Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-74

74. országos ülés 1897. márczhis 19-én, pénteken. Í45 tassék az 1897-ben felállítandó nyolcz adóhivatal közé a mezőtúri adóhivatalt is felvenni. Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Hogy az előttem szólott t. képviselőtársamnak felszólalása nem csupán helyi érdekkel bir, arra nézve röviden csak arra utalok, hogy elfogadott régi elv a kormányzat terén, hogy az igazságszolgáltatási és adminisztraezionális közegek és hivatalok, a mennyiben az lehetséges, czentralizáltassanak. Ennélfogva azon érvek, a melyeket t. képviselőtársain felhozott, teljesen elégségesek arra, hogy ne kivételes intézkedést lássunk azon kérelemben, melyet a t. képviselőtársam előterjesztett, hanem lássuk egyszerűen alkalmazását az eddig fennállott elvnek és én magam részéről teljes szívvel és lélekkel támogatom azokat, a miket t. képviselőtársam elmondott s remélem, hogy a t. pénzügyminiszter úr igyekezni fog azt méltányos keretekben megoldani. A mi az én felszólalásom tárgyát illeti, az röviden a következő. Midőn az 1893. évi, a fizetések rendezését lárgyazó törvény megalkottatott, —- méltóztatnak emlékezni, hogy akkor a pénzügyminiszternek és a miniszterelnöknek nagy garral hirdetett álláspontja az volt, hogy miután nagy vajúdások és áldozatok árán sikerült az állami háztartás rendbeszedése, illő, hogy azok a munkások, a kik ebben a maguk oroszlánrészét kivették, szintén vaJami elismerésben részesüljenek a törvényhozás részéről. Nem mondom, t. ház, hogy az adóhivatalok és hivatalnokok valami nagy népszerűségnek örvendenének, különösen ezen az oldalon, de az kétségtelen, hogy ha az elért egyensúly helyreállításában voltak munkatársak, akkor bizonyos, hogy az adóhivatalnokok azok. Most már az a kérdés, t. ház, hogy az a törvény, melyet a törvényhozás megalkotott, az adóhivatalokkal szemben mennyiben lett alkalmazva ? Minden félreértést ki akarva zárni, a t. ház előtt nem titok az, hogy mi erről az oldalról ismételten és számtalan ízben hangoztatjuk azt a panaszt, hogy a törvényhozás és a kormányzat a magasabb állású egyének exisztencziájáról gondoskodik, de az alantabb fokon álló hivatalnokok existzencziáját igazán a nyomorban sínylődök exisztencziájává teszi, ágy hogy az alantas tisztviselő, ha családos ember, a megélhetés nehézségeivel küzd. Már most annál a kérdésnél, hogy menynyiben hajtatott végre az 1893. évi IV. törvényczikk az adóhivataloknál, méltóztassék megengedni, hogy egy rövid expozét mutassak be a t. háznak. Adótisztviselő van Magyarországon összesen 1395; ebből 274 pénztárnok, 274 ellenőr, 54 KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. V. KÖTET segéd- és 793 adótiszt. Ezek az új fizetési rendszer szerint következőkép lettek beosztva. Pénztárnok lett a VIII. fizetési osztályba sorozva 12, 1400 forint fizetéssel. Tehát ez a legmagasabb fizetés, melyet az új beosztás szerint az adótisztviselők kapnak. A IX. osztályba lett sorozva 1300 frttal 28, 1200 frttal 50 és 1100 írttal 184. Ellenőr lett a IX. rangosztályba sorozva 1100 frt fizetéssel 12, a X. rangosztályba került Í000 frttal 88, 900 frttal 87, 800 frttal szintéu 87. A segédek közöl a X. osztályba soroztatott 1000 frt fizetéssel 18, 900 frttal* 18 és 800 frttal 18. Most jön, t. ház, az engem leginkább érdeklő utolsú fokozat, vagyis a X. és XI. osztály. 793 adótiszt köztíl a XI. osztályba soroztatott 700 forint fizetéssel 265, 600 forinttal 265 és 500 forinttal 263. Tehát a Xí. díjosztályba van sorozva 793. nagyobbára családos ember, a kikről talán mondanom is felesleges, hogy 500 forint évi fizettessél, ha csak egy-két gyermeke van is, a kit az ipari pályára szán és ezért havonta öt-tíz forintot fizet, az ilyen szerencsétlen adótiszt teljesen a nélkülözés sanyarúságának van odavetve és egyáltalán nem exisztálhat. (Igaz 1 Űgy van! a szélső baloldalon.) így áll a dolog a tényleges állapot szempontjából. Már most nézzük meg a kérdés egész rövidséggel a törvényesség szempontjából. Előre bocsátom, hogy itt a be nem váltott ígéreteknek bizonyos szeriesével állunk szemközt, melyet a múlt kormányzattal szemben kénytelen vagyok exequálni. A t. ház tájékozására szükséges felemlíteni, hogy már 1877-ben a költségvetés alapján keletkezett egy 712. számú pénzügyminiszteri rendelet, mely azon időben ezen adóhivatali tisztviselők fizetését következőleg állapította meg: pénztárnok volt' 1300, 1200 és 1000 frttal; ellenőr 1.000, 900 és 800 frttal, tisztek voltak 1000, sőt 500 frt fizetésig. Meg kell azonban említenem, t. ház, hogy 1877-ben még nem volt meg a qualifikaczionális törvény. Azon időben az ágynevezett fináncztisztviselőknél a négy alsó osztály, sőt a helyes írni, olvasni tudás is teljesen elégségesnek találtatott arra, hogy az állam magasabb érdekeinek szolgálatában helyesen tölthessék be a rájuk váró hivatást. Azonban életbelépett, t. ház a qualifikaczionális törvény, melynek intézkedéseinél meg kell, hogy említsem, hogy az 1883 : I. törvényczikknek 18. § a ezen adótisztviselőkre vonatkozólag a középiskolák elvégzését, tehát az érettségit követeli meg qualifikáczióként, míg a dohánybeváltó hivataloknál, azután a sóhivata19