Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-73

134 73. országos ülés 1897. márezins 18-án, ~esflt8rt5k8iu az 1868-iki, hanem hajói emlékezem, az í 881-iki állapotot hasonlítja össze az 1897. évi bevételi állapottal, és azt a kérdést veti fel, hogy ha valaki látja e két számot és a különbséget, a mely e kettő között van, vájjon elhiszi-e, hogy mind e növekedés az állam jóléte emelkedésének természetes folyománya-e vagy nem? Hát. t. ház, nem természetes folyománya, ezt nem állította senki és nem is állíthatja, hacsak a köztudomású tényekkel összeütközésbe jönni nem akar; nem mind természetes emelkedésnek a folyománya a bevételi emelkedés, de részben igenis az. Köztudomású dolog, t. képviselőház, hogy a nyolezvanas évek vége felé különösen számos törvény alkottatott, a melyek részint új bevételi forrásokat teremtettek, részint a meglevőknek hozadékképességét emelték. Ezek mesterséges fokozását involválták az állami jövedelmeknek; de ha tekintetbe veszszük, hogy nem minden esztendőben hozattak ilyen törvények és némely bevételi ágazatokra egyátalában nem hozattak, és ha ezekre az évekre és ezekre a bevételi ágazatokra nézve összehasonlítva az évek sorozatát, mégis azt látjuk, hogy növekedése van a bevételeknek, akkor természetszerűleg arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy mivel természetfeletti dolgok a fináncziákban sem fordulnak elő, mégis csak az adóalapoknak a fejlődése, a közönség teljesítőképességének a fejlődése kell, hogy e növekedés alapját képezze. A mit, t. képviselő úr, a kiegyezésre és a quótára vonatkozólag mondani méltóztatott, a tekintetben ez alkalommal nem kívánok vele polémiába bocsátkozni, mert hiszen, reménylem, a legközelebbi időben abban a helyzetben lesz a kormány, hogy az erre vonatkozó előterjesztéseket megtegye, s akkor bőven lesz alkalma a törvényhozásnak s lesz alkalma a kormánynak is e kérdésekhez hozzászólni. Egyet azonban kötelességem már most megjegyezni e tekintetben azon váddal szemben, melyet a t. képviselő úr emelt, hogy tudniillik sötétben hagyja a kormány saját szándékai tekintetében a közvéleményt. (Halljuk!) Azt hiszem, e vád nem alapos, t. ház, mert ha méltóztatnak visszaemlékezni expozémra, a melyben majdnem kizárólag a kiegyezés kérdéseivel foglalkoztam, akkor igazat fognak nekem adni, hogy a kormány minden egyes kérdésre nézve, a melynek megoldása a törvény által a kormány hatáskörébe van utasítva, részletességgel megjelölte a saját álláspontját, részletességgel megjelölte a követelményeit, és azt hiszem, lesz alkalma a t. képviselőháznak meggyőződni arról, hogy a kormány megmaradt azon állásponton, a melyet elfoglalt akkor, és igyekezett saját követeléseit érvényre eruelni. (Helyeslés johbflöl.) A t. képviselő úr azt mondja, hogy a valuta-rendezést törvények által nem lehet keresztül vinni. Ez a nyilatkozata nem egészen világos. Mert, a mennyiben azt méltóztatott ez alatt érteni, hogy a közforgalomban aranyezirkulácziót pusztán törvényekkel megalkotni és előidézni nem lehet, ebben kétségkívül igaza van. Azonban, hogy egyáltalában valuta-rendezés törvények alkotása nélkül lehetséges volna, azt hiszem, ezt maga a t. képviselő úr sem méltóztatik állítani, és azt hiszem, nincs igaza a képviselő úrnak abban sem, hogy a 200 millió forintnyi fedezetlen államjegyek bevonása nem hat közre a valuta-rendezés előbbvitelére, és hogy kétségbe vonja, hogy vájjon hasznos volt-e a 200 millió forintnyi államjegyek bevonását eszközölni, mielőtt a készfizetések felvételére vonatkozó határidő ki van tűzve. Azt hiszem, t. ház, ha ezen az úton haladtunk volna a valutarendezéa tekintetében, akkor sem az áílamjegyek bevonását, sem a készfizetések felvételét sohasem érhettük volna el, mert az államjegyek bevonása annyira előfeltétele a készfizetések felvételének, hogy mindaddig, míg a kényszerforgalmú államjegyek a forgalomból el nem tűnnek, addig a készfizetések felvételére egyáltalában gondolni sem lehet. Abban pedig mindenesetre tévedés van, ha a t. képviselő úr azt állítja, hogy a 200 milliónak bevonása restrikeziót, szűkülést idézett volna elő, mert a mint az 1894-iki törvényből meg méltóztatik győződni, ugyanazon mérvben, mint a bevonás történt, más fizetési eszközök bocsáttattak czirkuláczióba, úgy, hogy egyetlen egy forinttal sincs kevesebb pénz ma a közforgalomban, mint volt azelőtt, csakhogy fedezetlen államjegyek helyett bankjegy és részben ezüst kuráns, részben pedig ezüst egykoronás foglalta el az államjegyek helyét. Arányi Miksa képviselő úr igen érdekes fejtegetést tartott tegnap az egyenes adók reformjáról, a mely fejtegetésnek részletezésébe ez alkalommal azért nem bocsátkozhatom, mert a t. képviselő úr mindenesetre tévedésben volt akkor, midőn kormányi adóreformjavaslatróí méltóztatott szólani. Kormányi adóreformjavaslat nem létezik, hanem igenis létezik egy emlékirat, a melyet hivatali elődöm készített, a mi alapját képezte azon megbeszéléseknek, a melyek az egyenes adók reformja felett folytattattak, a mi azonban még annyira nem kormányi javaslat, hogy épen ezen ankét tanácskozásai következtében szüksége merült fel minden irányú kiegészítésének; az tényleg folyamatban is van és csak. ha mindezen előmunkálatok elkészültek, lesz a kormány azon helyzetben, hogy adóreformjavaslattal léphessen a törvényhozás elé. Mindezek daczára kénytelen vagyok a t. képviselő úrnak egyik eszméjére, a melyet teg-