Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-72

78. ornágo* ülés 1897. ntárczlns 17-én, szerdán. 11 7 a dolog természeténél fogva a jövedelmi adó magassága az aratási viszonyok, az ipar és kereskedelem konjunktúrái szerint változik, addig a vagyoni adó ilyen ingadozásoknak kitéve nem lehet és így az államra nézve a jövedelmi adónál biztosabb bevételi forrást képez, mit az állam különösen háború, vagy nehéz közgazdásági és pénzügyi krízisekkel járó időben hasznára fordíthat. A vagyoni adó a jövedelmi adó kiegészítő részét képezvén, kezelés szempontjából avval igen könnyen egyesíthető. A jövedelmi adó bevallásánál egynéhány, a vagyon feltüntetésére szolgáló rovat elégséges, hogy a vagyoni adó a jövedelmi adóval egyidejűleg ugyanazon orgánumok által kezeltessék, sőt vagyon és jövedelem szoros összefüggésben állván egymással, igen sokszor kitűnő ellenőrzési szolgálatokat is fogna tenni. Az ezen adónem ellen felhozott ellenvetések abban központosulnak, hogy általa elsősorban a jövedelmet nem hozó vagyon érintetik, és hogy sok tekintetben a vagyongyűjtésre való hajlamot megakasztja: de ne méltóztassék elfelejteni, hogy az így kontemplált vagyoni adó nem a főadó, hanem a jövedelmi adó kiegészítő része, annak mintegyj negyedrészét képezné és azon előnye is van, hogy kedvezőtlen politikai vagy közgazdasági években az államnak biztos jövedelmet hoz és elsősorban a társadalom azon osztályát érinti, mely nehéz években a terheket legkönnyebben elviselni képes. Ez, t. képviselőház azon adónemek egyike, melylye! az állam bevételeit emelheti, és melylyel azon kieséseket pótolhatja, melyek az első és második osztályú kereseti adó eltörléséből származnak, A másik adó, a melylyel ugyanazt a czélt el lehet érni, és melyre a t. pénzügyminiszter úr figyelmét felhívni akarom, az örökségi adó, mely ugyan már illeték formájában pénzügyi adminisztrácziónkban szerepel, de mely jövedelmező képességére való tekintettel nálunk kihasználva abszolúte ninesen, holott fejlődési képessége igen nagy, a mint ezt más államok törvényhozási aktusaiból és adójövedelmi statisztikáiból látjuk; mert Angolországnak e forrásból eredő jövedelme az utolsó években átlag 180 millió frankot tett ki és Belgiumban 25 millió frankra, Francziaországban 150 millió frankra, Olaszországban 50 millió frankra emelkedett. Maga az adónem nem új, mert első nyomát már a VI. században »vicesima hereditatum« név alatt találjuk, mikor mint a gazdagabb osztályok hagyatékának megadóztatása szerepel, de azóta is minden század adóügyi történetében bizonyos formában találkozunk vele és a mi időnkben legjobban ki van fejlődve AngolországI ban, a hol, inint említettem, az angol államnak évenként átlag 180 millió franknyi jövedelmet hoz. Az örökségi adó behozatalának jogosultságát ma már a legkonzervatívabb államjogi tudósok sem vitatják, mert ezen adónem az összes egyenes adók közt a legigazságosabb, mert az állam jogi intézményeivel biztosítja az örökösödési rend betartását és orgánumaival behelyezi a jogaitól megfosztatni kivánt jogutódot jogaiba, mely örökösödési rend szilárdságának tudata nem csekély mértékben járult hozzá az örökhagyó vagyongyűjtéséhez, miből azután önkényt következik, hogy mikor az államnak megvan a joga, a közjó érdekében szükséges szolgáltatásokat bekövetelni, köteles ezen szolgáltatásokat ott keresni, a hol azok a legkönnyebben találhatók és elviselhetők, és a hol e szolgáltatások által a közgazdasági viszonyok meg nem zavartatnak ; és mert az örökség utáni illetékeket az örökös az államnak minden közvetítés nélkül fizeti, és mert ezen illeték az egyenes adó minden jellegével és kellékével bír, véleményem szerint szükséges, hogy ezen szolgáltatások a rendes adók közé felvétessenek. De az örökségi adónak a rendes adók közé való felvételét azért is szükségesnek tartom, mert az életbeléptetendő vagyon és jövedelmi adó keretében épen a nagyobb vagyon és jövedelem értéke legnehezebben lesz megbecsülhető, tehát az örökség esete legalkalmasabb, hogy mérsékelt progreszsziv adó alkalmazásával, az örökségi adót nagyobb mértékben mint eddig bevonjuk az állam iránti szolgáltatások keretébe, mivel az állam jövedelmeit lényegesen szaporíthatja és az valamint a vagyoni adó azon adónemek, melyek bevételeiből az állam azon kieséseket pótolhatja, melyek az első és második osztályú kereseti adó eltörléséből származnak. Az örökségi adó egyik, nagy előnye abban áll, hogy az összes adók között az adófizető által a legkönnyebben elviselhető, mert oly vagyonszaporodás után szedetik be, melynek megszerzéséhez az illető semmivel sem járult hozzá és mert oly pillanatban szedetik, mikor az örökös a vagyon birtokába lép, tehát minden körülmények között fizetőképes. És nem a legkisebb előnye az, hogy nem a szegény osztályt, hanem a vagyonos embereket érinti, tekintet nélkül arra, vájjon az örökhagyó belföldi vagy külföldi polgár volt, feltéve, hogy a vagyon az ország határai között található. Az egyedüli kifogás, a mi ezen adó ellen felhozható, az, hogy vagyoni adó, és hogy különösen a vagyon tőkéjét terheli és annak egy részét elvonja. Eltekintve attól, hogy minden adó kisebb-nagyobb mértékben a vagyonból fizettetik, a vagyoni adó csak akkor válik kárhoz