Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-74
J48 7 ^. országos ülés 1897, inárezius 19-én, pénteken. az igen tisztelt miniszter úr elődje megígérte volt Csáth városának, hogy adóhivatalt ott létesít, úgy isogy ott erre már épületet is emeltek, a mely miuden tekintetben megfelelő lesz az adóhivatalnak. Azonban mindeddig semmi sem történt e téren és az adóhivatal máig sincs felállítva. Csupán egyes adatokra kívánok szorítkozni kérésem indokolásánál. Borsodmegyében ugyanis ez idő szerint négy adóhivatal van. Borsodmegyének összes lakossága 216.000 és 624.000 katasztrális holdról folynak be az adóösszegek ezen négy adóhivatalba. A miskolczi adóhivatalból, a melyhez a legtöbb népesség, 97.000lakos és 240.000 katasztrális hold tartozik, lenne kiszakítandó a mezőcsáthi, a második azaz a kövesdi adóhivatalhoz, 51.000 lakos és 136.000 katasztrális hold tartozik, és végűi a szentpéteri és edelényihez együttesen 68.000 lakos és 247.000 katasztrális hold. Ha tehát a 97.000 lakossal és 240.000 katasztrális holddal bíró miskolczi adóhivatalból kiszakíttatnék a mezőcsáthi adóhivatal, nézetem szerint ez még mindig egy oly kontingenst birna, mely még mindig fölötte állana nagyon sok adóhivatalnak, mert az országban 60°/o-a az adóhivataloknak még mindig sokkal kevesebb adóanyaggal bir, mint birna ez. Ma az a baj is fenforog, hogy egyes községek a központtól 40—50 kilométer távolra is feküsznek. Én tehát ajánlom az igen tisztelt miniszter úrnak szíves figyelmébe ezen adóhivatal felállítását. Lakatos Miklós jegyző s Gróf Benyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. ház! Több képviselőtársam kért adóhivatalt. Már mostan én sem akarok mögöttük állani, s én is kérek egyet. (Derültség.) Azzal dokumentálom, hogy az én választókerületemnek választói milyen jó adófizető polgárok. Ezért, t. pénzügyminiszter, úr, egy kis jutalomban érdemes őket részesíteni Én egy adóhivatal felállítását kérem Dunavecse számára és indokolom kérésemet avval, hogy Dunavecsén ezelőtt adóhivatal úgy is volt és Dunavecsén vannak konczentrál többi hivatalok is, ott van a telekkönyvi hatóság, a járásbíróság, a szolgabírói hivatal. De nem lehet mindent a világon rögtön és egyszerre létesíteni, s megelégedném avval, ha a t. pénzügyminiszter úr oly szives volna ezt figyelembe venni és esetleg, hu nem is az idei, de a jövő évi költségvetésbe felvenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván még valaki felszólalni? Senkisem kívánván, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy röviden reflektáljak az utóbb felszólalt képviselő urak beszédjeire. Tóth János, Rakovszky István, Buzáth Ferencz, Kubik Béla és gróf Benyovszky Sándor képviselő urak méltóztattak egyes adóhivatalok felállítását sürgetni. A mint ezekből a felszólalásokból is látható, az adóhivatalok felállítása iránt oly nagy a kereslet, hogy abban az esetben, ha kellő pénzösszeg és kellő számú képzett személyzet állana rendelkezésre, tényleg csakugyan a pénzügyi kormányzat alig zárkózhatnék el azeló'l, hogy nagyobb számban állítson fel adóhivatalokat, a mi, megvallom, bizonyos mértékig indokolva is volna azáltal, hogy régebben tényleg nagyobb számban léteztek adóhivatalok, később azonban a pénzügyi nehéz korszakban egyes helyeken adóhivatalok megszüntettettek, a hol azoknak a létezése még ma is tényleg indokolt volna. Azonban épen az általam említett két körülmény, egyrészről tudniillik az államháztartásra való tekintet, hogy túlságos összegekkel évről-évre ne terheljük az államkincstárt, más részről az a körülmény, hogy a valóban kellőleg iskolázott tisztviselői testület nem szaporodik olyan rohamosan, hogy nagyobb számú adóhivatal számára rendelkezésre állana, arra kényszeríti a pénzügyi kormányzatot, hogy az adóhivatalok felállításában bizonyos mértéket tartson. Nyolcz-tíz adóhivatalt, némely évben, ha lehetséges, tizenkettőt is állítunk fel, azonban ezen a határon túlmenni alig volna lehetséges. De, t. ház, a pénzügyminiszternek nagyon nehéz a helyzete e tekintetben, mert igen sok óhajtással áll szemben és ennélfogva ha nem akarja lábai alól a talajt elveszteni és ha nem akar arra a térre lépni, hogy ajándékokat, igazságtalan kedvezményeket adjon egyik-másik városnak, vagy községnek, a mire magamat feljogosítva nem érzem, (Helyeslés jóhbfélöl.) kénytelen elvi alapra helyezkedni, arra tudniillik, hogy felállít egy szabályzatot, a melyet önmagára nézve kötelezőnek tart és ezt felállítja úgy, hogy megállapítja, minő sorrendben kell az adóhivatalokat beállítani a sürgősség, a szükség mérvéhez képest. Ez tényleg megtörtént és ezen szabályok szerint járunk el már hosszabb idő óta. A mi a Tóth János képviselő úr által felemlített mezőtari adóhivatalt illeti, igaza van, nyilatkoztam erről a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával és kilátásba helyeztem, hogy az a felállítandó adóhivataloií lajstromába felvétetik. Ez meg is történt és hogy az adóhivatal eddig nem volt felállítható, méltóztassék az imént említett körülményeknek tulajdonítani. Azt hiszem azonban, hogy nemsokára abban a helyzetbea leszek, hogy erre vonatkozó igéretemet
