Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-76

182 76. országos ülés 1897. márcalus 22-én, hétfőn. kéri be a referádákat és az illetőket magukat kérdik meg az iránt, hogy minő visszaélések követtettek el egy jogállamban, válasz alapját mégsem képezheti. Itt csak szabályszerű" vizsgálat, még pedig pártatlan vizsgálat deríthette volna ki a tényállást. És ha ilyenre hivatkozhatott volna a t. miniszter úr, akkor készséggel elismertem volna, hogy azok az adatok, melyekre válaszát alapította, nem kifogásolhatók. Történt például a többek között azóta is, hogy egy magasabb állású esendőrtiszt egy községbe kiment és az illető panaszkodókat arra igyekezett rábírni, hogy panaszaiktól álljanak el és vádjaikat vonják vissza. Már maga ez a tényállás is mutatja, hogy ha azoknak a panaszoknak alapja nem lett volna, bizonyára nem ereszkedett volna le as a magasabb állású csendőrtiszt, hogy épen azoktól kívánja a panaszok visszavonását, a kik a sérelmeket szenvedték, mert az a hatósági tekintélynek rovására megy, ha egyfelől a hatósági közegek az állampolgárokat zaklatják, azután ők maguk mennek kérni, hogy az illetők a panaszaikat vonják vissza. Ez a tény maga mutatja még azt is, hogy ott oly dolgok történtek, a melyeket a jogrend semmiféle államban meg nem tűrhet. T. ház! Hogy a kerületben visszaélések, kihágások lehettek, azt első felszólalásomban sem vontam kétségbe, a mi nem azt teszi, hogy azokat elismerem, hanem csak azt teszi, hogy részletes adataim ezekre vonatkozólag nincsenek. Én ezeket fedezni semmi körülmények között nem akartam akkor sem, most sem akarom. De ennek következménye nem lehet az, hogy az állampolgárok zaklattassanak, törvénytelen elbánásban részesüljenek, hanem következménye csak az lehet, hogy adassanak át az illetők a bírói közegeknek, a kik az eljárást megindítják és a tényállást kiderítve, az illetőket a törvények rendelkezései szerint büntetik vagy felmentik, már pedig azok az adatok, melyeket részletesen felsorolni nem kívánok, világosan mutatják, hogy ott a visszaélések sokkal terjedelmesebbek voltak, mint a minőket én annak idején felhoztam, így például az oroszhegyi esetre vonatkozólag kezemben van egy nyilatkozat, mely szerint 170 ember panaszkodik az iránt, hogy őket hosszabb időn keresztül vallatták, még pedig október 21-tol november 4-ig, természetesen épen a választások előtt és leginkább azért, hogy őket terrorizálják, jogaik gyakorlásában megfélemlítsék. Ezek közül 26-ot vasra vertek, kínoztak, nyolczat ütlegeltek, pofoztak, a többieket pedig azon gyöngéd nyájasságokban részesítették, a melyeket interpelláczióm előterjesztése alkalmával említettem. Ebben a községben történt az is, hogy valami Pálmai nevezető egyén a választók előtt ott megjelent és magát felsőbb helyről kiküldöttnek jelentvén be, kormánypárti tollakat osztogatott, nyilvánosan pénzeket váltott, ezeket mutogatta a választóknak, természetesen azzal a czélzattal, hogy a választást ez úton is befolyásolja. Értesülök, hogy itt történt, igenis, a választóközönség részéről nagyobb felháborodás, melynek kihágások is lehettek a következményei, de az igazi inzultust épen ezért nem azok követték el, a kik az illető tolakodót a polgári jog gyakorlatának befolyásával szemben tehetetlenné kívánták tenni, hanem az, a ki a választók türelmét jogaik gyakorlatára vonatkozó terrorizmusa által próbára tette. Ugyanez az egyén később is megjelent a községben és akkor már valami gyttmölesészeti, kertészeti biztosnak adta ki magát, s e czímen igyekezett később befolyásolni a választókat. Kitűnt, hogy ez az úr nem volt más, mint egy szomszéd megyebeli község jegyzője, ki erre e ezélra felhasználtatott. Ha ily eljárás után, t. ház, kihágások követtettek el, én azokat fedezni ugyan nem akarom, de természetes, hogy elsősorban azok bűnösek, a kik a törvények ellenére a botrányokat provokálták. Itt van a malomfalvi eset. Itt is 41 egyén panaszolta, hogy közülök tizen le voltak tartóztatva több napon át, és hogy ez idő alatt vallattattak, ütlegeltettek, pofoztattak, falnak állíttattak és nem tudom, miféle kínzásban részesíttettek. Egy harmadik eset a farkasfalvi, mely egy hóval a választás után történt. Ezek is panaszolják, hogy itt számos egyén le lett tartóztatva, a kiket zaklattak, az istenüket szidták, őket a falnak állították, koplaltatták, vasat szorítottak a kezükre és súlyosan megsebesítették, az asztal alá fektették mindaddig, míg végre a szolgabíró volt kénytelen az ügybe beavatkozni s az illetőket a velük szemben elkövetett visszaélésektől megszabadítani. Negyedik eset a korondi. Az illetők szintén panaszolják, hogy közülök, tízet kínoztak, tizenkettőt rövidebb-hosszabb ideig letartóztattak, szóval személyes szabadságukban korlátoztak, tehát oly visszaélések követtettek el, a melyeket már a humanizmus is repudeál. Mert végre is, t. ház, ha az illetők csak erkölcsi zaklatást szenvedtek volna, ez még emberileg menthető lenne, de ha az illetők kínoztattak, ez mindenesetre oly dolog, mely méltó megrovást érdemel. Ezzel szemben a t. miniszter úr egégz egyszerűen azt konstatálja, hogy ott nagy rend volt, hogy ott az állam polgárai semmiféle bántalmazásnak kitéve nem voltak, szóval, hogy ott semmi olyan nem történt, a mi megrovásra, figyelmeztetésre, — vagy, a mi szerintem még indokoltabb, — rendes fegyelmi eljárásra s az