Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-74
154 74. országos ülés 1S97. márczius 19-én, pénteken. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa): Czukorfogyasztási adó 2,550.000 forint. Elnök *. Mes-szavaztatik. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa): Boritaladó 7,500.000 forint. Elnök •" Megszavaztatik. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa).- Söritaladó 3,960.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa): Szeszita! mérési adó 11,000.000 forint. Elnök : Megszavaztatik. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa): italmérési illeték Magyarországban 500.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa).- itaimérési illeték Horvát-Szlavonországban 100.000 forint. Popovics Vazul István! Popovics Vazul István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha ilyen tételnél a t. házban egy horvát-szlavonországi képviselő felszólalásra jelentkezik, mindenki már önként arra gondol: ime, megint egy külön kivánat, sugalva szeparatisztikus ösztönök által! Azt hiszem, t. ház, hogy ilyen szemrehányás minket, horvát-szlavonországi képviselőket, manapság már nem illethet. (Ügy van! jdbbfelol.) Mert, t. ház, ha visszagondolni méltóztatik azon nagy lelkesülésre, melylyel mi HorvátSzlavonország képviselői ós a t. ház szerény tagjai a múlt évi ezredéves ünnepély legkimagaslóbb mozzanataiban teljes számban résztvettünk; (Éh jensés jöbbfelől.) ha visszaemlékezni méltóztatik azon hazafias buzgalomra, melylyel Horvát- és Szlavonország millenáris kiállításunk fényes eredményének elérésében közreműködni iparkodott; (Éljenzés.) ha emlékezetben tartani méltóztatott még azon testvéri szeretetet is, melylyel Horvátés Szlavonország lakossága a legtávolabbi vidékekről tömegesen jött ezredéves kiállításunkat meglátogatni, (Éljenzés jöbbfelől.) akkor reménylem, hogy mindezen közismeretes jelekben a t. háznak minden tagja világos bizonyítékot fog látni, hogy Magyarország és Horvát-Szlavonország között az 1868-iki XXX. törvényczikkeí kötött közjogi egyezménynek az állami megosztathatlan közösségről és összetartozásról szóló igéje — mindnyájunknak örömére és üdvére — tetté is vált. (Helyeslés,) i Nekünk pedig, a kik oly szerencsések vagyunk itt ezen a közös országgyűlésen a törvény szabta korláton belül Magyarországnak és Horvát-Szlavonországnak közös érdekeit képviselni, egyúttal szent kötelességünk is felhívni a t. ház magas figyelmét mindazon körülményekre és viszonyokra, melyek, tudtunk és meggyőződésünk szerint, állami közösségünkre ártalmasán hathatnának. T. ház ! Felszólalásomban tehát nem vezérel engem semminemű szeparatisztikus érdek, vezércsillagom itt ezen helyen most is és a jövőre is minden körülmények között a Magyarország és Horvát-Szlavonország között törvényesen fennálló állami közösségnek híí ápolása és az 1868-ik évi közjogi egyezményünkben kijelölt korlátok közt annak benső megszilárdítása. (Általános, élénk helyeslés.) Ebből kiindulva, t. ház, van szerencsém itt egész őszintén és nyíltan kimondani, hogy Horvát- és Szlavonországban, az 1888. évi XXXV. törvényczikk 56. §-ával behozott, későbben az 1892. évi XV. törvényczikkeí Magyarországra beszüntetett, de ezen törvényczikk 14. §-ával Horvát- és Szlavonországban továbbra is jogérvényesen fentartott kizárólagos italmérési jogosultságnak bérbeadása és annak kezelése és kiaknázása ezen ország lakosságára nézve oly zaklatással és bajjal jár, hogy ezen kizárólagos italmérési jogosultságban nálunk Horvát-Szlavonországban minden ember oly országos kalamitást lát, mely lidércznyomásképen nehezedik a közgazdasági és közegészségügyi állapotokra és ezzel, sajnos, általános elégedetlenségnek állandó forrásává nőtte ki magát. T. ház! Fölösleges, hogy én itt még bővebben előadjam ezen kizárólagos italmérési jogosultságnak közkáros voltát. Elegendő lesz, ha hivatkozom azon nagytekintélyű államférfiakra, kik ezen kizárólagos jogosultságról itt, illetékesebben mint én, az ország színe előtt nyilatkoztak. 1892-ben, Julius hó 1-én az országos 80-ik ülésben, mikor itt az 1888. évi XXXV. és az 1890-ik évi XXXVI. törvényczikkek módosításáról folyt a tárgyalás, a t. háznak jelenlegi alelnöke, Láng Lajos, a pénzügyminisztérium akkori nagyérdemű államtitkára, a kizárólagos italmérési jogosultságról szórói-szóra így nyilatkozott (olvassa); »A kizárólagos italmérési jogosultság nagy kár gyanánt nehezedik az országra, különösen a bortermelőkre, mert a kizárólagos jogosultság nemcsak annyit tesz, hogy akármilyen nagy adótételt szedhet az illető a kizárólagosság alapján, hanem jelenti azt is, hogy a jogosultsággal biró egyedül a saját borát árulhatja és azon területről, a melyre jogosultsággal bir, minden más bort, a mely 100 literen alul jön forgalomba, kitilthat. Ez tarthatatlan állapot és nagy baj az országra, különösen akkor, midőn ahhoz a filloxera pusztítása is hozzájárul. Oly baj ez, melynek orvoslása okvetlenül szükséges, még pedig a bortermelés érdekében.* A kizárólagos italmérési jogosultságot tehát Láng Lajos igen tisztelt képviselőtársunk, az akkori országgyűlés általános helyeslése mellett,
