Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-52

'•ii. 52. országos ülés 1897. február 18-áii, csütörtökön, ha Pestmegye közönsége annak fejében, hogy a töltésépítés által árvíz ellen utakat is védünk, 40.000 forinttal hozzájárul, akkor kész vagyok az állam részéről ezen mentesítést három év alatt keresztíüvitetni. (Helyeslés.) Most áttérek Béldi László képviselőtáriam beszédjére, a ki különösen az erdélyi lótenyész­tési ügygyei foglalkozott. Előrebocsátom, hogy én teljes tudatában vagyok annak, (Halljuk! Halljuk!) hogy az erdélyi lótenyésztés inkább hanyatlófélben, mintsem emelkedőben van s en­nek folytán intézkedtem az iránt, hogy a vi­szonylag legjobb apalovak most Erdélybe osz­tassanak be, másfelől intézkedést tettem az iránt, hogy az erdélyi jellegű lovak fentartása szem­pontjából ilyen kanczák beszereztessenek és ily ménes alakíttassák, a mi, azt hiszem, egész Erdély megnyugtatására szolgál. A lókivitelt is érintette a t. képviselő úr. Erre nézve megnyugtathatom a t. házat, hogy a lókivitej tekintetében igen örvendetes jelensé­gekkel találkozunk, mert míg 1894-ben csak 19.440 lovat vittünk ki, addig 1895-ben a ló­kivitel 31.177 darabra emelkedett. A lótenyész­tés terén mi igen előkelő pozicziót foglalunk el Európában, az egész kontinensen. Ezt különösen a múlt évben, a midőn annyi külföldi fordult meg hazánkban, minden oldalról elismerték. Azóta is olvastam ennek elismerését a kontinens sajtójában és itt megjegyzem, hogy ez áll az állami mének száma tekintetében is, hogy Ma­gyarország az első helyen áll, míg a nagy, gazdag és hatalmas államok e részben Magyar­ország mögött maradnak. Felhozta t. képviselőtársam a katonai ló­vásárok ügyét és említette, hogy megtörténik nem egy helyt, hogy 100 ló közül csak egy vagy két lovat vettek át. Megengedem, hogy vannak ily helyek is s hogy e téren van még kívánni való; kötelességemnek tartom azonban konstatálm, hogy e részben javulás mutatkozik. Mert míg 1894-ben 1555 lovat vettek át, addig a legutóbbi alkalommal 1708 ló lett átvéve és az a százalék, melyet t. képviselőtársam emlí­tett, nem egy, hanem 8 —10 körül jár. Említette t. képviselőtársam a községi er­dők államosításának ügyét. Erre nézve jelent­hetem, hogy két millió hold községi erdő van már állami kezelésbe átvéve 42 törvényhatóság területén. Hogy ez azonban ne csak esetről­esetre szerződési úton, hanem általános rendel­kezéssel történjék, e végre a minisztériumban törvényjavaslat készült, melyet még ez év folya­mán lehetőleg előterjeszteni szándékozom. (He* lyeslés a jobboldalon.) Szily Pongrácz t. képviselő úr felvetette a mezőgazdasági szakoktatás kérdését és utalt arra, hogy a földmíves-iskolák eredeti rendel­tetésüknek azért nem felelnek meg, mert sem gazdának, sem gazdatisztnek nem neveltetnek, hanem olyanoknak, kik maguk sem tudják, me­lyik osztályba számítsák magukat. A t. kép­viselő úr ezen fejtegetésében van igazság. Ma­gam is utaltam már arra, hogy e részben reformra van szükség és ma is ezen állásponton állok. Hogy a t. ház lássa, mennyire átérzem ennek szükségét, csak arra utalok, hogy leg­közelebb bocsátottam ki egy rendeletet, mely szerint a földmíves-iskolák tanulói föld míves­öltözetben tartoznak járni. (Helyeslés a jobbolda­lon.) A kik talán azért, mert nem tanultak jól az iskolákban, de a műveltebb osztályhoz tar­tozó fiúk, azok vagy ne jöjjenek a földmíves­iskolákba, hogy elrontsák a többi gyermekeket, vagy ha oda akarnak jönni, alkalmazkodjanak azokhoz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én meg­vallom, e részben azt az örvendetes jelenséget is látom, hogy az alföldi nagy gazdag városok egymásután jönnek azzal a kéréssel, hogy az ő áldozatkészségük igénybevételével az állam földmíves-iskolákat állítson. Én ezt a törekvést igen egészségesnek tartom, mert, ha az az al­földi gazda elküldi fiát a földmíves-iskolába, az egészen más felfogással és ismerettel fog onnan kijönni, mint a milyenekkel oda bement és ezzel el lesz érve az a czél, a melyet a törvényhozás a földmíves-iskoláknál szem előtt tartott. (Helyeslés a jobboldalon.) A szakoktatás kérdésében rövid idő alatt viszonylag sok tör­tént. Jelenthetem a t. háznak, hogy ez évben már 240 téli tanfolyamot tartottunk, és hogy ezt még sokkal nagyobb arányokban tegyük, az erre felvett 30 ezer forint költséget 60 ezer forintra emeltem, (Helyeslés.) úgy, hogy a jövő évben már kétszer vagy háromszor annyi tan­folyam lesz megtartható. Jelentem a t. háznak, hogy t. barátommal, a kultuszminiszter úrral egyetértésben, kinek e kérdésekben párhuzamos közreműködésére mindenkor számíthatok, 80 ismétlőiskola felállítása már biztosítva van, (He­lyeslés.) tudniillik 80 tanító van már ily irány­ban kiképezve. (Élénk helyeslés.) Jelentem, hogy gondoskodás történt az iránt, hogy a képezdékben gazdasági tanítók alkal­maztassanak, továbbá, hogy a tanítók a gazda­sági intézetekhez a szünidők alatt berendeltes­senek és ne csak gazdasági, hanem gyümölcs- és szőlőtanfolyamok is rendeztessenek. (Helyeslés.) Felhozta a képviselő úr a szőlő- és fillo­xera-ügyet is, azért legyen szabad ez ügyre nézve, mely bizonynyal a ház minden tagját érdekli, bár röviden, nyilatkoznom. (Halljuk!) A szó'Jőtörvény végrehajtása nagy előmun­kálatokat igényelt. A törvény szerkezete, a dolog természeténél fogva, nincs komplikácziók nélkül. Nemcsak nekem, hanem t. kollegáimnak, a pénz.

Next

/
Thumbnails
Contents