Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-67

67. országos ülés 1897. márczius 10-én, szerdán. 443 —- mondhatom — az igazságszolgáltatás legjobb alkotásának tekintett annak idején az egész magyar közvélemény. De cn azt hiszem, hogy egy épület, mely 1875-ben alkottatott, még ha sokkal szolidabban van is felépítve, mint ez, még ha sokkal alaposabb helyi tanulmány útján lett volna megalkotva, mint megalkottatott, még akkor is rászorult már azóta egy kis tatarozásra. (Halljuk!) A kereskedelmi törvény általános bírálatától tartózkodni akarok ezúttal, mert ez túlmegy beszédem keretén, de igen is rá kell mutatnom arra, hogy, ha egy törvény rászorul a revízióra, azt késleltetni nem szabad. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha annak a törvénynek csak egy fejezete volna is, a mely revízióra szorul, ezt az egy fejezetet is érdemesnek kell tartani arra, hogy revízió alá bocsátva e fejezetet, novelláris úton kitöröljük, T. ház! Ennek a kereskedelmi törvénynek van egy sötét oldala, mely a gyakorlatban igen szomorú nyomokat hagy: a kereskedelmi törvénynek a biztosításokról szóló része. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A biztosító intézetekkel szemben oly nagy liberalizmust tanúsít Magyarország, mint a minőt a külföldön seholsem tanúsítanak. Bármely külföldi társaság nálunk 100.000 forint letéttel behozhatja ide czégét, bejegyezheti, hirdetheti, hogy külföldön 20 millió forint alaptőkéje van, hirdethet bármely előnyöket és még hozzájárul, t. képviselőház, az, hogy a kereskedelmi törvény azon rendelkezése folytán, mely szerint a biztosítási szerződés irásbelileg jön létre, ezen írásbeliségnek olyan értelmezés tulajdoníttatik most a birói gyakorlatban, a mely mellett minden ügynök fel van hatalmazva, a biztosító társaság nevében csalásokat elkövetni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely csalások azonban csak a biztosító társaságok javára dőlhetnek el s a becsapottak bírói oltalomra Magyarországon nem számíthatnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem tudom, t. képviselőház, mennyire méltóztatnak ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, mennyit méltóztatnak ezekből ismerni, de mondhatom, hogy Magyarország polgárai közül legalább néhány ezer van ez idő szerint ilyen alkalomból perekkel megtámadva, (Egy hang a szélső baloldalon; Százezer!) a mely perekben bírói oltalom Magyarországon nincsen, mert a kereskedelmi törvény illető szakaszának ilyen interpretálása mellett bírói oltalom nem is lehetséges. Az ügynök ígér mindent a világon A biztosító társaság nagyon jól tudja, hogy ki ez az ügynök, ő most alkalmazta mint aquizitort, igen jól tudja, sőt sürgeti nála a forgalom nagyobbítását s annak előnyeit élvezi is; és mégis törvényünk hiányos rendelkezése miatt egyetlenegy rendelkezésünk van, melyet a kúria állapított meg s az is az állampolgárok terhére van; mert a törvényt másképen interpretálni nem tudta és nem tudhatta, mint úgy, hogy Írásbeli ajánlat levén szükséges, az ügynök nem egyéb, mint levélhordója a félnek a társasághoz, és így a társaság a levélhordó által hozzá benyújtott írást veszi irányadóul; azt, a mit a levélhordó személyesen társalgott, irányadóul nem tekinti, és ezen az alapon minden biztosítási ügylet érvényessége mondatik ki. T. képviselőház! Nem akarom a házat ezzel untatni! (Halljuk!) Intelligens úri embereket ismerek, a kiknél ügynökök, — titkári czímmel ellátott urak, —- megjelennek kettesével az illető úr házánál és azt ígérik, hogy olyan összegű kölcsönt fog kapni, mint a milyen összegig magát biztosítja, és ehhez még birtokát jelzálogilag le sem kell kötnie. Hát, t. ház, midőn a legképtelenebb találmányokat is megvalósítják, — így ha valakinek rövid idővel ezelőtt azt mondták volna, hogy villamos varatou fog közlekedni, azt őrültségnek tartotta volna, — ha ily körülmények közt ma valakinek azt mondják, hogy kölcsönt kap oly összeg erejéig, a mely összegig magát biztosította, azt még intelligens vidéki emberek is elhihetik, és mit mond ezzel szemben a bíróság a kereskedelmi törvény alapján, melyet revideálni nem akarnak? — Azt mondja, hogy az írásbeli ajánlat irányadó ; ebben pedig az ügynök viszont Ígéretei benn nem foglaltatnak, s így a becsapott fél fizet, a biztosítási társaság pedig nevet és küldi az osztalékot külföldre. Nem foglalkozom hosszasabban e kérdéssel csak felhívom a t. miniszter úr szíves figyelmét arra, hogy e törvénynek ily irányban való revíziójával ne méltóztassék késni, mert e törvény ily alakban az állampolgárok rendszeres kifosztására használtatik ki. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nehezen nélkülözi Magyarország közvéleménye és jogász közönsége egyaránt egy takarékpénztári törvény megalkotását. Nem akarok, t. ház, e kérdéssel sem behatóan foglalkozni; nem is szándékozom ez irányban programmot adni; csak rámutatok arra, hogy a mi megtörtént Homonnán, Gúlszécsen, Máramarosszigeten és Kolozsvárit, megtörténhetik másutt is, mert nálunk a felek oltalomban nem részesülnek. (Halljuk! Halljuk!) Csak arra utalok, hogy a takarékpénztárakban nagy részben özvegyek és árvák pénzei vannak elhelyezve; megtakarított filléreiket bizalommal viszik ezen intézetekbe, azon férfiak iránti bizalommal, — egyik-másik kiveendőnek kivételével a bizalmat meg is érdemlik, — a kik azoknak élén állanak. De azt hiszem, az államhatalomnak nem szabad ezen kérdést teljesen negligálnia és imminens szüksége van annak, hogy a törvényalkotás útján méltóz[ÚV