Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-67

440 67. országos Ölés 1897. márczius 10-én, szerdán. azt, hogy jó épületekben legyenek elhelyezve a bíróságok, — én annak tekintem, — hanem feltétele az igazságszolgáltatásnak az, hogy jól legyen szervezve az igazságügy. Ezzel a szervezeti kérdéssel lesz alkalmam később foglalkozni, de az előadó urnak ezen kijelentését honorálnom kell. Azt tartom, hogy csak jó, egészséges testben lakhatik egészséges lélek, g a ki egészségtelen lakásban dolgozik, maga is tapasztalhatja magán, hogy egészsége hamarabb tönkre megy. Az igazságügy első követelményének tekintem tehát, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás magas színvonalra emeltessék, a minek első feltétele megfelelő épülitek emelése, mert csak megfelelő épületekbe lehet megfelelő intézményt beállítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt hittem, t. ház, hogy az igazságügyi kormány meg nem czáfolhatja azt, hogy az igazságügy szolgálatában állóknak napról-napra tapasztalható megbetegedése nagyban járul, az igazságügyi nyugdíjtételek emeléséhez. Ezen betegségek számaránya pedig igen erős összefüggésben van azon helyiségekkel, a melyekben a bírák idejük legnagyobb részét kénytelenek eltölteni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Áttérve az igazságügyi költségvetésre az igazságügyi kormányzat politikájának bírálata szempontjából, a parlament álláspontjára vonatkozólag kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én az igazságügyi költségvetésnek a parlament elé ily módon való terjesztését a parlament ignorálásának tekintem. (Halljuk! Halljuk!) Egy jól szervezett állam is, a hol az igazság. ügyi szervezet kiépítése teljesen be van fejezve, a hol az igazságügyi intézmények ki vannak fejlesztve és az életbe átmentek, s a hol minden gyermek tudja azt, hogy melyik intézmény vált be és melyik nem: még ott is — a parlament méltóságára való tekintettel — a költségvetésnek oly részletes indokolását kell előterjeszteni, a mely megnyugvást nyújt aziránt, hogy gondoskodva van mindenről, gond van fordítva a magyar igazságügy fejlesztésére, az igazságügyi kormány figyelemmel kiséri a már létező intézményeket épúgy, mint a még létesítendőket azon szempontból, hogy itt a parlament előtt beszámolhasson, hogy vájjon valamely általa tervezett, vagy létesített intézmény az élet követelményeinek megfelel-e azon óhajtásnak, a melynek megvalósításához a parlament a költségvetést köti. T. képviselőház! Magyarországon fokozott szükség van erre, mert Magyarország az 1867-iki törvényalkotások óta az igazságügy terén is a kisérletezés stádiumán túl alig jutott. Igazságügyi legsarkalatosabb törvényeink kiépítve nincsenek. Csonka, hiányos intézményekkel küzködünk és valóban csak annak a heroikus munkálatnak köszönhetjük, a melyet Magyarország bírói kara igazán emberfeletti erővel kifejt, hogy Magyarország igazságügye még el nem posványosodott, hogy az igazságügyről Magyarország határain kivűl is tisztelettel tudnak megemlékezni Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy az igazságügyminiszter úr három okból nem terjesztett elő expozét. Vagy nincs programmja és így megint csak a napról-napra való élés politikájának nézhetünk elé igazságügyi fdminisztrácziónk és szervezetünk terén; vagy vau programmja, de a parlamentet nem tartja hivatottnak arra, hogy ezen programm előleges bírálatába is belebocsátkozzék; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) vagy egy harmadik eset is lehet: van programmja, hivatottnak is tartja a parlamentet a bírálatra, de megkíméli magát a fáradságtól, bízván abban, hogy a mögötte álló többség a programm ismerete nélkül is megszavazza a költségvetést. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bármelyik álljon e közül a három feltevés közül, egyik feltevés alapján sem tartom helyesnek, hogy az igazságügyminiszter úr a költségvetést egy számtani művelet alapján terjeszti be és nem nyújt betekintést abba, a mit létesített és még létesíteni akar. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A magam részéről nemcsak ezen tárczánál, de minden egyes tárőzára vonatkozólag azt tartom, hogy a költségvetésnek a létező intézmények fentartása czéljából való megtagadása csak nyomatékos okok miatt történhetik. Nem vagyok barátja a merev negácziónak és ezért, bár az igazságügyminiszter úr programmot nem terjesztett elő és nem vagyunk abban a helyzetben sem a párt, melyhez tartozni szerencsém van, sem én, — s azt hiszem a táloldal sincs, '•— hogy a t. miniszter úr programmjáról egy programmszeríí bírálatot adjunk, kénytelen vagyok megindokolni álláspontomat s azon pártét, a melyhez tartozni szerencsém van, s a melynek megbízásából felszólaltam, hogy a költségvetést nem fogadjuk el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kötelességünk ezen eljárásunkat megindokolni, s ezt én csekély tehetségemhez képest a következőkben óhajtom a t. ház szíves türelmét kérve megtenni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Programm hiányában a saját tapasztalatunk alapján kell bírálatot gyakorolnunk, és ezen szempontból első sorban azon hiányokat fogom feltüntetni, a melyek ott érezhetők, a hol instituczióink egyáltalában nincsenek, és másodsorban azon intézményekkel óhajtok foglalkozni, — habár röviden, csak szemelvény alakjában, — a melyek megvannak ugyan, de