Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-68

ircíins 11-én, csütörtökön. £ 68. országos ülés 1897. mi melyeket ő nekünk ajánl? Nem másból, mint nagyobbrészt a franezia intézmények átültetéséből. Kekem pedig határozottan kétségbe keli vonnom azt, hogy ha már egyszer szellemi kölcsönre szorulunk, hogy azt inkább a francziáktól, mint a németektől vegyük. Tudjuk ugyanis, hogy a cőde a hatvanas évekig s úgyszólván az egész világon megtette hódító hadjáratát. Ez idő óta azonban a német jog megállította diadalútjábau és lassan-lassan leszorítja még a román népeknél is. Legjobban bizonyítja ezt a nyolczvanas években készült olasz kereskedelmi törvény, mely majdnem egészen német szellemtől van áthatva. De azt hiszem, hogy a t. képviselő úr kiindulási pontja téves, mert a hiteltörvényeken kivűl nem ismerek egyetlen intézményt sem, melynek fejlődése ne volna magyar. Bírósági szervezetünk, büntető törvényeink, peres eljárásunk nem viselik magukon a kopizálás bélyegét. A mi pedig a hitel törvényeket illeti, erre csak az a megjegyzésem, hogy akkor, mikor a t. képviselő úr úgyszólván az egész kötelmi jognak jus gentium-féle jelleget kölcsönöz, talán csak el kell ismernie, hogy a kereskedelmi és váltójog leginkább az, a mely nemzetközi természetű. Azonban, ha már ilyen nemzetközi jogról van szó, senkisem vetheti szemünkre, hogy azon nemzetségekhez és népekhez támaszkodunk, a melyek geográfiai fekvésük, de sűrű összeköttetéseiknél fogva is hozzánk legközelebb állanak. Ebben őszintén megvallva nem iátok semmi gáncsolni valót és osztozom Ihering nézetében, a ki azt mondja: »Das Lében der Völker ist kein isolirtes Nebeneinanderstehen, sondern es ist wie das der Individuen im Staate, eine Gemeinsehaft, ein System der gegenseitigen Beríibrung und Einwirkung friedlicher und feindlicher Elemente, ein Gebén uod Nehmeu, Eidlehnen und Mittheilen, kurz ein grossartiges, alie Seiten des menschlichen Daseins umfassendes Austauschgeschäft, Dasselbe Gesetz, welches für die leibliche Welt gilt, besteht auch für das geistige: Lében ist Aufnahme von aussen und Aneignung; Rezeption und Assimilation sind die beiden Fundamentalfanktioiien, auf derén Dasein und Gleichgewicht das Bestehen und die Gesundheit jedes lebenden Orgauismus beruht«, és szarkazmussal utal Kínára, a ki elzárkozottságänál fogva a nemzetiségi elv DonQuijote-jának nevezi. A t. képviselő úr utal a perek óriási szaporodására. Hát ez, t. ház, olyan baj, a melynek kiirtására a törvényhozásnak törekedni kell. Azonban szerény nézetem szerint ezen baj népünk periekedé si viszketegében találja legfőbb kútforrása! és azért ennek szanálását leginkább a népnevelés terén kell keresnünk, semmikép sem tartom azonban azon panaczeát, a melyet a t. képviselő úr ajánlott kielégítőnek, különösen nem az okmánykényszert, melyet népünk szabadságot szerető hajlama perhorreskál. Nem tagadom, hogy a formalizmus bizonyos mértékben a jogéletben hasznos és szükséges. Mutatják ezt a római stipulácziók; de ezen formalizmus csak akkor lesz üdvös hatással, ha az a nép és a nemzet kulturéletében gyökeredzik; de a bürokráczia talaján nagyranőtt Írásbeliség semmikép sem sorolható ezen panaczeák közé. Az egész világ napirendre tért már azon okmánykényszer felett, a melyet a franezia codeban és a porosz Landrechtben találunk és nemcsak a német és egyéb jogászgyfflések, de egyáltalában az egész literatúra pálezát tört felette. (Helyeslés jóbbfelől.) E rövid megjegyzések után azon fontos kérdések komplexusából, melyek az igazságügyi tárczával kapcsolatban állanak, csak egynéhányra és ezekre is csak annyiban bátorkodom a t. ház szives figyelmét igénybevenni, a mennyiben aktuálisabb jelentőséggel bírnak. Mielőtt azonban ezen kérdésekre rátérnék, legyen szabad néhány át»lános megjegyzést tennem. Rátkay képviselő úr — ha jól emlékszem, a felirati vita alkalmával — a számok tükrében kívánta közállapotainkat bemutatni. Az alkotott törvények számszerinti gépies egymás mellé állításával iparkodott következtetést vonni a gondozás azon fokára, melyet a kormány és a törvényhozás nyilvános életünk egyes ágazataira fordított és azon eredményre jut, hogy ott, a hol a törvényhozás gépezete lassúbb ütemekben dolgozott, vagy a hol kevesebbet produkált, ott kisebb a haladás. Az hiszem, fel lehetek mentve annak bővebb bizonyításától, hogy a t. képviselő úr által használt módszer és alkalmazott mérték helytelen, és ha mégis foglalkozom vele, azért teszem, mert eljárása az ellenzéknél bizonyos tipikus jelleggel bir; nagy emfázissal szoktak ott arra hivatkozni, hogy ime a pénzügy és a katonaügy terén mennyi törvényt alkotunk és ezzel szemben mily keveset produkálunk a jog vagy a közművelődés terén. Hát ezen ukoskodäs egészen téves. Téves, t. ház, azért, mert mindenki tudja, hogy valamint az emberi szervezetnek, úgy az állami életnek is vannak mindennapos, mindig megújuló szükségletei, melyeket időről-időre kielégíteni és melyek miatt a törvényhozás gépezetét mozgásba hozni kell, a nélkül, hogy az így alkotott törvények mélyebb nyomokat hagynának nyilvános életünkben. Ezen törvények az állami testnek úgyszólván mindennapi kenyerét képezik, helyt