Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-72

72. országos ülés 1897. márczius 17-én, szerdán. 107 tartott el, 1890-ben minden ezer keresőre 1360 egyén eltartása nehezedett. Ez sem gyarapodást, banem szegényedést jelent. Abból a tényből, hogy pénzügyeink vezetői sohasem azt nézik, hogy mennyit bírunk el, hanem azt, hogy mennyit kell költeni, ered az, hogy 1868 tói 94-ig költségvetéseinkben összesen 691.950.C00 forint deficzit mutatkozott, míg Ausztriában ugyanez idő alatt csak 296,405.000 forint. Igaz, hogy most budgeteinkben nincs deficzit, de mily áron vásároltuk meg e kedvező állapotot? Megterheltetésünk, adóink óriási növelése árán. Míg 71-ben 31,741.358 forint volt a földadó, ma már 34,306.000 forint; és a túloldalon mégis azt állították, hogy a földadó nem emelkedett; de a földadón kivűl a földbirtokra más terhek is nehezednek; így például vannak a községi pótadók és a többi pótadók, a melyek átlag 70—80 százalékot tesznek ki, úgy? hogyha egy kisbirtokot veszünk, a melynek 100 forint a kataszteri tiszta hozadéka, azt látjuk, hogy a földadó kitesz 25 forint 50 krajczárt, és a mindenféle pótadó kitesz 18 forint 25 krajczárt, tehát a mindenféle pótadó 70 százalékát teszi ki a földadónak. Az általános elszegényedést jelzi az a tény, hogy míg 1875-ben az elárverezett birtokok száma csak 9606 volt, 1895-ben már 14.511 re emelkedett, tehát óriásilag növekedett az elárverezett birtokok száma; és míg az előbbi birtokok, midőn elárvereztettek, 10,713.000 forintért adattak el, addig ezen 14.511 elárverezett birtokok csak 12,712.000 forinton keltek el, a miből azt látjuk, hogy az elárverezett birtokok száma 63 százalékra szaporodván, ha ily arányban növekedett volna szintén az elárverezett birtokok vételára, akkor 12,712.000 forint helyett 17,462.000 forintnak kellett volna az elárverezésből befolyni. Ez mutatja, hogy míg némely helyein az országnak a földbirtokok értéke és vételára emelkedett és egyáltalán emelkedett már csak azért is, mert a pénz bővebb s a népesség is szaporodik, úgy, hogy sokszor praetium affectionist fizetnek a földbirtokért, de akkor, midőn a földbirtokot kényszer folytán el kell adni, tehát a praetium affectionis nem jön szóba, akkor a földbirtok ára tényleg csökkent, mert a felhozott tényleges adatoknak más értelmet tulajdonítani nem lehet. De nemcsak a földadó növelésével szereztük azt meg, hogy ma már budgetünk nem paszsziv, hanem más adók növelésével is s az összes egyenes adóval például úgy vagyunk, hogy 1881-be még csak 87,696.000 forint volt, ma 99,020.000 forint. A fogyasztási adó 1881-ben csak 25,302.000 forint volt, ma már 71,434.000 forint. A bélyeg 1881-ben csak 8,042.000 forint volt, ma már 14,287.540 forint. A jogilleték 1881-ben csak 14,123.000 forint volt, ma már 21,100.000 forint. Adohány-,lottó-,sójövedékek 1881-ben 55,952.000 forintot, ma pedig 71,711.815 forintot tesznek ki. Már most kérdem, t. ház, hiszi-e valaki komolyan, hogy Magyarországban a közvagyon annyira szaporodott, hogy igazán a közvagyon szaporodásának felel meg költségünknek ezen óriási növekedése; ezt komolyan senkisem hiheti. (Zajos helyeslés a ssélsö baloldalon.) T. ház ! Miért hozom fel most ezen pénzügyi tételeket és miért fárasztom a házat ezen számoknak elősoroláaával ? Azért teszem ezt, mert költségünk óriási [szaporodása nemcsak azt eredményezte, hogy megterhelésünk is óriásilag szaporodott, hanem eredményezte azt is, hogy Ausztria a folyamatban levő kiegyezési tárgyalásokban a quótát már 42 százalékra akarja emelni, és hogyha igazat mond a hír, csak mint nagy konczessziót adják meg azt, hogy 37*2 °/o-ot követeljenek tőlünk, Már most, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a quóta-arány 31 4 lévén és hogy a közösügyes költségek 158 millió forintot tesznek ki évenként, akkor azt látjuk, hogy ezen 6°/o emelkedés, a melyet az osztrákok követelnek, új kilencz millió forint megterheltetést fog eredményezni; ezt pedig annyival súlyosabb követelésnek kell hogy tekintsem, mennél erosebben hiszem azt, hogy a kényuralom korszakában az osztrákok bizonyosan nem kímélték Magyarországot, és mégis a közös pénztárba csakis annyi adót hajtottak be, a mennyi a 25°/o-os aránynak felelne meg. Az osztrákok túlhajtott követelése azon feltevésben, hogy nem szipolyozási szándékkal, de meggyőződésből emelik követelésüket, azt mutatja, hogy azt hiszik, hogy magyar hazánk gazdagodása rohamosan növekedett; azt gondolják, hogy a ki egy fél milliárdot tud költeni évenként, az kilencz millióval több költséget is könnyen elbir. De ebből kötelességünk kiábrándítani szomszédainkat; kötelességünk kérlelhetlen kezekkel lerántani a leplet, mely közgazdászati bajainkat'takarja, és oly látszatok tűnnek fel, az ország életereje és iparkodása folytán, mintha igazán és tényleg elbírnánk a közterhek szaporodását és a quóta felemelését (Úgy van! a szélső baloldalon.) és kötelességünk kimutatni, hogy Magyarország a tervezett teherszaporodást nem birja el; (Helyeslés a szélső baloldalon.) kötelességünk kimutatni, hogy a terhek máris annyira szaporodtak, hogy bizonyos kereseti ágak már is a nyomorúság és a tönk szélére jutottak. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Igenis, t. ház, valóságos hazafiúi kötelességet teljesítünk, mikor feltárjuk nehéz helyzetünket, és kötelességet mulaszt, a ki most fitogtatja az esetleges haladást. Részemről meg akarok győződve lenni arról, hogy a quóta14*