkben mai napig oly nemű hirdetmény, mely szerint a polgári házasságkötés a Lednicz kerületi állami anyakönyvvezetői hivatalban csakis szerdai napon köthető, meg nem történt. Kinyilatkoztatjuk továbbá azt is, hogy az, a ki nyilatkozatunk ellenében a hirdetés megtörténtét állítja, tudva valótlant mondott « (Zaj jobbfelől.) Parancsolnak ? Elnök: Csendet kérek ! Lepsényi Miklós: Itt van egy másik nyilatkozat, melyet a községbeli szolgák állítottak ki, a kiknek kötelességük az ily hirdetményekről a közönséget értesíteni. Ezek azt mondják (olvassa): »Mi alulírott kvassói lakosok és községi szolgák, a kiknek tisztéhez tartozik a községet érdeklő dolgokat dobszó mellett kihirdetni, kinyilatkoztatjuk s hit alatt bizonyítani készek vagyunk, hogy szolgálati s tisztünk ideje alatt a mai napig se a községi bírótól, se más valakitől rendeletet vagy parancsot nem kaptunk, hogy dobszó mellett Kvassó község lakosainak egyikünk vagy másika kihirdesse 8 tudtul adja, miszerint a polgári házasságkötések a ledniczi állami anyakönyvvezetői hivatal s polgári házasságkötéssel megbízott közeg által csak szerdai napon foganatosíttatni fognak. Erre tehát se nem utasíttattunk, se nem hirdettük. Egyúttal kijelentjük, hogy nines tudomásunk arról, hogy községünkben mai napig ilynemű kihirdetést másvalaki eszközölt volna.« E nyilatkozatok kétségtelenül igazolják, hogy Kvassón nem volt közhírré téve, hogy a házasság csak szerdán köthető, tehát erről a közönségnek tudomása nem is lehetett. Midőn tehát egy egész násznépet, mely már felkészülődött, mégis elutasítanak és csak napok múlva Ígérik a házasság kötését, ez eljárás kétségtelenül a zaklatás jellegét viseli magán. Már pedig ha valahol óvakodni kell attól, hogy a zaklatás látszata se forogjon fenn, különösen a ledniczi körjegyzőnek és anyakönyvvvezetŐuek kellene e tekintetben óvakodni azért, mert izraelita vallású lévén, a nép úgyis bizonyos ellenszenvvel viseltetik iránta. Azután a népnek vallásbeli meggyőződését és vallásos szabványait is figyelembe kell venni, mikor ilyenféle hirdetményeket tesznek közzé. Már pedig mindenki, a ki valamikor kátét tanúit, tudja, hogy a szerdai nap éven át sok esetben böjti s vannak esetek, a midőn katholikus embernek szerdai nap nem szabad házasságot kötnie. Az egyház ezen törvénye szerint tehát a szerdai nap a legszerencsétlenebbül van kiválasztva házasságkötésre. A ledniczi anyakönyvvezetőtől nem is csodálom, mert, a mint mondottam, 8 zsidó, tehát az egyház törvényeit nem ismerheti s így nem is veheti figyelembe. Ámde a t. belügyminiszter úrnak kellene arra a dolgokra figyelmeztetni közegeit, hogy lehetőleg úgy intézkedjenek, különösen a házasságkötéseknél, hogy a közönségnek vallási érzete megsértve ne legyen. Azt méltóztatott mondani, hogy kötekedtek az anyakönyvvezetővel, s ellenszenvből okoznak neki nehézségeket. Nem tudom, hogy a t. belügyminiszter úr, kinek a nyakába akarja varrni ezen ellenszenv felkeltését, hanem annyit mondhatok, hogy a katholikus papság épen nem akar huzakodni a polgári kötések miatt. Megmutatta ezt az egész országban, mert miután törvény lett, engedelmeskedik és meghajlik előtte mindaddig, a míg törvény fog maradni. Pedig ha a papság egy értei mű leg az egész országban ki akart volna kötni, talán kiköthetett volna. (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Meg kellett volna pró hálni!) Kubinyi Géza: Vasra kell verni őket \ (Nagy zaj a baloldalon.) Lepsényi Miklós: Hát to.000 papot be lehetett volna csukatni? Kubinyi Géza: Be bizony! (Nagy zaj.) Lepsényi Miklós: De hát milyen állapotok lettek volna ekkor Magyarországon ? (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak közbeszólni. Lepsényi Miklós: A mi pedig az interpellácziónak utolsó pontját illeti, hogy: »oly esetekben, a midőn szándékosan húziii-halogatni akarja a kötést a polgári anyakönyvvezető, tanuk által kiállított bizonyítvány után legyen joga a papnak összeadni a feleket, a mikor aztán a polgári kötés utólag póto!tatnék«, ez nem oly rendkívül különös kívánság. Hiszen, épen a liberalizmus szempontjából kellene ezt életbe léptetni, mert ebben a dologban maga a kötés a lényeg és nem a forma. Az pedig, hogy egyik köti-e előbb a házasságot, vagy a másik, liberális szempontból a lényeget nem érinti, csak a formához tartozik. S én azt hiszem, hogy a lényeg kedvéért a formát mindig fel lehet áldozni. Azután sohase azt kell tekinteni, hogy a tisztviselő uraknak könnyebbséget okoz-