Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-67

438 67. országos ölés 1897. m&rczius 10-én, szerdán. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Mű­vészet: A m. kir. képzőművészeti akadémia épü­leteire és az Epreskert kerítésére 143.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. (Élénk éljenzés jobb­felÖl) Következik már most a vallás- és közok­tatásügyi miniszter jelentése (írom. 37, 112) a Hunyadi levéltárról. Gr. Teleki Sándor előadó: T. ház! Van szerencsém bemutatni a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter úrnak a Hunyadi levéltárra vo­natkozó jelentését, kérve, hogy azt tudomásul venni és hozzájárulás végett a főrendiházhoz áttenni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a ház a miniszter űr jelentését igen vagy nem? (Igen!) A ház tudomásul vette. Hozzá­járulás végett a főrendiházhoz átküldetik. Ezzel, t. ház, a közoktatásügyi tárcza költ­ségvetésének tárgyalását és az azzal kapcsolat­ban levő jelentését a ház befejezte. (Élénk éljenzés a jobboldalim.) Következik már most az igazságügyi tárcza (írom. 51) költségvetése. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa).- Köz­ponti igazgatás. Személyes járandóságok 235.082 forint. Bohonyi Gyula, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha a folyó 1897. évre szóló igazságügyi előirányzatot a múlt évi igazságügyi költségvetéssel összehasonlítjuk, azt fogjuk találni, hogy a folyó évi költségelőirány­zat kiadásaiban, szemben a múlt évi költség­vetéssel mintegy 450.000 forintnyi emelkedés mutatkozik. Ez összegből esik a rendes kiadá­sokra 403.327 forint, a nyugdíj akr. 70.000 fo­rint ; ennek folytán az összes emelkedés a folyó évben 473.327 forintot tenne ki. Tekintettel azonban arra, hogy a beruházások czímén fel­vett évi 300.000 forint ez évben is változatlan összegével lett felvéve, és hogy az átmeneti ki­adásoknál 20.000 forint csökkenés mutatkozik, a tényleges emelkedés a kiadásokban ez évben 453.327 forintot teszen ki. Ha már most ennek az emelkedésnek az okait vizsgáljuk, azt fogjuk találni a költség­vetés részletezésében ég indokolásában, hogy eltekintve a 12.000 forintnyi tételtől, a melyet a központi igazgatásban mutatkozó, különösen a számvevői szakban szükségesnek talált személy­szaporítás okozott; a többi kiadási tétel nagy­részt korábbi években megalkotott törvények végrehajtásából ered, a mely törvények részben a javadalmazásra, részben a szervezetre vonat­koznak, úgy, hogy az emelkedést magát egy­szerűen ezen korábban megalkotott szervezési és javadalmazási törvények pénzügyi kihatásának tekinthetjük a költségvetésben. Ilyen törvények az 1891 : XVII. törvény­czikk, mely a bírói és ügyészi szervezet mó­dosításáról szól, az 1893 : IV. törvényczikk, mely a tisztviselők illetményeinek szabályozásáról, végre az 1893 : XIII. törvényczikk, mely az igazságügyi palota felépítéséről és annak költségéről szól. A rendes kiadásoknál az emelkedés, a mint említettem, 403.327 forintot tesz ki, a nyug­díjaknál 70.000 forintot. Az utolsó három évi átlag alapján a nyugdíjak 100.000 forinttal na­gyobb összeggel lettek volna emelendők, azon­ban a pénzügyi bizottság figyelembe vette az igazságügyi miniszter úrnak jelentésében kifeje­zett nyilatkozatát, hogy 70.000 forint, mint emelkedés elegendő lesz szemben azzal, hogy bizton várható, miszerint a már utalványozott nyugdíjak egy része időközben meg fog szűnni s a 70.000 forint emelkedés elegendő lesz: s ennélfogva a pénzügyi bizottság ezen álláspontra helyezkedve, az emelkedést 70.000 forintban ál­lapította meg úgy, hogy az igazságügyi tárcza terhére eső nyugdíjak 1,885.000 forintot kép­viselnek. Ezzel, bár röviden, de mégis mindnyá­junkra nésive megnyugtatóan megindokoltam a költségvetésben mutatkozó emelkedést. Ha a képviselőháznak egyedül az volna a joga, hogy a költségelőirányzatban beállított tételeket szám­szerűleg felülvizsgálja, azokat helyeseknek vagy nem helyeseknek találva elfogadja vagy el ne fogadja, akkor feladatomon túlestem volna. Mi­után azonban a képviselőháznak kétségbevonhat­lan joga az, hogy magát a költségvetést is az igazságügy szükségletéhez képest megállapítsa, megkonstruálja, bátran vethetné fel valaki azt a kérdést, vájjon jelen költségvetésünkkel fe­deztük-e igazságügyünk jogos igényeit és szük­ségleteit, igen vagy nem s mertílnek-e fel oly szükségletek, melyekről ezen költségelőirányzat kellőleg nem gondolkozott. A pénzügyi bizott­ságban is merültek fel egyes óhajok a napisaj­tóban is, hogy a vidéki bíróságokra kellő tekin­tette] kell lenni, azokat mentől előbb a czélnak megfelelő helyiségekkel ellátni. Konstatálom, hogy igazságügyi kormányunk e részben soha­sem zárkózott el a jogos igények s panaszok elől s figyelembe véve azokat az anyagi erőket, melyek rendelkezésére állottak, minden lehetőt e téren el is követett. Hogy e részben csak a legközelebbi egy-két év tényeire hivatkozzam, konstatálhatom, hogy Budapesten az elmúlt év folyamán lett befejezve és adatott át rendelteté­sének az igazságügyi palota, mely két és fél millió forintba került s melynek évi annuitási, törlesztési részlete ez idén állíttatott először költségvetésünkbe 110.000 forinttal. Azonkívül a vidéki bíróságokról is kellőleg gondoskodva lett, mert ez év folyamán nyert befejezést B

Next

/
Thumbnails
Contents