Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

50. országos ülés 1897. február 16-án, kedden. 4a Madarász József: Ezek a herék! Komjáthy Béla: ... és a hitbizományok 2,349.000 holdat tesznek ki. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Azt hiszem, ily körülmények között azon előnyt, melyet nekünk termő földbirtokunk nyújthatna, kellően kizsákmányolnunk nem lehet; itt belterjes gazdaságot egyáltalán nem lehet kifejteni. És ha különösen még tekintetbe veszszük azt, hogy a hitbizományok és általában a holt kézen levő birtokok Magyarországnak épen azon területein feküsznek, a melyek a gazdasági kultúrára leginkább alkalmasak, akkor a helyzet szerintem még kétségbeejtőbb. Ezen nagy latifundiumok és holt kézen levő birtokok a Dunántúl és a nagy Alföld nagy részét foglalják el. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Én mindenkinek tulajdonát tisztelem és távol legyen tőlem, hogy valami oly rendszabály életbeléptetését tartanám szükségesnek vagy megengedhetőnek, a mely a tulajdon szentsége ellen tör; de mindenesetre a helyes közgazdasági politika azt követeli, hogy nekünk első sorban a magyar faj megmaradására kell gondolnunk; Magyarország jövőjét, nem pedig egyes családok exiszteneziáját századokkal előre biztosítani. (Ügy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mondjuk ki egészen nyíltan és határozottan, ha mi azt akarjuk, hogy így helyes tagolással a földbirtokok kellőleg kihasználhatók és így azon óriási kiadások elviselésére képesek legyenek: merészen és erősen bele kell mennünk a dologba, és a hitbizományokat el kell törülnünk és általában a földbirtokot a szabad forgalomtól elvonnunk nem lehet., (Zajos Jielyes^s'a szélső baloldalon. Mozgás és zaj balfelől.) De tovább megyek, sok birtoknak a jövőben egy kézben való egyesítését (Helyeslés a szélsőbalon. Zaj.) és általában a holt kéz birtokszerzését meg kell akadályoznunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) T. ház! Lehetnek itt egyesek más nézeten, de méltóztassanak meggyőződve lenni arról — beszélhetünk itt theoreticze nagyon szépen, a mint előttem szóló Pulszky Ágost t. képviselőtársam beszélt — szoczializmusról, agrár-mozgalomról és egyébről, de méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a mely perczben a Dunántúlnak és a magyar Alföldnek azon része, a mely most le van kötve, szabaddá válik és lehetővé lesz, hogy birtokot szerezzen a föld népe, a szoczializmus el fog tűnni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zajos ellenmondások.) Ismerni kell a magyar nép sajátságát, természetét; nagyon jól tudjak, t. ház, hogy az a munkás magyar ember minden törekvését arra szokta irányítani, hogy ha nincs neki, valami földbirtokot szerezzen. Hiszen a magyar ember a pénzt nem teszi a bankba, mert fél, hogy ott elvész; (Zaj. Elnök csenget.) bármennyit szeres munkájával, azt legfeljebb a ládafiában tartja. De ha pénze van, képes nagy árt fizetni a földbirtokért. (Úgy van! a szélső haloldalon.) A melyik perczben a magyar fajnak az Alföldöu lehetővé teszszük azt, hogy birtokot szerezzen, az szeretni fogja a hazát igazán, ragaszkodni fog ahhoz és Magyarország sorsa akkor biztosítva van. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Hogy az adózó közönség mennyire igénybe van véve és hogy tényleg ma már annyit kell az állam fentartására áldoznia és hogy azt nem viselheti el, hacsak a tőkét nem támadja meg, annak egyik bizonyítékául hozom fel azt a tényt, hogy Magyarország rendes bevételei közé — és erre, ha jól emlékszem, erről az oldalról már most is rámutatok — a késedelmi kamatok 1,200.000 forinttal vannak felvéve. Tehát maga az államhatalom felteszi, hogy a gazdaközönség a rendes időben adóját nem fizetheti meg. Hogy mennyire számítanak arra, hogy ezen kötelezettségüknek az adófizetők egész mértékben megfelelni nem tudnak, ennek az is bizonyítéka, hogy 200.000 forint van most is felvéve, mint rendes bevétel, az adóvégrehajtási illeték czíme alatt. Hát, t. képviselőház, a mint mondtam, Magyarországnak olyan áldott talaja van, és annyi erő van ezen ország talajában és a magyar fajban, hogy helyes, okszerű közgazdasági politika mellett a meglévő nagy terheket képesek volnánk elviselni. Különösen kínálkozik nekünk itt a búza, a gabona, a bor és a dohány mint olyan termesztmények, a melyekben mi egész Európában exczellálunk. De hát a búzának, a gabonának az árát, a mint többen kifejtették, letörte a nagy külföldi verseny; jövedelmünket a borból tönkretette a filloxera, de különösen jelenlegi elaíkudott vámpolitikánk, mert e miatt még azt sem tudjuk értékesíteni, a mi termésünk van. Igaz, el kell ismernem, hogy a filloxera által okozott károknak helyrepótlására utóbb meghozott törvényünk nagyon helyes; és hiszem, hogy annak kellő hatása meglesz, azonban míg abból jövedelmet szerezhetünk, évtizedek miílnak el és addig ezen kiadásokat fedezui nem lehet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A dohánytermelés volna a másik, a mit ki kellene fejleszteni. Azonban ebből a szempontból mindig csak az állam financziáíis érdeke volt előtérbe tolva, a mit én is tiszteletben tartok, azonban szomorú igazság az, hogy e tekintetben a gazdaközönség érdeke, annak előmozdítása itt egyáltalában szerepet nem játszott. T. ház! Tény az, hogy Magyarországon közgazdasági bajok vannak, és hogy mi nemcsak hogy nem erősödünk, hanem mindinkább 6*