Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-76

7«. országol filés 1897. aáreiiv* 22-és, nétftia. 181 valamelyik tanút kérdezte, azalatt panaszosnak meghagyta, hogy forduljon a falnak, mivel jelek által a tanával megegyezett s így a nyomozást veszélyeztette. De az nem áll, hogy folytonosan állnia kellett, mert a padon ült és éjjelen át a pokróczon aludott, mit különben Kovács Sándor maga is beismert és kijelentette, hogy ő nem az állást találta terhesnek, hanem a tanúk előtt restelte magát.« Ez az egy eset az, a mi alaposnak derült ki ezen eljárásból. A most megnevezett örsvezető az ő felsőbbségi hatósága által felelősségre vonatott és a fennálló szabályok szerint szigorúan megfenyíttetett. A mi a harmadik pontot illeti, hogy (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a csendőrök vizsgálódásaik körébe azt a kérdést is belevonják, hogy miért szavaztak az illetők, mint választók, az ellenzéki jelöltre, ki és mi bírta őket ez elhatározásra?* —ezt sem a kihallgatott Kovács, sem a többi nem állította és erre nézve a megindított vizsgálat semmiféle eredményt nem szolgáltathatott. Hanem igenis azt hiszem, hogy itt a képviselő úr tévesen lehet informálva, vagy az a kéz, a melyből ő iuformácziót kapott,'nem volt teljesen meghízható.« A negyedik kérdés (olvassa): »Ha mindezekről tudomása nincs, szándékozik-e egy elrendelendő és érdekeletlen hivatali közegek útján foganatosítandó vizsgálat rendjén magának a dolog állásáról biztos tudomást szerezni s a találandókhoz képest olyan intézkedéseket tenni, melyek alkalmasak lesznek arra, hogy az Udvarhely vármegyében megzavart joguralom mentől előbb helyreállíttassék, és biztosíttassék ?« Ezekre nézve jelentem a I. háznak, hogy igenis az én törekvésem is az, hogy Udvarhely vármegyében nem annyira a jogrend, mint inkább az ott levő állapotok szanáltassanak, mert csakugyan — nem ugyan ebből, hanem raás, sokkal mélyebben fekvő közigazgatási mizériákból kifolyólag — tarthatatlan állapotok vannak ott, és a magam hatáskörében intézkedtem, hogy ezeknek az okai kifürkésztessenek, és hogy helyreálljon az az állapot, mely úgy az ottani adminiszträczió érdekében, valamint különösen Udvarhelymegye lakosainak az érdekében is kívánatos. Az ötödik pont (olvassa): »Mindenek felett pedig hajlandó-e haladék nélkül, tehát még a vizsgálat elrendelése előtt intézkedni az iránt, hogy az udvarhelyi választókerületben folyamatban levő főispáni és csendőri rémuralom további grasszálása egyszersmindenkorra meggátoltassák ?« Erre nézve is jelenthetem, hogy ennek a rémuralomnak a megszüntetésére nem volt módom valamit tenni, mert én nem találtam ilyen rémuralmai, (Helyesléi jobbfelöl.) a így teljesen felesleges volt, hogy annak & megszüntetése iránt intézkedjem. Ezek azok, a miket az interpelláczióra válaszúi adhattam. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Horántzky Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a t. miniszter úr által adott válaszra vonatkozólag álláspontomat megjelölném s a t. képviselőház határozatát arra vonatkozólag kikérném, legyen szíves megengedni a ház, hogy arra a rövid, tisztán csak a tények kétségbe vonásából, nem akarom mondani, tagadásából álló válaszra, melyet az imént a t. miniszter úrtól hallani szerencsém volt, néhány megjegyzést tegyek. Az első objekczióm, melyet tenni kívánok, az, hogy a t. miniszter úr válasza meggyőzhetett mindenkit arról, hogy az 8 válaszában egy egyoldalú álláspont van elfoglalva azoknak a védelmére, a kik az interpelláczió tárgyát képező visszaéléseket elkövették. Tiszta képtelenség az, t. ház, hogy emberek tömegesebb ok nélkül panaszkodjanak. Hiszen ma Magyarországon mindenki boldog, ha a hatóságokkal semmi köze nincs, s ha nincs kitéve, annak, hogy a hatóságokkal egyáltalában érintkezzék, (Úgy van! balfelöl.) mert ezen érintkezésben mai napság nem a törvény, nem az igazság jut ki fejezetre, hanem azon zaklatások, melyeknek egyikét az interpelláezióm tárgya is képezi. Időközileg hozzám is érkeztek informácziók arra a tényállásra vonatkozólag, a mely interpelláczióm tárgyát képezte. Mondhatom a képviselőháznak, hogy ezen informácziók azokat a visszaéléseket, melyeket annak idején feltártam, még súlyosabbaknak tüntetik fel. Nekem egyáltalában nincs kétségem ezen informácziók valósága iránt, mert az a különbség köztem és a t. miniszter úr között, hogy míg a t. miniszter úr a saját közegeit védi és a választ a saját közegeinek a referádái után adja meg, addig én ezen informácziómat olyanoktól kaptam, a kik közvetlenül érdekelve nincsenek, hanem a kik már a humanizmus szempontjából sem nézhetvén egykedvűleg azokat a zaklatásokat, erőszakoskodásokat, és törvénytelenségeket, melyek ott hosszú időn keresztül folytak, azokon méltán megbotránkoztak. Ezekre vonatkozólag leszek bátor tehát néhány reflexiókat tenni. Ezen informácziók mutatják, hogy a t. miniszter úrnak egyáltalában nincs igaza abban, hogy az udvarhelymegyei állapotok olyan nyugalmasak és olyan kifogástalanak mint a minőknek azokat a t. miniszter úr feltünteti. Legelőször is azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a t. miniszter úr nem mondta meg, hogy minő vizsgálatra alapítja válaszát, mert az, hogy az illetőktől maguktói