Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-76

1 •; (j 76. országos HM 1897. képviselő úr interpellácziót intézett hozzám a székelyudvarhelyí kerületben lévő állapotokra nézve, Én e tárgyban a vizsgálatot megindítván és a kellő adatokat beszerezvén, abban a helyzetben vagyok, hogy most válaszomat megadhatom. Az interpelláczió első pontja azt kérdezi (olvassa): »Van e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Udvarhely vármegyében, mióta annak főispáni székét gr. Haller János foglalja el, a törvény uralma fokozatosan meg kezdett szűnni, amennyiben a főispán a tisztviselőkről az alispán kikerülésével, illetőleg mellőzésével intézkedik és tőlük a felügyelet és ellenőrzés körén kivííl eső ügyekben is közvetlen jelentéseket kíván és vesz?* E pontra nézve jelenthetem, hogy az általam beszerzett adatok egy csöppel sem adnak igazat a t. képviselő ár ez állításának, hanem inkább arra látszanak mutatni, hogy ő tévesen volt informálva. Mert nemcsak azt nem sikerűit kideríteni, hogy ott a törvény uralma fokozatosan gyengül, sőt inkább az derűit ki, hogy utt korábban a törvény uralma ellen történt visszaélések most kideríttettek, melyek megtorlása iránt az eljárás folyamatban van, de a melyekre nézve most nyilatkozni nem kívánok. Különösen az, hogy a főispán hatáskörét túllépte volna és a tisztviselőkről az alispán kikerülésével, illetőleg mellőzésével intézkedett volna, erre nézve sem az autonóm törvényhalóság, sem első tisztviselője, az alispán hozzám jelentést nem tett. A meghallgatott főÍBpáu jelentéséből és az általa becsatolt összes iratokból azt látom, hogy minden egyes esetben az alispánhoz, illetőleg az alispán helyettese, a főjegyzőhöz intézett rendeleteivel tette meg intézkedéseit. A mi már most a második pontot illeti, hogy (olvassa); »Van e tudomásom arról, hogy a csendőrség.és a katonai erő alkalmazása feletti rendelkezés jogát a főispán már is egészen hatalmába kerítette s ebből folyólag különösen a vármegye székelyudvarheSyi választókerületéhez tartozó községekben időnként és egészen váratlanul kisebb-nagyobb számú esendőrcsoportok jelennek meg, melyek régi kihágások vagy egészen koholt, semmis ürügyek alatt a községek nagyságához képest 20, 40, 60, 80 embert előállítanak, a kiszemelteket 10—20 számra letartóztatják s hosszabb, rövidebb ideig fogva tartják, vallatják, a falnak állítják, szoros kézi bilincseket raknak reájuk, megkötözik, éheztetik, sőt, ha jónak látják, puskatussal ütik és verik mindaddig, míg nekik tetsző feleleteket nem adnak, habár nem oly nagy mértékben, mint az október hó végén és november hó elején tartott két-két hetes és teljes katonai segédlettel foganatosított oroszhegyi és lualomhegyi csendőri vizsgáíatokmárcziis A2-én, kétfda. nál, ezek ai esetek fordultak elő, közelebbről különösen Farkaslaka és Korond községekben ?« Erre a pontra nézve az elrendelt vizsgálat a következő eredményt derítette ki. Mindenekelőtt konstatálnom kell azt, hogy a vármegyében a képviselőválasztásokat megelőzőleg és a képviselőválasztások alatt a közbiztonság sok helyütt meg lett ingatva, így Vágásban a községi bírót, Kardosfalván egy polgárt és egyik pártelnököt súlyosan megsebesítettek, Székelyudvarhelyen a szabadelvű választókat lelövéssel fenyegették, Oroszhegyen kocsikat és házat romboltak szét, Zetelakán a szabadelvű jelöltet, valamint a főszolgabírót kőzáporral fogadták, Átyka községben a bírót fejszével főbevágták, Malomfalván a kobátfalvi választókat megkéselték és kövekkel dobálták, Korongon és Sófalván nagyobb zavargások voltak, Zetelakán a templom tornyából dobáltak köveket az elvonulókra; Farkasfalván ablakokat törtek be, az anyakönyvi hirdetési táblát leszakították, bemocskolták és a község bíráját kővel megdobálták. Ezen kihágások tetteseinek kiderítése és a megsértett jogrend helyreállítása czéljából ebben az időben csakugyan a csendőrségnek több községben, többízbeu kellett megjelennie és kellett részint az ügyészség, részint a járásbíróság, részint a közigazgatási hatóság közegeinek a feljelentésnek megfeleloleg a tetteseket kiderítenie s az igazságszolgáltatás közegeinek átadnia. A mi az itt felhozott panaszokat illeti, alaposnak csak egyetlen egy bizonyult, a mennyiben a magyar királyi 1. számú csendőrkerületi parancsnokság hivatalos jelentése szerint a csíkszeredai szárnyparancsnokság az ügyet megvizsgálta, — bizonyos Kovács, — kinek nevét a képviselő úr mterpelláeziójában nem említi, de a kinek esetét az interpelláczióját kisérő és in dokoló beszédében felemlítette — tehát bizonyos Kovács nevű egyén ügyében a csíkszeredai szárnyparancsnokság megállapította, hogy (olvassa); »A mait évi október havában tartott képviselőválasztásokat megelőzőleg a farkaslaki ellenzéki érzelmű lakosság ablakokat tördösött, az anyakönyvvezetői táblát a jegyző házáról letépte, bemocskolta, a községi bírót kővel megdobálta, a mely rendzavarások és kihágások tetteseinek kiderítése végett a szolgabíróság felhívása folytán Zsigmond örsvezető a nyomozatot bevezette és november hó 26-án a tettel gyanúsított Kovács Sándor és négy társa farkaslaki lakosta községházába hivatta és kikérdezés alá vette. Miután azonban körülbelül vagy húsz tanú kikérdezéssé miatt a nyomozatot nem lehetett befejezni, az őrsvezető panaszlottakat éjszakán keresztül másnap estig a község házánál tartotta. A kikérdezés folyamán megtörtéit, hogy míg az örsvezető