Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-72
mérczius 17-én, szerdán. t()6 72- országos ülés !8i>7. mint tavaly, mind a mellett körülbelül hét és fél millió forinttal mögötte maradnak az 1895-ik évben zárszámadásilag kimutatott tényleges eredményeknek. Az eltérések a tavalyi költségvetéstől olyanok, hogy azoknak okai úgyszólván szembeötlők; csak meg kell nevezni a czímet, hogy mindenki az okok iránt is tisztában legyen, így a szeszadónál előirányoztatik egy 500.000 forintra menő visszaesés, a mi ezen iparágnak jelenlegi és sajnos, már hosszabb idő óta tartó válságos helyzetével függ össze; ellenben tetemesen nagyobb összegekkel van előirányozva a czukoradó, a söradó és a söritaladó. Végeredményében a fogyasztási és italadóknak bevétele mégis 1,070.000 forinttal magasabb, mint az előző évben. Tetemes emelkedést mutatnak továbbá a bélyeg- és a jogilletékek czíme, együttvéve körülbelül egymillió forintot; ellenben a pénzverés és fémbeválíás átfutó tételénél, mint már volt szerencsém említeni, a minnsz 84 millió, a vasmüveknél 734.000 forint. M'ndezekre nézve egyelőre csak annyit kell megjegyeznem, hogy az előirányzat realitásához kétség alig férhet, miután az teljesen az előző éveknek tényleges eredményein alapúi. Jellemzésére annak a skrupulózus eljárásnak, melyet a pénzügyminiszter a költségvetés felállításánál követett, felemlítem, hogy a pénzügyi bizottság az előirányzatnak egyetlen tételén sem változtatott semmit. Teljes tudatában volt ugyan a pénzügyi bizottság is azoknak ä nehéz gazdasági viszonyoknak, a melyeknek nyomása alatt az ország egy idő óta áll. Mindamellett mondhatni, hogy emberi valószínűség szerint az itt előirányzott egyes bevételi összegeknek és az előirányzott végeredménynek a beválása biztosítva van. A költségvetésre nézve egyelőre csak ennyit kívántam megjegyezni, fentartva magamnak, hogy esetleg a részleteknél még a bizottság álláspontját ismertessem. Kötelességem azonban már itt fölemlíteni a t. ház előtt a pénzügyminiszter úrnak jelentését az 1895-dik évben eladott állami javakról, melyből kitűnik, hogy az összesen 253.218 forintra becsült ingatlanoknál 288.000 forint lett elérve, vagyis egy 35.000 forintnyi többlet. A miniszter űr egyúttal beterjeszti jelentését az 1897-dik évben eladásra újonnan kitűzött állami javakról, melyeknek becsértéke 507.000 forint, és melyeknek eladását a bizottság úgy kezelési okokból, mint a telepítés szempontjából is indokoltnak ítélt. A bizottság ajánlja a háznak, hogy ezen két jelentés tudomásul vétessék és hasonló czélból a főrendiházzal is közöltessék. Ezeknek előrebocsátása után kérem a t. házat, méltóztassék a pénzügyminisztérium 1897-i költségvetését elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Kossuth Ferencz I Kossuth Ferencz: T. ház! Pénzügyi politikánk helyzetét a pénzügyi tárczának kellene tisztán visszatükröznie, holott, a mint ezt már a múlt évben pártunk nevében történt felszólalásban is jeleztük, sajnálattal konstatáljuk, hogy a pénzügyi tárcza nem tárja fel az ország valódi helyzetét pénzügyileg, mert a legfontosabb tárgyakról egy másik füzet tesz jelentést, melyet a kisebb tárczák füzetének szoktak nevezni, és a melynek előadói szerepe ez évben egy nagytehetségű képviselőtársunknak, Pap Gézának jutott, a mi jellemző, hogy a kisebb tárczákat épen ő adta elő. Ezen kisebb tárcsákba vannak belefoglalva például a közösügyi kiadások, a melyek a lefolyt 30 év alatt összesen 3255 millió forintot tettek ki, tehát oly összeget, a mely valóban megdöbbentő. E kisebb tárczákba van iktatva az államadósságok tétele is, a melyek 1867—1894-ig 2.090,067.000 forintra rúgnak, míg Ausztriában ugyanezen idő alatt csak 1.334,158.000 forinttal szaporodtak, a miből azt látjuk, hogy Magyarországon az államadósságok 760 millióval többet szaporodtak, mint Ausztriában. A kisebb tárczák tehát épen azokat a tételeket tartalmazzák, melyek a legfontosabbak és legjobban össze vannak szőve az ország pénzügyi helyzetével. Mint múlt évi szónokunk megtette, most én is kérem a t. pénzügyminiszter urat, rendelkezzék, hogy a pénzügyi tárczában legyenek összegezve mind azok a tételek, melyek az ország pénzügyeiről tökéletes és mindent összefoglaló képet mutatnak. T. ház! Pénzügyi politikánk, nézetem szerint, egyáltalán nem helyes. Az a kérdés merül fel ugyanis mindig, mennyit kell költenünk, és sohasem az, hogy mennyit bírunk költeni ? Innen van, hogy míg 1868-ban költségvetésünk 133,168.880 forintot tett ki, az idén már a félmilliárdot megközelíti. Kérdem, vájjon vagyonosodásunk 68 óta oly mértékben növekedett-e, mint költségvetésünk, illetőleg, hogy most három és félszer vagyouosabb-e az ország, mint volt 68-ban? Ezt, azt hiszem, tagadásba vonhatom. és senki nekem ebben ellent nem mondhat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ellenkezőleg, nemcsak nem gyarapodtunk, hanem sok tekintetben szegényedtünk. Tudjuk például, hogy népességünk négyötöde földmívelésből él; s a íöldraívelés gyarapodására mély befolyással van az, hogy a 60 as évek óta a föld termékeinek ára átlag 40 százalékkal csökkent; azéit tehát, hogy a magyar föklmívelő ugyanannyit vegyen be, mint 30 évvel ezelőtt, 40 százalékkal több terményt kell neki termelni és árúba bocsátani. Azt is látjuk, hogy a keresők száma csökkent; míg 1869-ben minden ezer kereső 1090 egyént
