Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-52

52. országos ülés 1897. február 18-án, csütörtökön. g^ ügyi és igazságügyminiszter uraknak is kellett e törvény végrehajtásával foglalkozniuk. De ma már közölhetem a házzal, hogy minden előmunkálat megtörtént, a szükséges rendeletek kiadattak, a szőlökölcsonök utalványozása folyamatban van. A törvény hatását illetőleg pedig jelent hetem, hogy az ország több vidékén oly mozgalom fejlődött, a melyet remélni sem mertem. Az ország nem egy vidékén ugyanis azok a földek, a melyek már alig értek valamit, tudniillik az elpusztult szőlőterületek, már csak 3-, 4-, 5-szörös áron kaphatók. Szőlőoltványokkal már nem rendelkezünk; bár mennyi lett volna, vevőre talált volna. A szőlő-rekonstrukczióval szorosan kapcsolatos a vessző-termelés kérdése, ép azért, mert oltványban és vesszőben oly nagy szükséglet mutatkozik. Szily Pongrácz t. képviselő úr felvetette a kérdést, vájjon mennyiben leszünk képesek szőlővesszőt szaporító telepeinkkel a rekonstrukczió ezéljainak megfelelni? Erre nézve jelenthetem, hogy a kormány fel fog állítani telepeket; az erre vonatkozó rendeletek már ki vaunak adva, 390 hold erejéig. Magánosok is létesítenek telepeket, állami támogatással, de nem különböző, az egyénekhez Szabott, hanem általános és egyforma támogatással. (Élénk helyeslés.) Ilyen telepet létesítenek 300 holdon. Ennyi van már eddig bejelentve, de a határidő csak június elsején telik be; remélem, addig e szám növekedni fog. Az arad-paulisi társulatnak van egy 400 holdas telepe; az egyesületek, községeknek van 200: ez összesen 1500 hold telep. Inkább kisebb számot mondok, de ennyi föltétlenül biztosítva van. Ennek évi termése 100—120 millió vessző s így czirka 20.000 hold felújítása minden évben biztosítva van, a mi 10 év alatt 200.000 holdat tesz, de nincs kizárva, hogy nagyobb is lesz a rekonstrukczió aránya. Kapcsolatos ezzel a szőlőkarók ügye. (Halljuk! Halljuk!) Itt előre is egy félreértést kell eloszlatnom. Hozzám számosan folyamodtak kedvezményes árú szőlőkarókért a homokvidékről Én a homoki szőlőtelepítésnek igaz barátja vagyok; de azt még sem lehet egy színvonalra helyezni az elpusztult szőlők rekonstrukcziójával. Mikor az állam oly nagy áldozatot hoz a szőlőrekonstrukczió érdekében, akkor mindennel, mivel az állam bir, akár vessző, akár oltvány, akár karó, elsősorban a szőlőrekonstrukcziónak kell hogy javára szolgáljon. (Egy hang a baloldalon. Nem adják kedvezményes áron!) Arra, hogy nem adják kedvezményes áron, csak azt az egyei kell megjegyeznem, hogy mikor egy nagy birtokos 100.000 számra kér szőlőkarókat, az állam nem arra való, hogy azt kedvezményes áron adja neki. (Élénk helyeslés.) Az állam a szőlőkarókat elsősorban a községeknek és azon szeKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901 IV. KÖTET. génysorsú lakosoknak adja, a kiknek szántóföldjük nem volt, a kik a szőlő elpusztulása által teljes keresetüket elvesztették, (Általános helyeslés) s ezért én megállapítottam, hogy 12.000 karónál egy személy többet elvileg ne kaphasson. (Helyeslés.) Azt hiszem, ezt mindenki csak helyeselni fogja. Fájdalom, a szőlőkarókban még nagy szükség mutatkozik, úgy hogy ma csak három millió karóval rendelkezhetem; azonban kísérleteket tétetek oly irányban az erdészet közbejöttével, hogy nem lehetne-e a bükkfát is szőlőkarókul felhasználni, mert azzal a legnagyobb mennyiségben rendelkezünk. Ha a kísérletek azt mutatnák, hogy a bükkfát valami módon erre a czélra fel lehet használni, akkor sokkal nagyobb mértékben tudok szőlőkarókat produkálni. (Halljuk! Halljuk!) De nem elég csak a közvetlen szükségletről gondoskodni, hanem gondoskodni kell arról is, hogy 4-, 5-, 6 év múlva is a szőlőkaró-szükséglet, a mely mindinkább gyarapodni fog biztosíttassék. Ezért intézkedtem, hogy 3000 |hold ákáczerdő ültettessék, a minek azt hiszem, annak idején meg lesz a jó eredménye. (Általános helyeslés. Ha már a szőlőről beszélek, akkor meg kell emlékeznem t. képviselőtársamnak, Szily Pongrácznak, azon eszméjéről is, hogy a fegyenczek gazdasági munkára, esetleg szőlőoltási munkára is felhasználhatók volnának. E részben annyit mondhatok, hogy a t. képviselő úr által felvetett eszme figyelmet érdemel, és a mennyire értesültem, az igazságügyminiszter úr nem zárkózik el attól, hogy fegyenczek gazdasági, esetleg szőlőmunkára is felhasználhatók legyenek. (Általános helyeslés.) A szőlőről szólva nem hallgathatok a borhamisítás kérdéséről. (Halljuk! Halljuk!) Első rangú borkereskedőktől tudom, hogy a bor hamisítása tekintetében nem csekély visszaélések vannak. Ha tehát e részben nem intézkedünk, még pedig gyorsan, akkor hiábavalók azok az áldozatok, a melyeket az állam a szőlő rekonstrukcziója érdekében hozott. (Helyeslés.) Ennélfogva átdolgoztattam, a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg járva el, a borhamisításáról szóló törvény végrehajtási utasítását. Ha sikerűi rendeleti úton a bajok orvoslása, és pedig nemcsak a termelőknek, hanem a kereskedőknek is meghallgatásával, mert a szolid kereskedő époly figyelmet érdemel, mint a szolid termelő, akkor rendeleti úton fogunk segíteni ; de ha ez nem lehetséges, akkor a kereskedelemügyi miniszter úrnak velem együtt az a nézete, hogy a törvényhozáshoz kell folyamodni. (Általános helyeslés.) És most áttérek Komjáthy Béla t. képviselőtársamnak beszédére, és először is azon kérdésére kívánok felelni, a melyet ő Ausztriával n