Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-67
444 67 « országos ölés 1897. márczius 10-én, szerdán. tassék meghatározni, hogy ezen takarékpénztári ügyletek milyen keretben és mérvben folytattassanak. T. ház! Nem ezen előadó úrtól, hanem egy másik tárcza előadójától hallottam egyszer egy figyelmeztetést, mely applikálva is volt, (Halljuk! Halljuk!) hogy a költségvetés tárgyalásába a politikát ne keverjék bele. Méltóztassék ezen kijelentésemet, melyet most tenni fogok, szintén távolállónak tartani minden politikai vonatkozástól, de impressziómat még sem hallgathatom el. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon ma, 1897-ben, a törvényszékek székhelyeinek rendezése óta 25 év telt el, még ma sem tudja senki, hogy Magyarország törvényszékei végleg hol vannak beczikkelyezve. Vannak törvényeink, melyek ezen beczikkelyezésnek egyik időpontról a másikra való elodázását tartalmazzák, a törvényszékek beczikkelyezéséről szóló törvényt ismerem, ott is csak az van mondva, hogy »ideiglenes« és azt hiszem, t. ház, hogy nem tévedek, — és nem magát az igazságügy miniszter urat illeti a vád, a melylyel fellépek, — hogy e kérdés ezen elhanyagolásánál igen nagy mértékben nyilvánul a kortespolitika. Ha a törvényszékek székhelyeinek végleges beczikkelyezése megtörténik, akkor megszűnik az a nagyhatású korteseszköz, a melylyel egész városokat, vidékeket lehet meghódítani, úgy, hogy az egyiket azzal fenyegetik, hogy törvényszéküket elveszik, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon!) a másikat pedig azzal biztatják, hogy a törvényszéket megkapják. E téren, t. ház, annyi minden történt már, a miről nem is akarok rekrimináczióként megemlékezni, de azt hiszem, hogy ha azt akarjuk ma mondani, hogy rendszeresen dolgozik az igazságügyi kormányzat a törvényszék intézmény épületének felépítése körül, akkor talán előbb rá kellene mutatni arra, hogy íme, itt a törvény, a törvényszékek székhelyeinek végleges beczikkelyezéséről! (Ügy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, az igazságügyi kormány részéről a mostani divat szerint, — mert ez csak divat és talán sehol a világon nem lehet ehhez hasonlót találni, — minden törvényszék felállítása, minden járásbíróság berendezése, vagy a járásbíróságnak telekkönyvi hatósággal való ellátása alkalmával egy rendszeres pumpolás űzetik. (Úgy van! Úgy van! a széső baloldalon.) Hiszen, t. ház, nem lehet árverés és árlejtés tárgya, hogy az ország valamely területén minő intézmény állíttassák fel; (Igaz! a szélső baloldalon.) azt hiszem, csak ott és akkor lehet felállítani egy intézményt, ha szükség van reá (Helyeslés a szélső baloldalon.) és semmi áron sem lehet felállítani ott, a hol arra szükség nincs. Hát, t. ház, ebben is a gazdagok privilégiuma akar nyilvánulni, hogy egy szegény vidék, mely arra nem képes, nélkülözni fogja az intézményt, mert nem képes ilyen ajánlatot tenni, míg a gazdag vidék, mely az ilyen ajánlatok megtételére képes, e tekintetben is előnyökkel bír?! Hát a gazdagoknak ezen a téren is előnyökkel kell bírniok? Sokkal magasztosabb fogalmat alkotok magamnak az igazságügyről, semhogy megengedhetőnek tartanám azt, hogy alku tárgyává tétessék az, hogy melyik bíróság hol, mely vidéken helyeztessék el? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Van Magyarország igazságügyének és közállapotainak egy igen fájó része. (Halljuk! Halljuk !) Az ügyvédi rendtartásról beszélek és — hangsúlyozom — nem pro domo, mert ez országos érdekű kérdés! Méltóztatnak tudomással bírni arról, hogy 1874 óta, mióta ez a jó törvény megalkottatott, melynek áldásait élvezzük, az folyton revízió alatt van és folyton tárgyalás tárgyát képezi. A kamarák, szakemberek, magánosok, ankétek, konfereneziák sokat foglalkoztak e kérdéssel. Végre 1893-ban megállapodás is jött létre, de azóta nem tudjuk, mi történik vele? Az igazságügyi kormányzat programmjában nem találkozunk azzal, mert programm nincsen ; az indokolásban sincs, mert e ezímen költség nem merült fel, és mert egy nem létező intézményre költséget nem lehet beállítani. Fel kellett vetnem tehát ezt a kérdést különösen egy fontos szempontból. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nagy szükségét látom az autonómia megalapításának az ügyvédi kar kebelében azért, mert szomorúan tapasztaltam, hogy Magyarország ügyvédi karát az autonómia hiánya miatt abba a szégyenletes helyzetbe hozták, hogy a kit a bírói állásra nem tartanak elég tisztességesnek, arra nézve a nagyméltóságú magyar királyi kúria, mely pedig igazságszeretetével, igazságos és pártatlan eljárásával Európaszerte tiszteletet vívott ki magának, az ügyvédi karral szemben azt a gyakorlatot követi, hogy, mondom, azt, a kit a birói kar a maga kebléből kidobott, ügyvédnek rendszeresen felveszi. Ha azt kívánjuk, hogy Magyarország ügyvédi kara önbecsérzettel bírjon, akkor ne méltóztassanak megtűrni azt, hogy az ügyvéd, mint az igazságszolgáltatásnak egyik tényezője, a köztisztesség tekintetében a bírónál lejebb minősíttessék, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert ez meg nem állhat különösen akkor, ha meggondoljak, hogy a bírótól egyéb tekintetben kisebb qualifikáeziót fogad el az állam, mint az ügyvédtől, noha épen az, a kinek qualifikácziója a legmagasabb színvonalon kell, hogy álljon, van kitéve annak, hogy a kisebb qualifikáczióval rendelkező bíró bíráskodjék felette. (Úgy van! a szélső baloldalon.)
