Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-68
68. országos Illés 1897. márczlus 11-én, csütörtökön. foglalnak ugyan törvénytárunkban és így numerust képeznek azon számcsoportokban, melyekre a t. képviselő űr oly súlyt fektetett, de azért nyilvános életünkre legjobb esetben csak nemlegesen bírnak befolyással, tudniillik csak anynyiban, mennyiben nélkülök az állami gépezet helyes működése megakasztatnék. Azon törvények, melyek nagyobb vagy talán korszakot alkotó jelentőséggel birnak, melyek haladásunknak mértföldköveit képezik, melyek annak lökést adni, azt irányítani vannak hivatva, ritkák nálunk épúgy, mint ritkák máshol. Ritkák azért, mert ily törvények azon növényekhez hasonlítanak, melyek csak megfelelő talajban és kellő éghajlat alatt ültetve fejlődnek és melyeknek hosszú érlelési időre van szükségük. Csak azon eszmék és meggyőződések, melyek a népéletben és a közérziiletben gyökereznek és bár láthatlanúl, de ezen forrásokból táplálkoznak, esak ezek érdemesek arra, hogy törvényeink között helyt foglaljanak. Kétszeresen áll ez a jogi téren, hol biz »nyos konzervatizmus, bizonyos ellentállási erő és képesség az egész szervezet egészségét bizonyítja. Ha igaz az, hogy minden nemzetnek joga egyszersmind népegyéniségét és jellemét is visszatükrözi, akkor kétségtelen az is, hogy ott, hol a j°S gyorsan produkál, ott az erkölcsi gyengeség és hanyatlás tünetei is mutatkoznak: Perditissima respublica plurimae leges. És mégis, t. ház, azon történész, ki hazánk újabbkori történetét fogja megírni, hálás feladatra fog vállalkozni. Nem is említve egyéb fontos törvényalkotásokat, melyek, mint például a sommás eljárás, a polgári peres eljárás nagy reformjának áthidalását, a szóbeliségnek úgyszólván előiskolaját képezi, két nagy törvényalkotással fog találkozni, melyek habár látszólag egymással összefüggésben nem állanak, mégis egymást kiegészítik és bizonyos eszményi nexusban állanak egymással. Az egyik az állam és egyház közötti viszony nagy problémáját oldja meg a házassági jog terén, élő kifejezését képezvén annak, hogy az állam jogosítva és kötelezve van az állampolgárok összes életviszonyait szabályozni és teljes szuverenitással bir mindazon képzemények fölött, melyek kebelében külső nyilvánulásra jutnak s a másik viszont az állampolgárok egyéni jogainak biztosításával és megvédésével az állam omnipotencziáját kivánja ellensúlyozni. Mindkét törvény egységes jogot teremt ott, hol a jogegyenlőség és jogbiztonság nagy hátrányára egy és ugyanazon orzzág oszthatlan területén különböző, még pedig nem egyszer alkotmányellenes eredetű jogok és hatáskörök léteztek. Mindkét törvény egyezik abban is, hogy a nemzetnek évtizedekre visszanyúló óhajait és aspirác/ióit valósítják meg. Mesterségesen visszafojtva és visszanyomva ezen aspirácziók újból és újból felszínre kerültek és azon férfiút, a kiben ma a t. ház elnökét tiszteljük, illeti elsősorban az érdem, hogy hatalmas egyéniségének egész súlyával, ékesszólásának egész varázserejével azon reformnak útját egyengette, mely a modern államépület egyik nélkülözhetetlen oszlopát képezi. De nem kevésbbé illeti az elismerés azon férfiút, a kinek feladatúi jutott ezen törvényt végrehajtani, és a ki ezen nem könnyű feladatot akként oldotta meg, hogy még azok is, a kik a törvénynyel ellentétes elvi állásponton vannak, elismerik, hogy az minden súrlódás nélkül, helyesen funkczionál. Ha tehát csak ezen legújabb keletű törvényhozási alkotásra tekintünk is vissza, már akkor sem iehet a kormány és törvényhozás ténykedését a jogi téren meddőnek mondani. (Helyeslés jóbbfeUl.) Ezek után áttérek felszólalásom sajátképeni tárgyára. (Halljuk ! Halljuk.') T. ház! A bűnvádi eljárás végrehajtására vonatkozó törvény jelenleg még az előkészítő stádiumban van s habár a czélbavett intézkedések egynémelyikére, különösen az esküdtszékeket illetőleg, több megjegyzésem volna, fentartom azokat akkorra, a mikor az egész anyag a t. ház elé fog kerülni. De legyen szabad a bűnvádi eljárással kapcsolatosan a t. ház szíves figyelmét egy eszmére irányítanom, melynek valósítása nézetem szerint csak üdvös hatással volna úgy a büntetőügyek elintézésével foglalkozó birák qualifikácziójának emelésére, valamint egyátalán a bűntények kiderítésére nézve. Az idea nem új és nem tőlem ered, sőt épen mert látom, hogy ott, hol a puszta projektálás stádiumából kilépett, hasznosnak bizonyult, bátorkodom én is azt úgy az igazságügyi, mint a vallás- és közoktatásügyi kormány figyelmébe ajánlani. Vonatkozik pedig ez az eszme vizsgáíóbiráink helyesebb kiképzésére. Szükségtelen, t. ház, bővebben fejtegetnem és kimutatnom, hogy mily nagy kihatással bir a vizsgálat a bűnvádi per egész további fejleményére és helyes elbírálására. Bár a modern bűnvádi perben a fősúly a végtárgyalásra van helyezve, mégis kétségtelen, hogy a vizsgáló bíró kezeiben folynak össze az egész pernek legfontosabb szálai. Ha a vizsgáló bíró feladatának helyesen felel meg, akkor meg van adva a további eljárásnak is a helyes alapja, a mit ő rosszul végez, számos esetben nem lehet többé helyreigazítani. 0 irányítja tehát nagyban és egészben a per további folyományának a sorsát és azért helyes azon axióma, hogy a milyen valamely országnak vizsgálóbírósága, olyan azon országnak egész büntetőjogi ügye.
