Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-76

76. országos Illés 1897. niárezius 22-én, hétfőn. 185 A mi az ötödik pontot illeti, itt ezen kérdés intéztetik hozzám (olvassa): »Mintán hasonló zaklatások miatt majd mindennsp olvashatunk panaszokat a lapokban, nem tartaná e a t. belügyminiszter úr üdvös intézkedésnek, ezek meggátlására szigorú rendeleteket adni ki, melyben utasítaná az anyakönyvvezetőket, hogy a törvényben meghatározott szabályszerű idő letelte után azon a napon és azon a hivatalos órában tartoznak a kötést teljesíteni, melyben a jegyesek tanúikkal előttük megjelennek ?« Hát, t. ház, ez ellenkezik azzal az utasítással, a mely a múlt évben, illetőleg a házassági törvény végrehajtásakor ki lett bocsátva s így határozottan ki kell jelentenem, hogy e tekintetben nem szándékozom intézkedni. A hatodik ped'g így szól (olvassa): »Hasonló zaklatás megszüntetése czéljából nem tartaná a t. belügyminiszter úr helyesnek megengedni, hogy: ha az anyakönyvvezető a törvényszabta idő letelte után húzni-halogatni akarná a kötést, erről a jegyesekkel és tanukkal fölvett szabályszerű jegyzőkönyv kiállítása után a lelkész jogoi nyerjen az egyházi házasság kiszolgáltatására, mely esetben a polgári kötés utólag pótoltatnék.« Már az interpelláczió megtétele alkalmával első hallásra megjegyeztem azt, hogy ez a kérdés annyira beleütközött a törvénybe és annyira ellentétben áll azzal, hogy azt hiszem, egy törvényhozónak engem erre nézve animálni, sőt óhaját kifejezni sem szabad, hogy a törvényt megszegve ilynemű intézkedést léptessek életbe. Ezt ismételhetem ma is és azért kérem a t. házat, hogy az összes pontokra adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Lepsényi Miklós: T. ház! Midőn február 13-án kettős interpellácziómat megtettem, a meggyőződés is, a mely erre vonatkozólag keblemet eltöltötte, kettős volt. Egyik meggyőződésem az volt, hogy a t. miniszter úr ígéretéhez hiven minden mulasztást, minden visszaélést és túlkapást meg fog torolni. Ez a meggyőződés annál erősebb volt bennem, mert a minisztereknek ez igéret nélkül is kötelességük, a mennyiben a miniszter nem azért szolgája az országnak, hogy az álladalomnak gépezetét egyedül esak működésben tartsa, hanem azért is, hogy a gépezetbe nem illő részeket addig ráspolyozgassa, csiszolgassa és illesztgesse, a míg azok feladatuknak meg nem felelnek, ha pedig annak oly részei volnának, a melyek feladatuknak nem képesek megfelelni, azokat onnan kivesse. A másik meggyőződés pedig, a mely keblemet eltöltötte, az volt, hogy nem a nép van a tisztviselőkért, hanem a tisztviselő van a népért, tehát nem a népnek kötelessége kiszolgálni a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. V. KÖTET. tisztviselőt, hanem a tisztviselőnek feladata kiszolgálni a népet. És ha ez így van, akkor a tisztviselőknek nagyon kell vigyázniok arra, hogy midőn hivatalbeli kötelességüknek tesznek eleget, azt oly módon teljesítsék, hogy abban a közönség zaklatást ne lásson, sőt ne is láthasson. Az a két eset pedig, a mely február i 3-iki interpellácziómnak tárgyát képezte, nagyon is alkalmas arra, hogy különösen az érdekelt felek zaklatást lássanak benne. (Zaj a jobbóldalon.) Azt mondja az igen tisztelt belügyminiszter úr, hogy interpelláeziómnak első pontjában az a tétel, hogy a január 31-ikére; vasárnapi napra kitűzött polgári kötést egészen csütörtökig halasztották el, téves, mert a kötés megtörtént február elsején. Igaza van a t. belügyminiszter úrnak. S erről én is kaptam értesítést, de esak azután, midőn interpLllácziómat már megtettem. A polgári kötés csakugyan megtörtént február elsején. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Lepsényi Miklós: Ámde, t. ház, a polgári kötés eredetileg valóban ki volt tűzve január Sl-ikére ; (Egy hang a jobboldalon: Reggeli 9 órára!) és én felolvastam itt egy szabályszerű jegyzőkönyvet arról, hogy azon napnak bármely órájára volt a kötés kitűzve, nem pedig reggeli 9 órára, a mint az igen tisztelt belügyminiszter urat informálták. A felek tehát megjelentek azon a napon délután 4 órakor. De az anyakönyvvezető nem adta őket össze; megjelentek másnap, február elsején reggel 9 órakor, és ekkor se adta őket össze, hanem összeadta délután 4 órakor. S mi indította erre Winkler Árpád anyakönyvvezetőt? Az, hogy a vitenczi izraelita körjegyző előtt szóba hozatván ez az ügy, ő helytelenítette Winkler eljárását. Az anyakönyvvezető attól tartván, hogy baj lehet a dologból, délután a harmadik faluba utánok küldött a jegyeseknek, hogy jöjjenek be, össze fogja őket adni. így a hívás folytán aznap, a mikor reggel már elutasította őket, délután visszajöttek a jegyesek a násznéppel s akkor történt meg a polgári kötés. Ennek következménye az volt, hogy az egyházi kötés, a mely február elsejére volt kitűzve, csak február másodikán mehetett végbe. (Zaj a jobboldalon.) A mi a második vagyis a ledniczi ügyet illeti, arra vonatkozólag a következőket terjeszthetem elő. Interpelláczióm megtörténte óta egy második jegyzökönyvet is küldtek hozzám, mely szintén arról tanúskodik, hogy a két házasfelet elutasította a jegyző, miután nem szerdán mentek hozzá házasságkötés végett. A miniszter úr azt mondja, hogy ezt az a jegyző joggal tehette, mert a szerdai nap volt kitűzve házasságkötésekre. De azt hiszem, ha ilyen intézkedés tör-