Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-75

174 75. országos ülés 1897. márczins 20>án, szombaton. Rakovszky István képviselő ár 'személye és a czikk között. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Hogy ez az összefüggés megvolna, arra nézve semmiféle bizonyíték nines és épen ennélfogva . . . (Mozgás a jobbóldalon. Egy hang jobbfelöl: Majd a bíró fogja kideríteni!) ez nem a bíróság dolga — a házat csak ez az egy kérdés érdekelheti. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Az a bíróság dolga, hogy vizsgálja bűnös e valaki, van-e rágalmazás ; de a háznak elsősorban ezt kell vizsgálnia. Ezért én Molnár János t. képviselőtársam indítványát fogadom el. (Helyeslés a balés szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Lukáts Gyula: T. ház! (Éalljuk! Halljuk!) Ehhez nagyon hasonló preezedensünk van nekünk, a mely miíitt egy városnak esküdtszékét kellett megszüntetni, Nagyszeben városáét. (Halljuk/ Halljuk!) Az esetet én nem ismerem, csak az előadó beszédéből. Ha Rakovszky István képviselő urat megtámadják egy általa irt czikkért, a melyet az illető lapban, az » Alkotmány «-ban közölt, semmi kifogásom a kiadatása ellen, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) de hogy mesterséges módon átplántálják az ilyen Czikket híí vagy hűtlen fordításban egy más városba, egy más helyre, hová fog ez vezetni ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen akkor, ha megtámadva érzik magukat és nem vélnek igazságot nyerhetni egy elfogulatlan esküdtszék előtt, átcsempészik az illető czikket egy más városba, melynek közvéleményét, mint olyant ismerik, a hol könynyebben szerezhetnek maguknak elégtételt ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már most mi történt, t. ház, az említett esetben? (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy a Nagyszebenben megalakult esküdtszék ellensége lévén a magyar állameszmének, az ottani román ultrák minden czikket átcsempésztek oda; azok közöltettek az ottani lapokban és magyar ember az ottani esküdtszék előtt igazságot soha nem nyerhetett, úgy hogy a kormány kénytelen volt intézkedni az iránt, hogy a nagyszebeni esküdtszéket megszüntesse. Már most mit szólna Gajári Ödön t. képviselőtársam, hogyha egy, bár objektív, de erősébb czikket, melyet a >Nemzet«-ben közölt, átviunék fordításban egy oly városba, a hol például Gajári Ödön t. képviselőtársamnak vagy személye vagy politikai iránya nem tetszik és a hol az esküdtszékre nagyobb befolyást is gyakorolhatnak az illetők. Helyes, hogy Gajári Ödön képviselő urat megtámadják a »Nemzet«-ben közölt czikkeért. Dehogy ily odacsempészett czikeért álljon esküdtszék elé, azt Gajári Ödön képviselő úrral szemben nem tudnám helyeselni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) S épen azért, mivel ezt az esetet látom itt fenforogni, nem fogadom el ä mentelmi bizottság véleményét. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: (Zaj.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, többé senkisem kivan e kérdéshez sxólani s így a vitát bezárom. Az előadó úr kivan még: szólani. Schmidt Gyula előadó: T. ház! Jóllehet már első előadásom alkalmával azt hittem, elég objektivitással és kimerítően adtam elő a tényállást, a melyre nézve nekem részben igazságot szolgáltatott a felszólaló Molnár János t. képviselőtársam is, mindamellett, kell, hogy itt kijelentsem, miszerint én, niiuj privát embertől nem vonom kétségbe Rakovszky István képviselő úr informáczióiát arra nézve, hogy ő Bindernek, az illető lap szerkesztőjének felhatalmazását és beleegyezését valóban nem adta volna, de mint a a bizottság előadója igen természetesen csak akkép alkothattam meg véleményemet önmagamnak és terjeszthetem elő a mentelmi bizottságnak, mikép azt a vizsgálati iratokból olvashatni. Hogy ez csakugyan így van, röviden fel fogom olvasni az illető jegyzőkönyvet, (Felkiáltások a a szélső baloldalon: Nem szükséges!) a melyben e kérdésre vonatkozólag a következők állanak (Halljuk! Halljuk! olvassa) : »Azt határozatían állítom, hogy a kérdéses közlemény Rakovszky István beleegyezésével jelent meg lapomban, és azt is határozottan állítom, hogy beleegyezését a közleménynek lapomban való megjelenése előtt adta; de már most, hogy ezen beleegyezése mily utón jutott tudomásomra és vájjon én voltajaa-e a kezdeményező, a ki tőle beleegyezését kikérte, vagy pedig egyenesen ő bizott-e meg, hogy közleményt lapomban közzé tegyem.« Később ismét ki hallgattatván február 25-én itt, azután azt vallja: »Most már vissza emlékszem és határozottan állíthattom, hogy az: »Affendakis in der Poritik« feliratú közleménynek az általam szerkesztett lapban való közzétételére a beleegyezést Rakovszky Istvántól és pedig egyenesen az ö személyétől távbeszélő útján nyertem.« Ennek ellenében Kossuth Ferencz t. képviselőtársam azt vetette, hogy távbeszélő útján bárki beszélhet és nem lehet meghatározni, hogy ki beszélt. Bocsánatot kérek, ezt kétségbe vonom azért, mert hiszen a hang, a melyen szólt, (Nagy zaj és éllenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) bocsánatot kérek, a hang, egészen pozitivitással állíthatni, hogy Rakovszky István képviselő úré volt és különösen Rakovszky István képviselő úrnak oly szonór hangja van és mindenesetre, ha nem lett volna meggyőződve Binder Tivadar arról, hogy a távbeszélőn Rakovszky István beszél vele, akkor ő ezt megbízás és beleegye-