Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-76

7fl. országos ülés 1897. márczias 2f-én, hétfőn. 183 illetők felelősségre vonására tarthatott volna méltán igényt. Jól tudom, t. ház, — meg voltam győződve, — hogy bármiféle visszaélések hozassanak is fel, (Zaj. Elnök csenget.) azok itt a képviselőházban orvoslást nem találnak, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Én egy perczig sem kételkedtem abban, t. ház, hogy az én interpelláczióm sem fogja maga után vouni azt az eljárást, a melyet egy jogállamban méltán megvárhatnánk. Ez az eset épúgy, mint számos más eset, a mely nap-nap után az ország különböző részeiből levelekben hozzám érkezik, mutatja, hogy ez országban rendkívüli állapotok üralkodnak| Merem azt állítani, hogy az abszolút korszak legsötétebb napjai is idilliek voltak a mai állapotokhoz képest, (Ellenmondások a jobboldalon. Úgy van! Úgy van! a baloldalon. Egy hang jobbfelől: Az istenért, talán még sem! Nevetés jobbfelől.) mert az abszolút korszak nem vetette magát a nép legalsóbb osztályaira és az abszolút korszak egyszerűen beszolgáltatta az illetőket törvénytelen bíráiknak, a kik velük szemben eljártak és őket tehetetlenekké tették ugyan, de nem folyamodtak kinzásokkoz, zaklatásokhoz és olyan embertelenségekbez, mint a minők ezen esetekben is előfordultak. T. ház! Én már első interpelláezióm megtétele alkalmával megmondottam, hogy reám nézve minden képzelhető foglalkozások között, a melyek teljesítése elől ki nem térhetek, a legkellemetlenebb az, midőn nemcsak törvénytelenségekkel, hanem embertelenségekkei is foglalkoznom keli. De, t. ház, nem térhettem és nem térhetek ki a felszólalás elől, mert addig, a míg ennek a háznak tagja leszek, fel fogom emelni tiltakozó szavamat minden oly eljárás ellen, a mely az országban a törvény tiszteletét megrontja, (Élénk helyeslés balfelöl.) a mely eljárás a polgároknak politikai, választási szabadságait sérti, és a mely a személybiztonságnak s általában a rendnek és a nyugalomnak legveszélyesebb ellensége. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A midőn ezt teszem, t. ház, nagyon jól tudom, liogy daczára a történteknek, az interpellácziómra adott válasz mégis tudomásul fog vétetni. De rámutattam és rámutatok arra, t. ház, hogy lássa Magyarország közvéleménye, hogy mit érnek e teremben a fennálló törvények ; (Helyeslés balfelől.) mi értéke van e teremben a polgári és politikai szabadságnak; mi az értéke e teremben a személybiztonságnak és mennyire egyeztethető össze az a válasz, a melyet a t. miniszter úrtól kaptam, azon tényekkel, a melyeknek közvetlen tanúi künn maguk az illetők voltak. Ha ezt a tényt maga a nagyközönség Össze fogja hasonlítani a miniszter úr válaszával, (Mozgása jobboldalon.) és ha tudni és látni fogja, hogy mi történt künn és mi az, a mi arra vonatkozólag itt benn mondatik: képet fog magának alkotni azon állapotokról, a melyek uralkodnak, és a melyeknek törésére, szorítva és kényszerítve van. Ep ezért, a történtek után, sem tehetek egyebet, mint hogy a választ tudomásul nem veszem és kérem a t. házat, hogy annak tárgyalását napirendre tűzni méltóztassék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat: tudomásul veszi-e a t. miniszter úrnak Horánszky Nándor képviselő úr interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azon képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter úr válasza Lepsényi Miklós képviselő úr interpellácziójára a ledniezi és lopassói anyakönyvvezetők szabálytalan eljárása tárgyában. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! A hó folyamán Lepsényi Miklós képviselő úr egy interpelláöziót intézett hozzám, a mely egy nyitramegyei és egy trenesénmegyei anyakönyvvezetőnek eljárására vonatkozik. Ezen interpeíláczióra kívánom a választ megadni. Az interpelláció első pontja azt kérdi, hogy (olvassa): » Vájjon van-e tudomása a nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszter úrnak, hogy Zsuzsi Máté és Brezula Karolin steruzai lakosok, szabályszerűen kihirdetett jegyesek, polgári kötését Winkler Árpád lopassói anyakönyvvezető folyó évi január hó 31-ére vasárnapi napra s annak bármely órájára tűzte ki, de midőn a jegyesek tanúikkal délután fél négy órakor megjelentek, — azzal az indokolással, hogy miért nem jöttek reggeli 9 órakor, a kötést megtagadta s azt február hó 4-ikére a következő csütörtökre halászta, mely intézkedésének megváltoztatására a jegyesek minden esdeklésükkel se tudták rábírni ?« Á két kérdést összefoglalom. Á második kérdés ez (olvassa): »Helyes és törvényes intézkedésnek tartja-e a nagyméltóságú magyar királyi belügyminiszter úr, hogy midőn a nevezett jegyesek másnap, tehát február hó 1-én reggeli 9 órakor is megjelentek tanúikkal a hivatalos helyiségben és esengve könyörögtek a polgári kötés eszközléseért, ismét rideg elutasításra találtak, s megint csütörtökre utaltattak.« Hát, t. ház, az ezen két kérdést illetőleg megejtett vizsgálat során kijelenthetem, hogy a t. képviselő úr teljesen tévesen volt informálva, sőt igazolhatom, hogy az illető, a ki az interpelláczió tárgyául szolgált kérdést neki tudomására juttatta, e tényt ő hozzá egy Ledniczen február hó 16 án feladott ajánlott levélben már magának a képviselő úrnak is tudomására hozta, a mennyiben az illető plébános, a ki az esetet