Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-75

75. országos ülés 1897. márcziras 20-án, szombaton. 171 szabadsági jogok egyike, bizonyos esetekben teljes védtelenségre kárhoztatjuk. Ennek következtében, mintán én időközben meggyőződtem arról, liogy daczára annak, hogy ezen esetben magán egyén részéről a bírói eljárás felhasználásával a politikai zaklatás esetét fenforogni látom, nem akarok egy másik hibába esni, és a kisebb kár helyett esetleg nagyobb kárt okozni a közügynek azáltal, hogy egy helytelen elvi álláspont elfogadásával a magán becsület teljesen pellengére legyen állíthatható. Nem akarom, mert veszélyesnek tartom, hogy a politikai pártklubokban történt nyilatkozatok törvényes retorzió nélkül maradhassanak. Ezért én elfogadom a mentelmi bizottság javaslatát és rászavazok báró Podmaniczky Frigyes mentelmi jogának felfüggesztésére. (Helyeslés jobbf'elóí.) Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Igazán nem szándékoztam ma felszólalni ezen ügynél, de miután utalás történt rám, kénytelen vagyok röviden azon nézetet, a melynek megváltoztatására semmi okom nincsen, röviden elmondani a t. háznak. Semmi kétség sem lehet az iránt, hogy nem akarjuk a magánbecsületet védtelenné tenni, mert senkinek sem juthat eszébe olyan elvet felállítani a mentelmi kérdésnél, hogy a magánbecsületet ez által védtelenül kiszolgáltassuk. A kérdés egészen más, a mennyiben a magánbecsület kérdése vonatik vita alá, ugyanazon eset merül fel, ha egy képviselő a képviselőházban tesz valamely, a magánbecsületet érintő nyilatkozatot, mert ezzel szemben is áll az a társadalmi törvény, hogy a magánbecsületet nem akarjuk büntetlenül hagyni, és mégis, ha engem az iránt valaki megkérdezne: vájjon kiadandó-e egy képviselő, a ki e képviselőházban valamely nyilatkozatot tett, nem fogom azt kiadni, mert a szólásszabadság joga őt ott feltétlenül megilleti, mert közjogilag és az alkotmányok története szerint kétségtelen, hogy ily esetekben az elnöki rendreutasítás adja meg azt az elégtételt, a melyet a társadalom magának is követelhet. A kérdés tehát nem a magánbecsület kérdésén fordul meg, hanem azon, vájjon a képviselő akkor, mikor politikai körben úgy, a hogy a magyar alkotmányjog és a magyar közéletben kifejlődött, a képviselőház tanácskozásait előkészítő tanácskozások alkalmával, tehát teljesen képviselői minőségben nyilatkozik, megilleti-e őt akkor is a szólásszabadság, igen vagy nem? Éu a magam részéről nem az adott esetre, hanem az elvre fektetem a súlyt, mert ha a képviselőnek a képviselő-körökben tisztán képviselői kötelességének teljesítése közben mondott szavaiért megengedjük az üldözést, akkor valóban nincs értelme annak, hogy csak az élvezi a szólásszabadságot, a ki a házban szólal fel. Ezért elvileg tartottam helyesebbnek, hogy ha képviselői állásban történtek a nyilatkozatok, a mint ebben az esetben is kétségtelen, hogy báró Podmaniczky Frigyes a szabadelvű pártkörben tényleg képviselői tanácskozások előkészítése alkalmából kétségtelenül képviselői minőségében tette a nyilatkozatot, a mentelmi jog ne függesztessék fel. Ez volt álláspontom a mnltkor és méltóztassanak különösen az ellenzéken ülő t. képviselőtársaim megfontolni és latolni, hogy mi lesz annak a konzequencziája, ha ezt az elvet megtörjük és a képviselői körökben folyt tanácskozások tekintetéin n a bírósági üldözés elvét kimondjuk. A magam részéről, mert az eset eklatáns volt, és mert elvileg kívántam ezen kérdést eldönteni, tettem a múlt országgyűlésen azt az indítványt a képviselőháznak. Természetesen a mostani képviselőháznak joga van más álláspontot elfoglalni, — ez nem a kérdés tárgya — de arra, hogy egy országgyűlés az előbbi országgyűlés határozatával ellentétes állást foglaljon el, engedjen meg az előttem szólott t. képviselő úr, mégis talán fontosabb indokokat kellett volna felhoznia, mint a milyeneket az ő beszédében feltaláltam. Dezavuálasa egy országgyűlési határozatnak, különösen erösebb motívumok alapján, természetesen lehetséges és helyes is, de az, hogy egy képviselőnek véleménye megváltozott, még sem elég indok arra, hogy egy országgyűlés határozatától eltérőleg határozzon. Egyébként respektálom a t. képviselő úrnak azon jogát, hogy véleményét megváltoztatta, én azonban megmaradva előbbi álláspontom mellett, most sem fogadom el a bizottság javaslatát. Lehoczky Vilmos jeygzö: Gróf Tisza István. Gr. Tisza István: T. ház! Én azt hiszem, hogy a mentelmi jog egy igen fontos, igen becses, de egyúttal igen kényes joga a háznak, a melylyel csak nagy körűitekintéssel kell élni, (Úgy van! johbfelől.) merrhogyha azt túlfeszítjük, — igénytelen nézetem szerint — egy odiosum privilégiumot csinálunk belőle, a mivel a ház tekintélyének, a ház iránt érzett tiszteletnek és elismerésnek ártunk. (Úgy van! jobbfelöl) Abban egyetértek Gajári Ödön t. barátommal, hogy nemcsak a hatalom részéről, de magánszemélyek részéről is foroghat fenn zaklatás. Nézetem szerint a zaklatás kritériuma abban áll, hogy oly cselekmények végett oly módon vagy oly fokon vonassék a képviselő benső felelősség alá, a minő alá nem vonatnék, ha az illető inkriminált cselekmény büntető objektív értékét vennénk tekintetbe. Ellenben nem szabad zaklatást fenforogni látni soha oly esetben, midőn az illető képviselőnek a ténye olyan, a mely bármely 22*