Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-67

07. országos ülés 1897. márczins 10-én, szerdán. 4,4,5 De felemlíthetném még a pártfogó ügyvé­dek kirendelésének kérdését is, a kik — mél­tóztassanak elhinni — Magyarország pereinek csak számát szaporítják, mert az mégis csak képtelenség, hogy egyszerű szegénységi bizo­nyítvány alapján kirendelnek oly ügyekben is pártfogó ügyvédet, oly esetekben, a me'yekben a kirendelt pártfogó ügyvéd, ha a maga jószán­tából indítaná meg a pert, megérdemelné, hogy fegyelmi eljárás alá vonassék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez csak parcziális kérdése az igazságszol­gáltatásnak, a melynek megvizsgálására módot fog nyújtani az ügyvédi rendtartás revíziója, ha ugyan ez a kérdés valaha napirendre kerül. Minthogy a qualifikáczió kérdését érintettem, nem hagyhatom szó nélkül azt a szégyenletes állapotot sem, hogy a bírói állások betöltésénél kisebb qualifikáezióval elégszik meg az állam, mint a minőt a legnagyobb mértékben az ügy­védi állásnál lehet elérni. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Hogyha a bizalom, melyet az állam tanúsít az iránt, a ki igazság keresésével fog­lalkozik, ügyvédi oklevélhez van kötve, nem tudom megérteni, hogy mi jogosítja fel a ma­gyar igazságszolgáltatás vezetőjét arra, hogy megelégedjék avval, hogy a bíró, a ki elevenek és holtak felett van hivatva ítélni, kevesebb qualifikáezióval nyerjen arra jogot, mint az ügy­véd? Én a magyar bírói kar tekintélye és re­putácziója érdekében kívánom, hogy a bírói állás qualifikácziója az ügyvédi qualifikáezióval egyenlővé tétessék. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Van még az újabb intézmények közt valami, a mit nem tudok megérteni; de a miről azt mondják, hogy bírónevelés czéljából történik, de én ezt a gyakorlatban oly abszurdumnak tar­tom, a milyent, alig hiszem, hogy még valahol föl lehetne találni. Ez az albírói intézmény, a melynél nem magasabb igazságszolgáltatási szempontból, hanem tisztán kufárkodásból, le­alkuvásból, valószinüleg a pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalások keretében létrejött meg­állapodásból kifolyólag bírák helyett albírákat rendszeresítettek. A bírói minősítés nem lehet kétféle; mert a ki bíró: az bíró. Közöttak csak fizetési fokozatban lehet különbség, de albíró nem lehet senki. Azt hiszem, hogy ez először dehonesztáló az állásra, másodszor a bírói foga­lommal ellenkezik és harmadszor létesíti azt az anomáliát, mely szerint egy és ugyanazon tanács­ban a törvényszéknél három bíró ül, a kik közül mindegyik fölebbvalója a másiknak, (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) természetesen csak az egyik nem fölebbvalója senkinek; a mennyi­ben e tanácsban ül egy albíró, egy törvény­széki bíró és elnököl egy táblai bíró, vagy a törvényszék elnöke. Ezen hármas tanácsban mindegyiknek köte­lessége a másikat respektálni, mert ez a három bíró nem egyenrangú. Hiába van odaírva, hogy az a törvényszéki tanácsban résztvehet, de azért mégis kell benne lenni annyi kötelességtudás­nak, hogy tisztelettel viseltessék a másik véle­ménye iránt, a ki neki mestere, mert az albíró, mint mondják bíró-képzés czéljából van oda­rendelve. (Nagy Mihály tagadólag int.) Lehet, hogy Nagy Mihály képviselőtársam ezt nem érezte, de a gyakorlatban ez így van. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Senkisem érzi ezt! ejt Barta Ödön: De igen! Ez a lefokozása a bírói fogalmazói szaknak úgy látszik, rendszer. Hiszen a mostani költségvetés keretében valóságos vívmányként van említve, hogy fel­találták a módját, hogy miképen lehet megsza­porítani a fogalmi szakban mííködő egyének számát kisebb költséggel. A jegyzők számát megduplázták és aljegyzői fizetéssel rendszere­sítették. Hát, az a jegyzői adás már olyan eldorádó, hogy le kellett fokozni, és a fogalma­zói szakban teljesítendő munkát lehet-e köve­telni azon díjazásért, a melyet a magyar igaz­ságügyi kormányzat az aljegyzőnek .fizet? Ezt oly intézkedésnek tekintem, mely alkalmas arra, hogy a bíróság nívóját leszállítsa és nem arra, hogy fölemelje. Hogy csak egy körülményre rámutassak, aljegyzőnek a legközönségesebb ügyvédsegéd sem megy el, mert a megélhetés azon a pályán jobban van biztosítva, a melyen működik, és ahhoz képest még a qualifikácziója is magasabb kell, hogy legyen, mert ha ügy­védi irodából akar átmenni, legfölebb gyakor­noknak veszik be. Én a bírói működés garan­cziajáúl a fizetést tekintem, és minden oly törekvést, mely a bírák vagy a bírósági hiva­talnokok fizetésének lefelé-fokozását czélozza, mindig ellenezni fogom. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Foglalkoztatja a közvéleményt a büntető­törvénykönyv revíziója. Ez is azon alkotások közé tartozik, a mely körülbelül egykorú a kereskedelmi törvénynyel és ez bajait ép oly korán éreztette, mint a másik, de tudván azt, hogy igen behatóan fog­lalkoztatja a közvéleményt ez a kérdés, csak egy dologra kérem a t. igazságügyminiszter urat; tudniillik arra, hogy adjon megnyugtató választ, hogy szándékozik-e minél gyorsabban intézkedni az iránt, hogy a büntető-törvény­könyvnek a magánvádra üldözendő cselekmé­nyekre vonatkozó intézkedései megszüatettesse­nek. A magánvádra üldözendő cselekméuyek

Next

/
Thumbnails
Contents