Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-67

márczius 10-én, szerdán. 442 67. országos ülés 1897. élni, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) — s mint mondám, — nem is feladatom igazságügyi programmot adni, én csak szemelvényeket ígértem szervezetbeli meglevő törvényeinktől, melyeket hiányaik miatt az igazságügy tekintélyének emelésére és az igazságkereső közönség megnyugtatására egyáltalán nem tartok alkalmasaknak. A t. előadó úr is rámutatott, hogy csak az imént lépett életbe a polgári peres eljárásra vonatkozó új törvény a sommás eljárásban. Ép ezen megkülönböztetésben, hogy csak a sommás eljárás terén lépett életbe a szóbeliség, látom azt az anomáliát, mely miatt ki kell jelentenem, hogy Magyarország igazságügye terén önálló, öntudatos működés nincsen. Azt hiszem, hogyha a szóbeliség elve végre annyi küzdelem után győzelemre jutott, mely elvért folytatott küzdelemben ezen párt mindig az első sorban harczolt, ennek áldásait ki kellett volna terjeszteni az igazságszolgáltatás minden fórumára ! Tudom, hogy a szóbeliség elvét a kormány nem azért fogadta el, mert ez nekünk régi óhajunk volt, hanem mert ezen párt kezdeményezése folytán oly hangosan követelték minden oldalról, hogy ez elől kitérni nem lehetett. De ha már behozták, azt kérdem én, mi különbség van a jogkereső közönség mindenek fölé helyezendő érdeke és az igazságügy tekinteteinek szempontjából az 500 forintot vagy ilyen vagy amolyan összeget meghaladó vagy azon alúí maradó követelések között? S főleg, t. ház, midőn az összes követelési ügyek egyszerű kikötés által a rendes eljárásról a sommás eljárásra áttehetők, miért nem lehetett akkor, t. ház, a követelési pereket az egész vonalon egyszerre szabályozni és kimondani, hogy a polgári peres eljárásban a szóbeliség elvére fektetett perrendtartást alkotunk és nem a közigazgatás államosításának módjára csak elveket jelentünk ki, hanem azt az igazságügy minden terén keresztül is viszszük. A gyakorlatban magam is sokszor hallottam, hogy a jogkereső közönség megbotránkozott a fölött, hogy míg elég nagyjelentősségű dolgok elintézésénél szóbeliség van és a felek személyesen megjelenhetnek, addig más, alig valamivel nagyobb, sokszor kisebb jelentősségtí ügyekben kötelező ügyvédi képviselet, írásbeliség és mondhatnám még egy halálesetre szóló biztosítási ügylet is szükséges volna, míg az ügy befejeztetik, hogy a felek utódai kárpótlást nyerjenek, ha a perből az Írásbeliség hoszszadalmassága miatt kihalnának. így az igazságszolgáltatás tekintélyét, a polgároknak az igazságügy iránti bizalmát fokozni nem lehet; ez az az intézmény, a melynél fukarkodni nem szabad, mert az igazság helyes kiszolgáltatása minden polgár közkincse, attól egyiket sem szabad megfosztani. T. ház! Van az igazságügyi kormányzatnak egy nagy alkotása, melyre a t. előadó úr, ha jól figyeltem, szintén rámutatott és ez a telekkönyvi betétekről és a tényleges birtoklás alapján való telekkönyvezésről szóló törvényes intézkedés. Nagy szükség volt erre, és mondhatom, nagy megnyugvására szolgált a közönségnek, mikor ez intézmény életbeléptetésére került a sor. De ha figyelembe veszi a t. igazságügyminiszter úr, hogy micsoda garasos gazdálkodással megy ez a dolog, és hogy — triviális kifejezéssel élve — a mit a közönség nyer a vámon, ezt elveszti a réven, — mert a minek megnyerését jogviszonyai rendezése tekintetében a közönségnek kilátásba helyezik, azt elveszti folyó ügyei elintézésének lassúságában, — midőn látjuk, hogy diurnisták dolgoznak, és hogy a létező bírói anyaggal akarják e munkálatot keresztülvinni, melynek költségeire 7800 forint van felvéve; midőn látjuk, hogy ugyanez a bíró dolgozik a betétszerkesztésnél és a tényleges birtoklás alapján való telekkönyvezésnél, a ki a folyó ügyek elintézésére van hivatva: akkor azt hiszem, az adminisztráczió oly mulasztásával állunk szemközt, a melynek sürgős orvoslása elodázhatlanul szükséges. A gyakorlatból mondhatom, hogy mióta a tényleges birtoklás alapján való telekkönyvezéssel foglalkoznak a vidéki bíróságok, azóta a mintabiróságoknakis mint telekkönyvi hatóságoknak óriási restancziájuk van. Ehhez önálló szervezetet kellett volna felállítani, hogy függetlenül a folyó ügyektől erre képzett erőkkel minél gyorsabban keresztül vitethessék. Van egy másik fontos ok is, melyért ezt követelni a nagy közönség jogosítva van és ez az: hogy mig ez a tényleges birtoklás alapján való telekkönyvezés keresztülvezetve nincsen, míg a telekkönyvi betétszerkesztés munkája befejezve nincsen, addig egyes községek, egész vidékek azon abnormis helyzetbe jutnak, hogy a régi telekkönyvi állapot szerinti telekkönyveik szerint jogviszonyaikat nem rendezhetik, mert azok átalakítás alatt állanak, az új telekkönyvük pedig nincs hitelesítve, mert a munkálat nincsen befejezve, s így ezek az emberek, mint Mahomed koporsója ég és föld között libegnek s legsürgősebb hitelműveleteiket, legsürgősebb családi ügyeiket, hagyatéki ügyeiket stb. lebonyolítani képtelenek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Egy ilyen intézmény létesítésénél a fukarkodás nagyon elhibázott dolog. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Van nekünk 1875-iki alkotásaink között egy kereskedelmi törvényünk is, a melyet