Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-76
Ig4 76. országos ülés 1897. márciim* S8-én, hétfőn. neki tudomására juttatta, kijelentette, hogy nem így történt az eset, vagyis hogy igenis február 1 én megtörtént az anyakönyvvezető előtt a polgári kötés. Azt pedig szintén kiderítette a vizsgálat, hogy az sem áll, mintha vasárnap azért utasította volna el őket az anyakönyvvezető, mert — bár kijelentette, hogy e nap bármely órájában jöhetnek — délután 4 órakor jöttek; hanem, mert a kihirdetés rendén már megállapodás történt arra nézve, hogy ők vasárnap reggel 9 órakor jönnek, és ebbben megállapodtak úgy a vőlegény, mint a menyaszszony, valamint a menyasszony édes anyja is. Az anyakönyvvezető várta őket vasárnap délelőtt kilencz órától 12-ig, de nem jötték, mivel az egyiknek temetésre, a másiknak pedig keresztelésre kellett mennie más-más faluba; onnan megjőve, délután négy órakor jöttek az anyakönyvvezetőhivatalba, s hihetőleg a keresztelőn jól mulatva, oly hangulatban, s oly követelőleg léptek föl, hogy az anyakönyvvezető azt mondta: így egyáltalában nem köti össze őket és csak másnap, február másodikán, történt meg a polgári kötés, mint ezt a plébános maga is kihallgatása alkalmával bevallotta, hozzátévén, hogy ő erről úgy az Alkotmány czímü* lapot, mint Lepsényi Miklós képviselő urat értesítette. (Derültség ée naj jóbbfelöl.) Tehát, t. ház, ebben a tekintetben teljesen felesleges a további intézkedés. A mi már most a második esetet illeti, az interpelláczió 3. pontjában azt a kérdést intézi hozzam a t. képviselő úr, hogy; » Van-e tudomása a nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszter urnak, hogy Gereg Pál és Csizmár Mária krassói lakosok, mint jegye-. sek, folyó hó február 8-án hétfőn reggeli fél tíz órakor polgári kötés végett tanúkkal együtt megjelentek Náthán József ledniczi közjegyző és anyakönyvvezetőnél, ki a kötést megtagadta azzal a megokolással, hogy ö csak szerdai napon köt házasságot. S hiába hivatkozott a vőlegény arra, hogy nem maga ura, — szegény szolga lévén, nem jöhet akkor, mikor az anyakönyvvezető kívánja, hanem a mikor gazdájától szabadságot kap, 1 *— Náthán József anyakönyvvezető azonban mindennek daczára elutasította őket?« T. ház! Erre nézve az eset szintén nem ágy áll, mint a hogy az interpelláló képviselő úr feltüntette. Mert az anyakönyvvezető úgy, a mint azt a kormány által a házassági törvény végrehajtása tárgyában kiadott szabályrendelet megállapítja, igenis jogosítva van arra, hogy — mint ezt a felekezetek is teszik — ott, hol a lakosság nem nagy, a hétnek bizonyos napjaira korlátozza az esketéseket, a polgári kötést ennek megfelelőleg a ledniczi kerületben szerdai napra tűzték ki, még pedig azért, mert ha a hétnek további napja tűzetik ki, akkor daczára annak, hogy ott a nép gazdasági viszonyai nem épen a legjobbak, a mulatozás és dorbézolás as egész héten át tart, a pénteki és szombati böjti napokat kivéve. így pedig, ha szerdai nap a polgári kötés napja, a csütörtök is elég a mulatozásra. Itt tudta az illető, hogy csak szerdán történhetik meg a polgári kötés, sőt a szolgát figyelmeztette a gazdája is, mikor kérte, hogy bocsássa el, hogy miért megy, hiszen csak szerdán történhetik az esketés. Ennek daczára elment, minek oka ismét csak a fölbujtás és azon ellenszenv, a melyet daczára a törvény meghozatalának bizonyos körök táplálnak, hivatásuknak tartva, hogy a békesség helyreállításán való közreműködés helyett izgassanak. Ha az illető félnek csakugyan annyira érdekében állott volna, vagy ha ő szépen kérve, avagy legalább nem durván nem gorombáskodva és nem fenyegetve lépett volna fel, akkor az anyakönyvvezető bizonyára nem utasítja el; de miután ezt nem tették, és miután a fennálló szabályok szerint ő azt a napot tűzte ki, tehát igenis ragaszkodott hozzá, és nem eskette őket össze, hanem szerdára utasította őket. (Helyeslés jóbbfelöl.) A következő pont ez (olvassa): »Ha a nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszter úrnak nincs ez esetekről tudomása, szándékozik-e azokról tudomást szerezni s a kötekedő anyakönyvvezetőket feladatuk pontos teljesítésére szorítani, eddigi mulasztásukért pedig érdem szerint megfenyíteni ?« Az előadottakból méltóztatott látni, hogy igenis van tudomásom, beszereztem magamnak a legrészletesebb inforraácziót és itt annak jeléül, hogy a kormány a paczifikáezió jelszavát nemcsak mint jelszót adta ki, hanem a maga részéről a meddig lehet, elmegy, hogy ennek gyakorlatilag is érvény szereztessék, kijeleiiteiidőnek tartom e helyen azt is, hogy én a folyó évben 25.000. szám alatt kiadott körrendeletemben intézkedtem az iránt, hogy félreértések elkerülése végett a házassági kötések időpontja mindig előzetesen, lehetőleg már a kihirdetett tárgyalási jegyzőkönyv fölvételekor hozassák az anyakönyvvezetők és a felek által tisztába, és ez alkalommal a felek méltányos kívánalmaira kellő figyelem fordíttassák. Másodszor felszólítom az anyakönyvvezetőket, hogy ők a házasság kötésére kitűzött naphoz vagy napokhoz túlságos merevséggel ne ragaszkodjanak, és a hol méltányos körülmények forognak fenn, azon kívül is tartsák meg a polgári kötéseket. Végül azou anyakönyvvezetőket, a kik a házasságok megkötéseméi hetenként csak egy napon szoktak közreműködni, holott a helyi viszonyok többször tennék kívánatossá, megfelelő több ilyen napnak kitűzésére fölhívtam.
