Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-50
m 50. országos ülés 1897. február 16-án, kedden. De ha kissé mélyebben belemegyünk a számok tömkelegébe, akkor a helyzet még ennél is rosszabb, mert ugyanezen statisztikai adatok szerint nagyon helyesen és igazságosan az mondatik, hogy daczára annak, hogy a termékek összege megkétszereződött, értékben a jövedelem csak 50 százalékkal emelkedett, mert időközben a gabonaárak lementek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn tehát azért, hogy fenn ne akadjunk, 260 százalékkal kell ma többet fizetnünk az államkaszszába, mint 1868-ban, közgazdasági politikánk csak annyira működött, annyi eredményt hozott létre, hogy csak 50 százalékkal emelkedett a gazda jövedelme. De még ez sem minden, t. ház! Méltóztatnak visszaemlékezni azon időre, mikor az 1868-iki költségvetést tárgyalta az ország, akkor ez országban csak kis részben volt községi pótadó, s az országnak csak egy kis része szorult ily pótadók kivetésére 5 sőt még ezelőtt tíz évvel csak 10 százalék volt. Ma ritka kivételekkel az állami adóhoz viszonyítva 30—60 százalék közt váltakozik a községek pótadója. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A vízszabályozási költségeket is számadásba kell venni, ezek az ország egy nagy részében annyira szaporodtak, hogy némely vidéken — fájdalom magam is particzipálom benne — az álbimi adó összegét érik el, sőt helyenként fölülmúlják. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Néhol még magasabbak!) A felirati vitánál, ha jól emlékszem, Barta Ödön t. barátom szakszerűleg kimutatta, hogy Magyarország földbirtokát akkor még csak 205 millió jelzáloghitel terhelte, ma már 1500 millió terheli, a mi az összes földbirtok érték 33 százalékának felel meg. Hozzászámítva ezekhez a tííz- és jégkárbiztosítási költségeit, merem mondani, hogy Magyarország romlás nélkül e terhet elviselni képtelen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért tapasztaljuk napnap után a magyar középosztálynak, ez államalkotó elemnek pusztulását, a szegény nép pedig vándorbotot vesz kezébe és kivándorol; már pedig bármennyire tisztelem azon nagy latifundiumok tulajdonosait s nagy birtokosokat, kik az ország birtokainak 40 százalékát bírják, bármily jó hazafiak legyenek, azok ugyan egymagukban Magyarország jövőjét és faji fenmaradását a jövő ezredévre biztosítani nem képesek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Elismerem, hogy e kiadások legnagyobb része szükséges, ha pozicziónkat Európában meg akarjuk tartani és súlyt helyezünk arra, hogy a magyar állam ereje és hatalma elismertessék; de ha az állam ily nagy áldozatot igényel, akkor az államnak kötelessége az adózó közönséget oda erősíteni, hogy a terheket meg is birja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Madarász József: Meg, hogy magyar állam legyen is! Komjáthy Béla: Eddigi minisztereink, nem mondom, hogy nem igyekez'ek segíteni a gazdák bajain, sok jóakarattal is voltak eltelve, de engedje meg a mostani miniszter úr, ha vele szemben is elmondom, hogy az általa is előkészített alkotások, intézkedések, melyek önmagukban, kell, hogy helyeseitessenek, a megcsomósodott bajokon épen nincsenek hivatva segíteni. A kultur-mérnökség, a mag-kisérleti, vegy-kisérleti és gép-kisérleti állomások mind' nagyon jók, de azoknak hasznát leginkább a nagybirtokosok veszik. A kisebb birtokosok, kik pedig a terhekben szintén részt vesznek, csak kis mértékben és csak később, addig pedig, míg e haszonra várni kell, kérdés, hogy Magyarország ez óriási kiadásokat ily jövedelmezőséggel elbirja-e. T. ház! 475 millió forint az, a mit évenkint a magyar állam kasszájába be kell fizetnünk. Daczára annak, hogy ezen nagy összeg 345 millióval emelkedett az alkotmány felállítása óta, hitem és meggyőződésem, hogy okszerűen, helyesen vezetve a közgazdasági politikát, még ezen terhek elviselésére is képessé lehet tenni a magyar földbirtokos osztályt, de csak akkor, ha minden erőt és minden erőforrást fölhasználunk erre, és hogy ha saját érdekünket saját érdekeink szerint fogjuk kielégíteni s nem fogunk idegen érdekek zsoldjába szegődni. (Helyeslés a szélső' baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Azt mondtam, hogy kihasználhatjuk létező erőinket; hát nézzük ismét egy kissé a statisztikai adatokat és azok konzequenőziáját vonjuk le, hogy lássuk, mit értünk el eddig. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországnak van, t. ház, a statisztikai adatok szerint 43.477.175 katasztrális hold termőföldje. Ezen nagymennyiségű földbirtok birtokosainak száma 2,667 809-re megy. De ha kutatjuk azt, hogy ezen birtokok az egyes birtokosok között miképen oszlanak meg, vájjon kiliasználhatók-e úgy, mint ki kellene használnunk, ha élni akarunk, — és pedig élni akarunk — akkor azt tapasztaljuk, hogy a megosztás nagyon egyenlőtlen. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy egyebet ne mondjak, az egyes családoknak, így az Eszterházy aknák 440.000 hold; gróf Schönbornnak 226.000 hold; Coburgoknak 214,000 hold van birtokukban; sőt ha tovább megyünk és a községeket nézzük, itt például csak Debreczen városát hozom fel, melynek magának 90.000 hold birtoka van, és Szegedet, melynek 72,000 hold birtoka van. És ha még tovább megyünk, látjuk, hogy az egyház kezében 2,403.000 hold van . . . (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.)
