Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-67

67. országos ülés 1897. márczius 10-én, szerdán. 441 sem kifejlődve, sem az élet követelményeihez, igényeihez alkalmazva, befejezve, működésükben kellőleg szervezve nincsenek. Hiányzó intézményeink között, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) azt hiszem, első és legfontosabb helyet foglal el mindnyájunk tudomása és érzete szerint egy általános polgári törvénykönyv hiánya. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, nem pártkérdés, ez nem osztály-kérdés, nem felekezetek kérdése, nem a vagyon-, nem a rangkülönbségnek a kérdése, ez nem érdekel osztályokat, hanem Magyarországnak minden egyes polgárát, apraját és nagyját, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ez az intézmény az, a melyre nézve az alkotmány visszaállítása óta Magyarországon egyebet mint kísérletezést nem látunk. (Helyeslés.) A mi az egyes polgárok egyes osztályait illeti, arra találunk törvényt; jót vagy rosszat, de arra, a mi az összpolgárokat terheli, a mi azoknak jogviszonyait volna hivatva szabályozni, hogy legalább némi megnyugvást nyerhessen, hogy ennek, annak azért kell így vagy úgy lennie, mert Magyarország törvényhozása kívánta, erre törvénykönyvünk nincs, hanem élősködünk az osztrák törvénykönyv tradiczióin, kúriai döntvényeken, jogszokásokon, szemelvényeken és az igazságszolgáltatás minden csodabogarain, a miket csak Magyarországon lehet feltalálni. T. képviselőház! Nem szándékozom a polgári törvénykönyv hiányáért a jelenleg működő igazságügyi miniszter urat felelőssé tenni, de elvártam volna azt a megnyugtatást, hogy a t. igazságügyminiszter úr ezen új országgyűlés színe előtt kijelentést tett volna az iránt, hogy ezen oly régóta vajúdó kérdés a komoly megoldás stádiumában van. Én is birtokában vagyok azon orgánumnak, a mely tegnap programm hiányának pótlására vállalkozott. Hallom és tudom, hogy dolgoznak a polgári törvénykönyv összeállításán, hogy van egy testület, a mely ennek kidolgozásával foglalkozik. De hiába biztatjuk a beteget, hogy jön az orvos, ha az nem jön; hiába biztatjuk az orvossággal, ha azt nem hozzák! A míg Magyarországon a polgári törvénykönyvet kodifikálják, vagy kompilálják, addig Magyarországon a magánjog iránti bizalom nagyon meg fog csökkenni. Azért óhajtom az iránt is az igazságügy miniszter úr kijelentését, hogy úgy fog-e ezen magánjogi törvénykönyv megalkottatni, hogy specziális magyar jellegét el nem veszti, avagy oly javaslattal fogunk szemben állani, a mely azért nem fog a törvényhozás által elfogadtatni, mert nem magyar. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A magyar magánjog oly széles mező, hogy habár igen gyakran illetik az ellenzéket azon szemrehányással, hogy bírálni tud, KKPVH. NAPLÓ. 1896—1901 IV. KÖTET. de programraot adni nem .., (Egy hang a szélső baloldalon: Nem is feladata!) Nem tartozik feladatához, hogy programmot adjon, nem is czélom itt a magánjog részleteivel foglalkozni, csak reá mutatok a hiányból eredett bajokra és én bizom az igazságügyminiszter úr magas tudásában és tudom, hogy mint elsőrangú tényezője az igazságszolgáltatásnak ő maga érezte díszbírói pályáján ennek hiányát legjobban. Azért azon kéréssel járulok hozzá, hogy ez iránt megnyugtató kijelentést tegyen, még pedig oly irányban, hogy ezen kérdés a napirendről végre le fog tűnni! Hallottunk egy megnyugtató kijelentést, a mely azonban sem az indokolásban, sem az előadó úr beszédében nem foglaltatik, de a trónbeszédben igértetett meg. Ez azon kijelentés, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv ki fog dolgoztatni. Azért nagyon óhajtandónak tartanám, ha a t. igazságügyminiszter úr határozottan kijelentené, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv megalkotásánál vájjon szükségesnek vagy helyesnek tartja-e azt, hogy a bűntett elkövetése esetében a maga illetékes hatósága szabja ki a bűnös megbüntetését, hogy, ha akár czivil, akár pap, akár magánszemély, akár katona követi el a bűncselekményt itt a magyar területen, a magyar büntetőtörvény értelmében kapja meg büntetését. Ha ezt nem is volna hajlandó megmondani a t. igazságügyminiszter úr, nagyon kíváncsi volnék tudni, vájjon érez-e magában annyi erőt, hogy a Magyarország területén elhelyezett katonákra vonatkozó büntetőtörvénykönyv megalkotásából minden idegen elemet és befolyást kizárjon és azt tisztán a magyar közjog és a magyar állam auktoritása szempontjából úgy oldja meg, hogy az a magyar törvénynek megfelelő legyen? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy a t. igazságügyminiszter úr tartózkodni fog ez iránt minden kijelentéstói, de azt hiszem, hogy kötelességemet teljesítettem, midőn ezt itt szóvá tettem. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Mert azon meggyőződésben élek, hogyha bár a kiegyezésnek lehetnek olyan apostolai, a kik azt mondják, hogy azt sem bolygatni, sem megváltoztatni, sem javítani nem szabad, de azt nem fogják elhitetni senkivel, hogy Magyarországnak ne volna joga a maga területén elkövetett cselekményeket magának megtorolni; mert a Magyarország büntető jogát közös ügygyé tenni nem lehet s még a kiegyezési törvények megalkotóinak sem volt bátorsága a magyar közjog ezen fundamentális részét a közösügyek keretébe bevonni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen két téren abszolúte nincsen törvényünk. Nem akarok a t. ház türelmével vissza56