Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-68

H 68. országos Blés 1897. nirczlus 11-én, csüt5rt5k5B. És ha azt kérdezzük, hogy miért nem bír ezen felfogás az egész vonalon érvényesülni ? a felelet az, hogy attól a katonai fegyelmet, a katonai szellemet féltik. Hát én elismerem, hogy a katonai fegyelem a hadseregben oly fontos tényező, hogy a katonai szellem oly nagy mozgató erő, hogy azokat bármely, még oly helyes elméleti doktrínának feláldozni vagy csak meggyengíteni nem szabad. Azonban, t. ház, szerény nézetem szerint egészen helytelen a kiindulási pont és azért téves az abbból vont következtetés is. Mert kérdem, vájjon a fegyelem megerősítésére, ÍI katonai szellem emelésére szolgálhat-e, ha az, a ki oly institucziók alatt nevekedett fel, melyek egyéni szabadságát törvényesen biztosítják, mihelyt katona lesz, egyszerre még oly ügyekben is, melyek a katonai szolgálattal összefüggésben nem állanak, oly juszticziának látja magát alávetve, mely legalább a mai állapotok szerint csak névleg az, de lényileg nem az? Mert hiszen csak egyet említve, ott, hol a bíróság ítéletében részt nem vevő parancsnok ura az egész pernek, ott, hol úgynevezett bírósági úríjogánál fogva kénye-kedve szerint az ítéletet megváltoztathatja, félreteheti, megkegyelmezhet, vagy ÍI büntetést szigoríthatja, ott modern értelemben igazságszolgáltatásról komolyan szó nem lehet. Nem, t. ház, az igazi diszcziplina az igazságossággal konfliktusba uem jöhet. Egy kitűnő, régi katonai írónak ezen tételét mi is föltétlenül elfogadhatjuk. A fegyelem és katonai szellemre való hivatkozással utasítottak vissza Poroszországban és nálunk mai napig a büntető-jog terén minden reformot s mégis tudjuk, hogy Gusztáv Adolf hadainak fegyelme nem szenvedett azáltal, hogy a katonai büntető eljárásában a szóbeliségre és nyilvánosságra fektetett vádpert meghonosította; az orosz hadseregben a katonai fegyelem példaszerű, pedig ott is ezen elvek jutottak II. Sándor czár uralkodása óta érvényre, ugyanígy van ez Francziaországban 1857 óta, így Olaszországban, Bajorországban és Württembergben és meg vagyok győződve, hogy azon új szellem be fog vonulni,a katonai büntetőjogba, a mely a régit csak jobban felfrissíteni, nem pedig gyengíteni fogja. Legyen a katonai biróság tisztán katonai fegyelmi, nem pedig osztálybiróság, honosítsák meg az eljárásnál mindazon intézményeket, melyek a modern jogszolgáltatás nélkülözhetetlen kellékeit képezik és ekkor közelebb fogunk jutni ahhoz, hogy a hadsereg az legyen, a mit az általános védkötelezettség mellett várunk, egy és ugyanaz a nemzeti testtel. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk.! Halljuk!) Kötelességemhez hiven, igénybe veszem a t. ház türelmét néhány perezre ajaból a ezélból, hogy azokra, a miket az igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával az előttem szóló képviselő urak felhoztak, röviden reflektáljak, éa egyúttal most, midőn ebben az országgyűlési eziklusban az igazságügyi tárcza először tárgyaltatik, az igazságügyi kormánynak az igazságügyi adminisztráczió és a kodifikáczió terén elfoglalt álláspontját, a vezérlő útmutató elveket röviden megismertessem. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban a vita folyamán felvetett kérdésekre fogok nyilatkozni, és pedig abban a sorrendben, a mint azok felhozattak. Barta Ödön képviselő úr a bíróságok rossz elhelyezésének kérdését hozta szóba. Nagyon jól tudom, hogy különösen a járásbíróságok túlnyomó nagy része úgy van elhelyezve, hogy az minden kritikán alul áll. Ebből a körülményből azonban a kormánynak szemrehányást tenni nem lehet, mert hiszen csak most is, egyszerre 14 törvényszéki és fogházépület építése van elrendelve és folyamatban, és körülbelül ugyanannyi járásbíróságé. Én a magam részéről, miután át vagyok hatva attól, hogy az igazságszolgáltatásnak elsőrendű szüksége az, hogy jól legyen elhelyezve, minden lehetőt megteszek, hogy ezen a hiányon segítve legyen. Barta Ödön t. képviselő úr továbbá szememre veti azt, hogy a költségvetésben programmot nem adtam, Áz én tudtommal, t. képviselőház, a költségvetésben a miniszter programmot nem adhat, ügy í895-ben, mint 1896-ban én a programmomat itt a képviselőházban elmondottam ; ha a képviselő úr felütötte volna csak a múlt évi naplót is, tudomást szerezhetett volna azon álláspontról, a melyet az igazságügy vezetésében elfoglalok. A polgári törvénykönyv hiányára és a biztosítási törvényre vonatkozó észrevételeire később fogok kitérni. A katonai büntető perrendtartásra vonatkozólag azt az eszmét veti fel a képviselő űr, hogy nem lehetett volna-e és nem lehetne-e — gondolom Neumann Ármin képviselő úr ugyanazt a nézetet vallja — a polgári egyénekről szóló bűnvádi perrendtartást a katonai egyénekről szóló bűnvádi perrendtartással egyszerre, egy törvényben megoldani? Ennek, t. ház. elvi akadálya van; legfőbb akadálya közjogi. Tudniillik a katonai törvényhozás Horvátországgal közös ég minden oly törvény, a mely egyszersmind a katonákra vonat-