Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-67
67. országos ülés 1897. márczius 10-én, szerdán. 447 Midőn kijelentem, hogy általános politikai bizalmatlansági indokokon kivűl a rendszer, az indokolás, a szervezet megokolásának hiánya miatt a költségvetést el nem fogadom: kérem a t. igazságügyminiszter urat, hogy a szoezializmus elfojtására és a szegényedés terjedésének meggátlására is alkalmas ezen eszmét, minél előbb megvalósítani igyezzék. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Lehoczky Vilmos jegyző: Psik Lajos! Psik Lajos: Mélyen tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A törvénykezési pályán eltöltött hosszú közszolgálat után adatott meg nekem most először, hogy az igazságügyi kormányzat költségvetéséhez itt ebben a házban hozzászólhassak. Jogos önérzettel s büszkeséggel hivatkozhatom arra, hogy 31 esztendőig szerény, de munkás tagja voltam a magyar bírói, illetve ügyészi karnak, mely a magyar állameszme egyik legerősebb intézményének s védő bástyájának bizonyult. Azon szerencsések egyike voltam, kik a régi törvénykezési rendszer szervezetéből átlépve, ott lehettem, az új intézmény: a királyi bíróságok és ügyészségek első szervezésénél, és ettől fogva szakadatlanul szemtanúja voltam hazai törvénykezésünk hatalmas fellendülésének. Nem akarom a t. ház, türelmét fárasztani azzal, hogy modern törvénykezési viszonyaink nagyarányú kifejlődéséhez az alapmértéket a régi vármegyei és városi bíróságok lomtáraiban a 25—30 esztendő előtti vagy még előbbi állapotokban keressem. Ettől visszatart a múltak iránti tartozó kegyelet, de meg a régi pandúrvilág romantikájának megrajzolása nem is a jogász, hanem a korrajz- s a regényírók feladata. A királyi bíróságokat és ügyészségeket alkotmányunk s államéletünk keretébe beillesztve, mint teljesen új intézményeket szerveztük s az igazságügyi költségvetés folytonos emelkedése s az igazságügyi czélokra beállított újabb és újabb összegek, igazságügyminisztereink mély tudományú, önfeláldozó működése, mintegy mértföldmutatói a haladás nagy útjának, melyet igazságügyi törvénykezésünk s ezzel kapcsolatos intézményeink érdekében a mai napig megtettünk. Milliókra rúgnak azok az összegek, a melyekkel igazságügyi kiadásunk évről-évre szaporodott, de e beruházás meghozta a kellő gyümölcsöket, hazai jogszolgáltatásunk tekintélye, jó hírneve a külföld előtt is elismertetett, jogszolgáltatásunk iránt a bizalom megszilárdult s ma már lépést tudunk tartani a törvénykezés terén Európa bármely különben sokkal régibb és a fejlődés magas fokán álló országainak igazságügyi intézményeivel, tartozzanak azok akár a közönséges polgári, akár a kereskedelmi, akár a büntetőjogi útra. Mindenekelőtt magunk neveltünk egy a hivatása magaslatán álló bírói s 'ügyészi kart, mely a- magyar értelmiség szine-javát képezi. Előkelő képzettségéhez hatalmas erkölcsi erő párosul s ez adja meg neki azt a köztekintély, mely nélkül igazságszolgáltatás nem képzelhető. (Igás! jóbbfelől.) A bíróság tagjainak a jogkereső felekkel való személyes érintkezése megérlelte a népben a bizalmat, személye iránti tiszteletet s megérlelte azt az erős meggyőződést, hogy bíróságunk nemcsak a jogtudomány magas színvonalán álló testület, de egyúttal hozzáférhetetlen is, azt a szokásos vádat, az általános korrupcziót, melyet olyan könnyen oda szoktak vetni, még a legvakmerőbb rágalmazók sem merték hazai bíróságunkról a ügyészségünkről állítani. (Űgy van!) Ez a kar legszentebb palládiumaként folyton őrzi a hozzáférhetlenség és megvesztegethetlenség erényeit s az egész testület úgy őrzi ezt, mint közkincset, s ha olykor fordulnak is elő a bírói gyakorlatban tévedések, ezek sohasem vezethetők vissza piszkos forrásra, legfeljebb emberi gyengeségen, vagy gyarlóságon alapúinak. (Úgy van!) A politikai pártszenvedély mindig eleme volt a magyarnak, a politika nálunk olyan, mint a levegő, mely behatol mindenüvé, de a bírói is ügyészi kar még a politikai befolyással Szemben is helyesen elzárkózott, ez a testület politikai czélokra eszközül sohasem szolgált, ettől megóvja a bírót függetlensége, mely áthatja a bírói kar minden egyes tagjainak lelkét, egész erejét. (Igás!) Ez a bírói függetlenség alkotmányunknak &gy nagy elve, melynek azonban nem annyira a törvény tekintélye ad erőt, mint inkább a bírói kar közérzülete, mely visszautasítana minden törekvést, avagy czélzatot, mely a bírói függetlenséget csak távolról is érintené, Az ügyészi kar, mint a hazai bíróságnak szerves kiegészítő alkatrésze és pedig annyira, hogy a bíró és ügyész működése időszakonként jóformán szerepcserének mondható, bár saját függetlensége törvény által nem biztosít Látott, de nem is biztosítható, még is féltékenyen őrzi a bírói függetlenséget. (Helyeslés.) Az ügyész politikai meggyőződése ezen intézmény felállítása óta lefolyt hosszú idő alatt az egymást felváltó igazságügyi kormányok egyike által sem irányíttatott. Az ügyész politikai pártczélokra soha fel nem használtatott, az ily irányú állítás minden alapot nélkülöz, mely állítás a magyar bírói rendeletek tárában bizonyítókot nem talál. Épen ezért méltatlanabb és igaztalanabbal egy testületet sem érintett senki szava, mint a