Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

50. országos ülés 1897. február 16-án, kedden. 37 szélnek, itt ezen szoeziális kérdés a mezei munkás-osztály okát illetőleg és ily általános szoeziális követelmények és bajok azokra nézve fenn nem állanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Fennáll egész sora e bajoknak, fennáll egész sora a panaszoknak, fennáll egész sora az igényeknek, a melyek azonban természetük szerint, a hivatásköröket illetőleg, a melyeket érnek és lokális szempontból is a vidékeket illetőleg, a melyeken tapasztalhatók, egymástól erősen különböznek, és azok megszüntetésére nem egy egységes szocziálpolitikai névvel nevezhető törvényhozási összes munka eszközlendő, hanem eszközlendő az intézkedéseknek egy egész, sokszor egymással össze nem függő sorozata. Egy szóval, speczializálni kell a kérdéseket, speczializálni kell erre vonatkozólag az orvoslási módokat. Hiszen mi sem jellemzőbb arra, hogy annak daczára — a mint Tallián Béla igen tisztelt barátom és képviselőtársam nemcsak ez alkalommal, hanem már a belügyi költségvetéshez eszközölt felszólalása alkalmával említette — mintegy kilenczvenhat vagy több községben vannak szoczialisztikus szervezetek, annak daezára azt tapasztaljuk, hogyha az Alföldre lemegyünk, hogy két, közvetlen egymás mellett fukyő és igen sok tekintetben analóg helyzetben levő község köztíl egyikben van szoczialisztikus mozgalom, van nagymérvű elégedetlenség és a közvetlen mellette levőben nincs. És hogy egy példát idézzek fel erre, épen a melyet t. barátom is kétségkívül ismer és megerősít: itt van Orosháza egyrészről és a közvetlen szomszédságában fekvő Szarvas; Orosházán nagy mérvben van szoeziális mozgalom és nagymértékben van elégedetlenség és szoczialisztikus szervezet, Szarvason mindennek daczára nyomára alig akadunk. És hasonlóképen számos községet volnék képes megnevezni, a melyek közvetlenül egymás mellett feküsznek, a melyek egyikében voltak munkásmozgalmak, elég nagy mérvűek, a melyek másikában találunk egy pár elégedetlen embert talán, de a ki sem a közvéleményre, sem az ottani munkásviszonyokra, egyáltalában semminemű hatást gyakorolni nem tud. De ne csak ott nézzük a bajokat, a hol úgynevezett szoczialisztikus mozgalom van, és a hol annak következtében egyes jajkiáltásokat hallunk akár a munkások részéről, akár a munkaadók részéről, hanem tekintsük az egész országot, és akkor meg fogunk róla győződni, ibhyé egy bizonyos forrongás van a kedélyeksgg a mezőgazdasági téren és ez kiviláglik kétneqkivül azon tényből, hogy mindenütt, nemcsak az Alföldön,' hanem a Felföldön, a Dunántál is, az alsó vidékeken is, Krassómegyében, Temesmegye alsó részében, egy szóval a határszéleken is; mindinkább nehezebb lesz egyáltalában cselédeket kapni és hogy, bárhogy panaszolják fel a napszámosok, a kézimunkások helyzeteiket, kétségtelen az, hogy az ország nagy részében határozott hajlam van arra, hogy mennél többen készek inkább napszámba és munkába menni, mint magukat állandóan cselédnek lekötni. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Nemcsak, hogy a cselédbér általában az országban az utolsó öt-hat évben tetemesen emelkedett, de bármily magas bér mellett is, a cselédek teljes létszámát vajmi kevés gazdaság képes mai napság előállítani és igen számos gazdaság az, a mely igen nagy mértékben napszámosokra szóról. Ez kétségkívül a gazdákra nézve egy igen terhes jelenség, hanem azon szoczialisztikus szempontokból, a melyeket gyakran említenek ép a mezőgazdasági munkások panaszaira vonatkozólag, igen nagyon jellemző világot vet az állapotokra. Mert mit mutatnak ezek ? Azt mutatják, hogy ezek a panaszok ép oly időben merülnek fel, a mikor tapasztalatilag az élet maga leginkább mutatja, hogy a napszámosok és kézimunkások tényleg többet képesek szerezni és függetlenségüket, melyet ezen szerzésmód mellett teljesen megóvnak, oly magasra becsülik, hogy inkább ezen bizonytalansággal készek szembeszállani, mely a napszámmal jár, mint azon bizonyos lekötöttséggel, mely a cselédi állással mindig összefügg. És ez kétségtelenül mutatja azt, hogy az ország lakosságának ezen rétegében egy bizonyos haladás máris bekövetkezett 8 hogy tulaj donképen azon panaszoknak nagy része, melyek szoeziális bajok gyanánt f elhangzanak, ezen haladásnak egyik következményét képezi. Általában mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a panaszok akkor hangzanak -leginkább fel valamely néposztályban, hogy az érzett igazságtalanságok akkor szoktak kifejezésre jutni, mikor azok oka tényleg már nem olyan súlyos, mikor az állapotok nincsenek a legmélyebb apály színvonalán, hanem mindig az emelkedő, a fejlődő állapotok azok, melyek legtöbb panaszra, legtöbb rekrimináezb'ra, legtöbb igényre, legtöbb jogosult és jogosulatlan remény és követelés keletkezésére adnak okot. Ezt tapasztalják az igazi munkánál is, ezt tapasztalják a különféle néposztályoknak a politikai jogok tekintetében elfoglalt állásában, azt tapasztaljuk mi a munkáskérdés tekintetében. Épen azért nem abban van a gyógyeszköz, hogy az előbbi állapotokat igyekezzünk visszaállítani, mert ezek visszaállítása lehetetlen, nem is abban, hogy azon kívánságoknak igyekezzünk megfelelni, melyeket az illetők formuláznak, és melyek horderejével az illetők egyáltalában tisztában sincsenek, hanem abban, hogy az egyes bajok okait felkutatva, azokat speczializálva, egymástól elkülönítve, megszüntetni igyekezzünk az egyes bajok és panaszok alap-