Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-73

78. országos ülés 1897. m&FCElus lS-án, csütörtökön. 135 nap fölvetett, tudniillik az örökösödési adóra nézve egy rövid észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) kz örökösödési adó, t. ház, nálunk sem ismeretlen, csakhogy nálunk azt örökösödési illetéknek nevezik és azt sem lehet mondani, hogy az örökösödési illeték valami nagyon alacsony perczenttételekkel dolgoznék, . . . Polónyi Géza: Sőt ellenkezőleg! Lukács László pénzügyminiszter: • . • mert hiszen köztudomású dolog, hogy az örökséget kétféle illeték terheli: szorps értelemben vett örökségi illeték, mely a rokonsági fokozat közelségéhez vagy távolságához képest 1, 5 és 10 százalék, ezenkívül pedig ingatlanoknál az átiratási illeték, a mely a fokozathoz képest szintén 3 százalékban, illetőleg 1*9 százalékban van megállapítva. Tehát, mint méltóztatnak látni, a kulcs nem is olyan nagyon alacsony, úgy, hogy az teljesen megfelel az igényeknek. Az, hogy nálunk aránylag nem jövedelmez annyit ez az illeték, mint Angliában vagy Francziaországban, nemcsak abban leli magyarázatát, hogy a mi viszonyainkat nem lehet az angol vagy franczia viszonyokkal vagyonosság tekintetében összehasonlítani, hanem főleg abban, hogy a felvételek tekintetében nálunk nem járnak el azzal a rigorozitással, a melylyel el kellene járni (Úgy van!) és különösen az ingó vagyon felvételénél járnak el könnyedén. Azt hiszem tehát, t. ház, hogy a helyett, hogy mi arra gondolnánk, hogy ily jelentékeuy változtatást idézzünk elő adórendszerünkben, szükséges, hogy foglalkozzunk inkább azzal, hogy elsősorban is a törvényes megadóztatás alól való kibúvásokat akadályozzuk meg a lehetőségig; (Úgy van! jöhhfelöl.) a mi azonban csak úgy történhetik meg, hogyha a hagyatékoknál minden egyes esetben a bírósági beavatkozás dekretáltatik, a mit pedig keresztülvinni eddig nem sikerült. A t. képviselő úr még egy eszmét vetett fel, tudniillik a költségvetési év kezdetének áthelyezését január elsejéről április elsejére vagy június elsejére. Nem vonom kétségbe, t. ház, hogy ennek a mi specziális visszonyaink között, midőn a költségvetési viták meglehetősen sok időt vesznek igénybe, tényleg megvolna a maga praktikus előnye; azonban formális akadályok állják az útját annak, hogy ez keresztűlvitethessék. Méltóztatnak tudni, hogy a mi költségvetésünk bizonyos reláczióban van nemcsak az osztrák költségvetéssel, nemcsak a közös ügyi költségvetéssel, hanem egyszersmind a Horvát-Szlavonországok költségvetésével is. Mindaddig tehát, míg keresztül nem megy mindenütt ez a változás, mi is alig vihetjük azt keresztül nálunk, mert olyan konfúziók támadnának, a melyből igen nehéz a kibontakozás. A mai ülés folyamán Rakovszky István és Okolicsányi László képviselő urak (Bálijuk! Halljuk! balfélől.) egyhangúlag rideg fískaüzmussal, a közgazdasági érdekek semmibevételével vádolták a kormányt és azt hiszem, első sorban a pénzügyi kormányzatot. Miután a t. képviselő urak ezt a vádat semmi féleténynyel nem indokolták, — a mivel indokolták, arra külön lesz szerencséül rátérni, — én kénytelen vagyok ezzel szemben azt az állítást megkoczkáztatni, hogy méltóztassanak egy kissé visszatekinteni a múlt évekre és meg fogják találni a t. képviselő urak azon állításomnak igazolását, hogy soha még a közgazdasági érdek finaiieziaíiter oly támogatásban Magyarországon nem részesült, mint épen az ulolsó években. ( Ügy van! Úgy van! jobb/elől.) Azonban a t. képviselő úr állítását azzal akarja bebizonyítani, hogy hiszen nálunk az egyenlő megadóztatás elvei nincsenek kereszttílvive, mert például az állampapírok nem adóznak, az iparvállalatoknak adókedvezményt adunk és mindenekfölött a tőzsdeadó még nincsen behozva. Hát, t. ház, igaz, az állampapírok közt tényleg vannak olyanok, — és az újabbak olyanok, — melyek adó alá nem esnek, de, azt hiszem, mindenki, a ki pénzügyi történetünk múltját ismeri, meg fogja ennek magyarázatát találni abban, hogy nem is oly rég ideje annak, midőn a 6 százalékkal aranyban kamatozó papírjainkat is alig tudtuk némileg tisztességes árfolyam mellett elhelyezni, és ha ezen papíroknak nem adtuk volna meg az adómentességet, még így sem helyezhettük volna el azokat. Ez tehát magasabb hitelügyi szükségletbői származó törvényes intézkedés volt, a mit a mi nyomorúságos viszonyaink közt kénytelen volt • az állam megtenni. Ázt, hogy az iparvállalatok kedvezményekben részesíttetnek, azt hiszem, a t. házban alig akadna egy második, a ki kifogásolná. Mert hiszen nagyon nehéz volna oly módon argumentálni, hogy a kormány az ipart ne támogassa csak azért, mert a földbirtoknak a viszonyai kedvezőtlenek, tehát legyen az iparnak a helyzete is kedvezőtlen. Azt hiszem, hogy ezt az okoskodást a t. képviselő arak helyeselni nem fogják. (Helyeslés jobbfelől.) A tőzsdeadóra nézve már többször voltam abban a helyzetben, hogy nyilatkozhassam és ez alkalommal fentartom teljes mértékben azt, a mit a t. képviselő úr szives volt felolvasni. Elmondtam azt, hogy a tőzsdeadó javaslata készen van, és hogy annak idején, midőn először nyilatkoztam erről a kérdésről, miért nem nyújthattam azt be, annak az indokolása benn volt a nyilatkozatomban. Azóta —- nem tudom, figyelemmel méltóztatott-e kisérni a t. képviselő urnak — megtörtént az, hogy a tőzsde reformálására vonatkozólag a kereskedelmi miniszter