Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-73

136 73. országos fllés 1897. márczins IS-án, csiitSrtSki úr egy ankétet hívott össze, a mely ankét tanácskozásait befejezte, de ennek alapján még a tőzsdének végleges szervezete nem állapíttatott meg. ÁrA hiszem, t. ház, hogy csakugyan engem azért vádolni nem lehet, hogy nem terjesztettem be egy törvényjavaslatot egy oly intézményre nézve, a mely épen most áll az átalakítás küszöbén, mert nem tettem volna egyebet, mint egy hasznavehetetlen munkát, midőn megalkotok egy oly törvényt, a melyet talán 1—2 hónap múlva meg kellett volna változtatni. Ez az oka, t. ház, tisztán és kizárólag annak, hogy a tőzsdeadóra vonatkozólag javaslat még mindig nem terjesztetett a t. képviselőház elé. Egyébiránt ismétlem azon igéretemet, hogy mihelyt a tőzsde végleges szervezete meg lesz állapítva, a melyhez képest lehet, hogy az adójavaslat is alkalmazandó lesz, kötelességemnek fogom tartani ígéretemhez képest a javaslatot beterjeszteni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Beszélt a t. képviselő úr a földadó leszállításáról is, (Halljuk! Halljuk !) azonban azonkívül, hogy azt méltóztatott mondani, hogy ez a néppárt progammjának egyik pontját képezi, és hogy Ausztriában is keresztíílviteteít, ezen két dolgon kivü'l semmit sem hozott fel, a mi indokolná a földadónak leszállítását, és azt hiszem, hogy ez a két dolog még magában véve nem elégséges arra, hogy mi a kormány részérő! itten kötelező nyilatkozatot tegyünk, hogy a földadót le fogjuk szállítani. Az egyik, hogy a néppárt programmjában van-e erről szó, nem képezhet rám nézve kötelező indokot; a másik, hogy Ausztriában megtörtént, azt hiszem, nem egészen helyes hivatkozás, mert méltóztassék figyelembe venni, hogy Ausztriának viszonyai e tekintetben különbözők a mi viszonyainktól, hogy egyebet ne említsek, különbözők már azért is, mert Ausztriában a kataszteri tiszta jövedelem sokkai magasabban volt megállapítva, mint Magyarországon, és így, ha a kontingens körülbelül egyforma is volt, tulaj donképen Ausztria egy sokkal súlyosabb terhet viselt földadó ezímén eddig is, mint Magyarország. Fentartom ezt az állításomat és csak abban van a különbség, a mi talán a képviselő urat tévútra vezette, hogy míg Ausztriában a földadót semmiféle pótlék nem terheli, addig Magyarországon vannak a különböző községi stb. pótlékok, a melyek azonban nem állanak organikus összeköttetésben a földadóval, mert egészen más elbírálás alá esnek. A földadóra nézve, t. ház, az imént elmondottakból kifolyólag ma is kénytelen vagyok fentartani azt, a mit eddig mondottam, hogy annak a kérdésnek eldöntését, hogy a földadó leszállítandó-e, vagy nem, attól kell függővé tenni, hogy vájjon igazságos-e a földadó eszállítása, vagy nem ? Ennek a kérdésnek elbírálásához lesz szerencsém a i háznak, reménylem, nem sokára kimerítő adatokkal szolgálhatni, úgy, hogy minden egyes képviselő űr magának e tekintetetben tiszta képet fog alkothatni, hogy vájjon az igazságos, egyenlő megadóztatás mit követel. (Helyeslés a jobb felöl.) Ezekből kifolyólag, t. ház, természetesnek is méltóztatik taláhai, hogy a határozati javaslatokat, a melyeket Rakovszky István képviselő úr a tőzsdeadóra és a földadó leszállítására beadott, én részemről elfogadhatóknak nem tartom. (Helyeslés jobbfelöl,) Telegdi József képviselő úr foglalkozott a gazdasággal kapcsolata iparágaknak és különösen a mezőgazdasági szeszgyártásnak kérdésével. Én részemről (Halljuk! Halljuk!) már több alkalommal nyilatkoztam e kérdésről és kifejtettem azt, hogy a kormány teljes tudatában van annak, hogy a mezőgazdasági szeszgyártásnak helyzetén segíteni kell ós meg is tette ez irányban azokat az intézkedéseket, a melyek véleménye szerint a mezőgazdasági szeszipar felemelésére vezetni alkalmasak. Kiemeltem már akkor, hogy van a mezőgazdasági szeszgyártásnak egy közös betegsége, az ipari szeszgyártással és ez a szeszárak alaesonyságában rejlik, a melyet úgy az egyik, mint másik kategóriája a gyáraknak élénken érez. Kijelentettem akkor azt is, hogy a szeszárak emelése érdekében a kormány hajlandó intézkedést megtenni és most konstatálom azt, hogy az osztrák korreánynyal folytatott tárgyalások e tekintetben teljes eredményre vezettek, a mennyiben mindazon intézkedések meg fognak téteiii, a melyek meggyőződésünk szerint alkalmasak arra, hogy a nyomott szeszárak helyébe kedvezőbb szeszárak következzenek be. Ennél azonban nem kívántunk megállani, hanem speezialiter a mezőgazdasági szeszgártás érdekében különböző intézkedéseket óhajtunk létesíteni és pedig úgy, a mint a t. képviselő úr is megemlíteni szíves volt, hogy ki akarjuk terjeszteni a főzési jogot az egész esztendőre, a miáltal — abban a véleményben vagyunk, hogy — megszűnnek azok az akadályok, a melyek eddig kisebb ipari szeszgyárakat gátoltak abban, hogy a mezőgazdaságiakká alakulhassanak át; mert lehetővé tétetik a marhahizlalás egy raczionábilisabb módja azáltal, hogy egész éven át lehetővé válik a szeszgyártás. Ez természetesen maga után vonja azt is, hogy a kisebb ipari szeszgyárak, a melyek összehozhatok egy mezőgazdasággal, át fognak alakulni mezőgazdaságiakká. Nagyon természetes, t. ház, hogy ilyen körülmények között gondoskodni kell arról is, hogy elengedő szeszkontingens is álljon rendelkezésére a mezőgazdasági szeszgyáraknak, és habár már most is igen jelentékenyen emelkedett ez eredeti kontingens, a mely, mint méltóztatnak emlékezni, eredetileg 300.000 hektolitert tett ki,