Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-74
156 7 *- országos ülés 1897. márczius 19-én, pénteken. Eln Ök : Megszavaztatik. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa); Dologi kiadások 119.090 forint. Elnök: Meí>szavaztatik. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa): Bevétel 454.888 forint. Elnök: Megszavaztatík. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa): Bélyeg. Rendes kiadások: XVII. fejezet, 15. czím. Rendes bevételek: IV. fejezet, 32. czírn. Kiadás. Személyi járandóságok 9.803 forint. Elnök: Me^szavaztatik. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa): Dologi kiadások 388.337 forint. Elnök: Megszavaztatík. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa): Bevétel 14,237.540 forint. Popovics Vazul István! Popovics Vazul István: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Mai korszakunknak az a fő jellemvonása, hogy a kulturállamok minden intézménye törekszik a közművelődést a népnek legalsóbb, legszélesebb rétegeibe bevinni. Messzire vezetne, ba itt felsorolnám mindazon intézményeket, a melyek egy kulturáltamban hivatva vannak a közművelődést a népben terjeszteni. Csak egyre vagyok bátor felhívni a t. ház figyelmét, hogy a közművelődésinek ebben a terjesztésében nem csekély feladat illeti az irodalmat és az irodalmi tevékenységnek különösen két ágkt: az újságokat és a naptárakat. Az újságok hivatásuknál fogva nagyon befolyásolják politikai, ipari és kereskedelmi életünket és viszonyainkat; a naptárak mélyebbre hatnak, elhatnak a nép legalsóbb köreihez és közvetítik itt a közművelődésnek a terjesztését. Milyenek voltak hajdan az újságok ésä milyenek a naptárak, arról felesleges beszélni. Ma hála Isten azon nemeslelkű és jeles íróknak . . . FÖrster Ottó: Goldstein Számi! Popovics Vazul István: Kivételek mindenhol léteznek, de nem kell külön felhívnom a t. ház figyelmét azon jeles művekre, a melyeket kiváló írók, kiváló kiadók ilyen »Goldstein Számikon« kivtíl is e téren produkáltak, s a melyekkel telerakhatnám a t. ház egész asztalát. (Igaz! úgy van!) Hajdanában a naptárak feladata volt talán felsorolni a szenteket, egy kis időjóslatot is hozni az olvasóknak és néhány unalmas adomát és vásárjegyzéket is közölni. Ez volt az egész szellemi tápláléka a nagyközönségnek. De ma, épen abban a korszakban, mikor a ponyvairodalom termékei megmérgezik a nép lelkét, midőn dicséneket zengenek a nép közt a rablónak, a zsiványnak, a gonosztettnek, ma a naptáraknak magasztos feladatuk van, a naptár mélyebbre hat s ellensúlyozza a népben a ponyvairodalom hatását. (Igás! Ügy van!) Hivatkozom arra is, hogy van egy nagy baj, melyet orvosolni kell, s mely épen ezen tárczával, a fogyasztási adórendszerrel függ össze s ez az iszákosság. Az iszákosság ellen egy jól szerkesztett, olcsó naptárral lehet a leghathatósabban küzdeni. Mily csodálatos jelenség az, hogy a mai fölvilágosodott korszakban, midőn mindenki felismeri a naptáraknak ezen magasztos, szép és hazafias hivatását, épen a naptárt adóztatja meg fiz állam egy terhes bélyeggel. Az egész irodalomban nincs egyetlenegy könyv, mely köteles volna még megjelenése előtt magára bélyeget nyomatni. Én nem akarom az államot megfosztani ezen jövedéktől, de ez oly csekély összeget képvisel az államra nézve, nem tesz ki többet 110.000 forintnál, úgy, hogy az az 1,800.000 naptár, mely megjelenik Magyar-, Horvát- és Szlavonországokban, több hasznot hozna az államnak, ha nem volna rajta ez a teher, mert szaporodnék minden száma kéthárom ívvel s oktatná a népet, hogy az állam iránt lerovandó első kötelessége megfizetni az adót. Kevesebb volna így az adóhátralék, s ez úton pótoltatnék az a 110.000 forint, melyet az állam a naptárbélyeg czímén bevesz. Javaslatot nem teszek, de felhivom a nemeslelkű s hazafias érzelmű miniszter úr figyelmét erre a körülményre, azon miniszter úrét, ki nem rég egy törvényjavaslattal azon igyekezett, hogy a lutri romboló hatását megszüntesse, s így egy posványgödröt, mely az egész országban úgy a közérdeket, mint az egyéni jólétet károsította, betömjön. (Helyeslés.) Elvárhatom a t. miniszter úr hazafiságától, hogy alkalmat fog keresni és módot fog találni arra, hogy a naptárbélyeg nálunk minél előbb megszűnjék. Engedelmet kérek a t. háztól, hogy még egy körülményre hivom fel becses figyelmét. Nálunk Magyarországon az újságoknak igen nagy hivatásuk van. Most nem kutatom hivatásukat a politikai élet tekintetében, de ha mi Magyarországon az ipar és kereskedelem fejlesztéséről beszélünk, segélyeznünk kell mindazokat az eszközöket, melyek hivatva vannak iparunkat és kereskedelmünket nemcsak emelni, hanem a szomszédos vidékekre, Keletre is terjeszteni. Ezen a téren az újságoknak nagy hivatásuk van. Nálunk az újságirodalmat szilárd anyagi alapokra kell fektetni. Ha ezt el fogjuk érni, akkor többé nem fog létezni oly újság is, mely hivatását abban keresi, hogy a botrányokat hajhászsza és legelső feladatául azt tekinti, hogy a botrányt, a bűnt minél több családba bevigye s ezen családok nyugalmát megzavarja, a gyermekek szivét és kedélyét pedig megmérgezze. Nálunk az újságirodalom csak akkor fog szilárd alapokon nyugodni, ha elő fogjuk segí-
