Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-67

67. országos ülés 1897. márczius 10-én, szerdán. 447 Midőn kijelentem, hogy általános politikai bizalmatlansági indokokon kivűl a rendszer, az indokolás, a szervezet megokolásának hiánya miatt a költségvetést el nem fogadom: kérem a t. igazságügyminiszter urat, hogy a szoezializmus elfojtására és a szegényedés terjedésének meggát­lására is alkalmas ezen eszmét, minél előbb megvalósítani igyezzék. (Élénk helyeslés és éljen­zés a szélső baloldalon.) Lehoczky Vilmos jegyző: Psik Lajos! Psik Lajos: Mélyen tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A törvénykezési pályán el­töltött hosszú közszolgálat után adatott meg nekem most először, hogy az igazságügyi kor­mányzat költségvetéséhez itt ebben a házban hozzászólhassak. Jogos önérzettel s büszkeség­gel hivatkozhatom arra, hogy 31 esztendőig szerény, de munkás tagja voltam a magyar bírói, illetve ügyészi karnak, mely a magyar állam­eszme egyik legerősebb intézményének s védő bástyájának bizonyult. Azon szerencsések egyike voltam, kik a régi törvénykezési rendszer szervezetéből át­lépve, ott lehettem, az új intézmény: a királyi bíróságok és ügyészségek első szervezésénél, és ettől fogva szakadatlanul szemtanúja voltam hazai törvénykezésünk hatalmas fellendülésének. Nem akarom a t. ház, türelmét fárasztani azzal, hogy modern törvénykezési viszonyaink nagyarányú kifejlődéséhez az alapmértéket a régi vármegyei és városi bíróságok lomtáraiban a 25—30 esztendő előtti vagy még előbbi álla­potokban keressem. Ettől visszatart a múltak iránti tartozó kegyelet, de meg a régi pandúr­világ romantikájának megrajzolása nem is a jogász, hanem a korrajz- s a regényírók feladata. A királyi bíróságokat és ügyészségeket alkotmányunk s államéletünk keretébe beillesztve, mint teljesen új intézményeket szerveztük s az igazságügyi költségvetés folytonos emelkedése s az igazságügyi czélokra beállított újabb és újabb összegek, igazságügyminisztereink mély tudo­mányú, önfeláldozó működése, mintegy mértföld­mutatói a haladás nagy útjának, melyet igaz­ságügyi törvénykezésünk s ezzel kapcsolatos intézményeink érdekében a mai napig megtettünk. Milliókra rúgnak azok az összegek, a me­lyekkel igazságügyi kiadásunk évről-évre sza­porodott, de e beruházás meghozta a kellő gyümölcsöket, hazai jogszolgáltatásunk tekin­télye, jó hírneve a külföld előtt is elismertetett, jogszolgáltatásunk iránt a bizalom megszilárdult s ma már lépést tudunk tartani a törvénykezés terén Európa bármely különben sokkal régibb és a fejlődés magas fokán álló országainak igazságügyi intézményeivel, tartozzanak azok akár a közönséges polgári, akár a kereskedelmi, akár a büntetőjogi útra. Mindenekelőtt magunk neveltünk egy a hi­vatása magaslatán álló bírói s 'ügyészi kart, mely a- magyar értelmiség szine-javát képezi. Előkelő képzettségéhez hatalmas erkölcsi erő párosul s ez adja meg neki azt a köztekintély, mely nélkül igazságszolgáltatás nem képzelhető. (Igás! jóbbfelől.) A bíróság tagjainak a jogkereső felekkel való személyes érintkezése megérlelte a népben a bizalmat, személye iránti tiszteletet s meg­érlelte azt az erős meggyőződést, hogy bírósá­gunk nemcsak a jogtudomány magas színvonalán álló testület, de egyúttal hozzáférhetetlen is, azt a szokásos vádat, az általános korrupcziót, melyet olyan könnyen oda szoktak vetni, még a legvakmerőbb rágalmazók sem merték hazai bíróságunkról a ügyészségünkről állítani. (Űgy van!) Ez a kar legszentebb palládiumaként foly­ton őrzi a hozzáférhetlenség és megveszteget­hetlenség erényeit s az egész testület úgy őrzi ezt, mint közkincset, s ha olykor fordulnak is elő a bírói gyakorlatban tévedések, ezek soha­sem vezethetők vissza piszkos forrásra, legfel­jebb emberi gyengeségen, vagy gyarlóságon alapúinak. (Úgy van!) A politikai pártszenvedély mindig eleme volt a magyarnak, a politika nálunk olyan, mint a levegő, mely behatol mindenüvé, de a bírói is ügyészi kar még a politikai befolyással Szemben is helyesen elzárkózott, ez a testület politikai czélokra eszközül sohasem szolgált, ettől megóvja a bírót függetlensége, mely át­hatja a bírói kar minden egyes tagjainak lel­két, egész erejét. (Igás!) Ez a bírói függetlenség alkotmányunknak &gy nagy elve, melynek azonban nem annyira a törvény tekintélye ad erőt, mint inkább a bírói kar közérzülete, mely visszautasítana min­den törekvést, avagy czélzatot, mely a bírói függetlenséget csak távolról is érintené, Az ügyészi kar, mint a hazai bíróságnak szerves kiegészítő alkatrésze és pedig annyira, hogy a bíró és ügyész működése időszakonként jóformán szerepcserének mondható, bár saját függetlensége törvény által nem biztosít Látott, de nem is biztosítható, még is féltékenyen őrzi a bírói függetlenséget. (Helyeslés.) Az ügyész politikai meggyőződése ezen intézmény felállítása óta lefolyt hosszú idő alatt az egymást felváltó igazságügyi kormányok egyike által sem irányíttatott. Az ügyész poli­tikai pártczélokra soha fel nem használtatott, az ily irányú állítás minden alapot nélkülöz, mely állítás a magyar bírói rendeletek tárában bizo­nyítókot nem talál. Épen ezért méltatlanabb és igaztalanabbal egy testületet sem érintett senki szava, mint a

Next

/
Thumbnails
Contents