Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-67

67. országos ülés 1897. márczius 10-én, szerdán. 439 adatott át a debreczeni, deési, komáromi törvénykezési épület s az 1897. év folyamán fog befejeztetni és átadatni a máramarosszigeti, marosvásárhelyi, szatmári, soproni és kalocsai törvénykezési épület. Ezen felül tárgyalások folynak egyes városok és az igazságügyminiszterium között több törvényszéki, járásbírósági, valamint fogházi épület emelésére s ezek jó részére nézve a tervek és költségvetések is elkészültek. Bármennyire óhajtandó volna, hogy a bíróságok a vidéken is, ha nem is palotákban, de legalább ne régi, rozzant kincstári épületekben és bérházakban legyenek elhelyezve, s hogy az igazságszolgáltatás méltóságának megfelelő otthont nyerjenek: látjuk, hogy azon eszközök mellett, a melyek eddig az igazságügyi kormánynak rendelkezésére állottak, többet tenni nem leheteit, úgy hogy e részben kormányunkat teljes elismerés illeti. Egyébként a jogszolgáltatás gyorsaságának és alaposságának nem az az első föltétele, hogy a bíróságok mindenben megfelelő épületekben legyenek elhelyezve, hanem fődolog a helyes szervezet, a helyes eljárási szabályok. E részben már előző igazságügyi kormányunk tervszerű, czéltudatos tevékenységet fejtett ki és lerakta ágy a szervezet, mint az eljárási szabályok tekintetében azon alapot, melyeken a jelen kormányzat tovább épített. Hogy csak a legismertebb tényekre hivatkozzam, említem, hogy 1891-ben lett módosítva a bírói és ügyészi szervezet, deczentralizálva lettek a kir. táblák, meg lett alkotva a polgári perrendtartásnak a sommás eljárásra vonatkozó reformja, a fizetési meghagyásokra vonatkozó törvény. Mindezeknek üdvös hatását ma már egész jogéletünkben tapasztalhatjuk. Jelen igazságügyi kormányunk legutóbbi, talán legnagyobb alkotása a bűnvádi perrendtartás volt, melyet nemcsak a jogászközönség és a szaklapok, hanem az egész közvélemény is üdvözölt. Épen tekintettel arra, hogy bűnvádi perrendtartásunk életbeléptetése Jegközelebbre várható, és hogy az költségvetésünket tetemesen fogja emelni: annál óvatosabbaknak kell lennünk egyéb szükségleteink fedezése tekintetében és figyelemmel legyünk országunk pénzügyi erejére. Minthogy tehát rövid felszólalásomban rámutattam arra, hogy igazságügyi kormányunk igen helyesen gondoskodott mindama szükségletekről, melyekről e költségvetés keretében gondoskodni kellett, helyesen hajtotta végre fokozatosan a költségvetésben is az általam idézett szervezeti törvényeket, a pénzügyi bizottság, méltatva ezt, változatlanul elfogadta a költségvetést és én mint e bizottság előadója is bátorkodom úgy az egész költségvetést, mint a központi igazgatás, személyes járandóságok czíme alatt felvett 235.082 forintos tételt szíves elfogadásra ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Bakovszky István jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! A t. előadó úr bevezető beszédében oly húrokat kezdett pengetni, hogy majdnem elhittem, hogy pótolva lesz az, mit a miniszteri indokolásban nehezen nélkülöztem. Midőn a t. előadó úr arra vállalkozott, hogy megokolja a költségvetésben mutatkozó többletet, kijelentette, hogy e többlet mindnyájunkat megnyusrtatólag, helyesen van kimutatva, Részemről kijelentem, hogy ezen megnyugváshoz a magam részéről is hozzájárulok: a számtani müvelet helyesen van megoldva. (Úgy van.') Ennek kijelentése után a t. előadó úr a szervezeti és az igazságügyi politikai tényezőkkel is kezdett foglalkozni és én vártam, hogy itt az előadói székből fogjuk megtudni azt, a mit az igazságügyminiszter ár költségvetésének indokolásában hasztalan keresek, tudniillik látni fogjuk, miként kívánja az igazságügyminiszter úr a költségvetésében kért költséget felhasználni igazságügyi intézményeink kifejlesztésére; hallani fogjuk intézményeink beható bírálatát, igazságügyi felfogás szerint, mikép váltak azok be az életben. És ime a t. előadó úr voltaképen ismét nem tesz egyebet, mint jóformán ismétli azt, a mit az igazságügyi költségvetés idokolásából tudunk, hogy tudniillik hány törvényszéki épület lett befejezve, hány lesz 1897-ben befejezve és hánynak beállítása, hány járásbíróság székhelyének kiépítése iránt folynak tárgyalások. (Egy hang a szélső baloldalon: Tárgyalnak mindig !) T. ház! Mielőtt az igazságügyi politika voltaképeni bírálatába bocsátkoznám, nem hallgathatom el ama megjegyzéseket, melyeket az előadó úr e tárgyban felhozott, (Halljuk!) mert programúinak ezt sem tekinthetem, tehát csak megjegyzés számba megy, a mit mondott. Azt mondja az előadó úr, hogy minden lehetőt megtették, a mi a vidéki helyiségeknek kiépítésére, újjáalakítására, az igazságszolgáltatás követelményeinek megfelelő átalakítására megtehető volt. Én a magam részéről ezt tiszteletteljesen kétségbe vonom, mert nem tettek meg mindent, mert ha megtettek volna mindent, akkor igazságügyünk a vidéken is szervezve volna, nem állítottak volna fel próbaminta-biróságokat. Ez nem az igazságügy szervezésének módja, mert én úgy tudom, hogy az épületet alulról szokták kezdeni és nem felülről, tehát ne méltóztassék dicsekvés számba venni azt, hogy a kúriának díszes palotája van itt, míg az igazságügy többi tényezői nyomorult, rozoga épületekben vannak elhelyezve. (Élénk helyAés a szélső baloldalon.) De, t. ház, azt mondja a t. előadó úr, hogy nem tartja a jó igazságszolgáltatás feltételének