Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-67

448 67. országos ülés 1897. márczlns 10-én, szerdán. midőn évekkel ezelőtt ennek a háznak egyik kiváló ellenzéki tagja, sőt vezére az ügyészekről azt a megjegyzést tette, hogy azok a kormánynak politikai »vérebei«. Ugyan szeretem mindenkinek a szemébe mondani meg az igazságot, de mondhatom, nagy örömömre szolgál, hogy ezt most nem tehetem, mert e pártvezér felett nyilatkozott a politika; e házból és így pártjából és annak nyilvános vezetéséből is kibukott. A midőn bírói s ügyészí karunk előkelőségéről szólottam, lehetetlen meg nem emlékeznem a bírósági s ügyészségi segédhivatali személyzetről, mely az ügykezelés tekintetében oly beváló és elválaszthat]an munkatársa a bírói s ügyészi karnak, hogy jó ügykezelés nélkül, jó bíróság nem is képzelhető. A nagy pártvezér szíves hasonlatát a királyi ügyészségek által a sajtóperekben elfoglalt álláspontjából merítette. A királyi ügyészi intézmény megteremtője, fejlesztője s igazi nagymestere, az elévülhetetlen érdemeket szerzett lángeszű s legszabadelvííbb volt országos főügyész, . . . Szőts Pál; Derék ember az öreg Kozma! (Tetszés.) Psík Lajos: . . . midőn egy sajtóügyi tárgyalás alkalmával kifejtette, hogy a midőn a királyi ügyészség a sajtó kinövéseit, visszaéléseit ostorozza, csak a tisztességes sajtó érdekeit védelmezi, alkotmányunk egyik legfőbb alapelvének, a szabad sajtónak érdekében jár el, mégdönthetlen igazságot mondott. (Ügy van! jobbfelől.) Ma már a részben tanulatlan, részben megbízhatlan irodai közegek helyett, értelmi és gyakorlati minősítéshez kötött qualifikäczióval bíró egyének vezetik a bírósági s ügyészségi ügyek irodai kezelését. Ezeknek a rosszul díjazott, a megélhetés nehézségeivel küzdő munkás, szorgalmas és megbízható férfiaknak érdemeit mindig méltányolni tudtam és csak hálával említem fel az igazságügyi kormányzat bölcs gondoskodását, hogy a mennyiben állami szükségleteink megengedték, a bírósági segédhivatali személyzetről anyagi tekintetben némileg mégis csak gondoskodott, mely gondoskodás folytán a bírósági segédszemélyzet, ha nagyobb előmenetelben nem is részesülhetett, anyagi helyzetünk évről-évre, fokozatosan, lassan javul, bár e személyzet ellátása még távol áll a külföldön hasonló rangban szolgáló hivatalnokok fizetési viszonyaitól. Ugyanezt lehetne mondani az anyagi ellátás tekintetében a bírósági és ügyészi tagokról is, (Igás! tlgy van!) ezek helyzetét némileg enyhíti azon körülmény, hogy a bíráknak legalább egyéni kiválóságuk, szolgálati érdemeik alapján fokozatosan előléptetésre is vau kilátásuk és az igazságügyi kormányzat ezt a leglelkiismeretesebben gyakorolja is; és ha néha az előléptetések körül egyesek érdeke sértettnek látszanék, annak oka az, hogy ma, a midőn az igazságügyi közegek szakképzettsége oly magas fokon áll, az igazságügyi kormányzatnak épen az okoz néha nagy gondot, hogy annyi sok egyformán érdemes pályázó közül nehéz a választás. (Igaz! Úgy van! Helyeslés jobbfelől.) De történhetnek néha méltatlanságok is, melyek szerintem, a személyi táblázatok titkos vezetése módjában, de nem az igazságügyi kormány rosszakaratú eljárásában lelik magyarázatukat. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis valamely főnök az alatta szolgáló közeget nem jól ismeri és roszszúl minősíti, ez bevezettetik a személyes táblázatba és az illető egyszer csak azt tapasztalja, hogy minden irányú képesítettsége, vasszorgalma és tisztessége daczára nem megy előre. A császári és királyi hadseregnél szolgáló tisztekkel folyamodványukra minősítési táblázatuk közöltetik; azt hiszem, sok, akaratlanul véghezvitt méltatlanságnak elejét vehetné az igazságügyi kormány, ha egy bizonyos rangfokozatot már elért tisztviselőnek, folyamodványára személyi táblázatát kiadná. Ezáltal módját adná annak is, hogy a hivatalfőnökök a minősítésre nagy gondot fordítanának. Igazságügyi intézményeink részleteivel tüzetesen foglalkozni nem szándékozom, (Halljuk ! Halljuk!) mert e tekintetben teljesen megnyugtatott engem az előttem szólott Barta Ödön képviselő úr. íi midőn maga is kijelentette, hogy tudomása van róla, hogy ezen nagy munka épen most van készülőben az igazságügyminiszteriumban. Én a kodifikáló tagok szakértelmében annyira megnyugszom, hogy ezen körülmény — én magam nem vagyok ezen kodifikálok között — nálunk semmiféle aggodalomra okot nem szolgáltat. A katonai büntetőtörvénykönyvre itt ma még nem terjeszkedhetem ki, mert erről ma beszélni még egyáltalában korai. Szíves engedelmükkel csakis börtönrendszerünkről kívánok egyet-más elmondani, A folytonos beruházások és javítások, fegyházak s börtönök emelése, berendezése folytán letartóztatási helyeink teljesen átváltoztak, így lehetővé lett egy bizonyos irányú börtönrendszert megállapítani és csakis ily módon lett lehetséges, hogy büntetőtörvénykönyviinkbe felvett különféle büntetési nemek, azok fajai szerint megfelelően hajthatók végre. A középkori kinzó és elrettentő börtönrendszer helyett ma a javító, oktató s megmentési humánus elméleten alapuló börtönrendszert állí-