Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

422 66. országos ülés 1897. márczius 9-én, kedden. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Magyar nemzeti múzeum. Rendes kiadások: XX. fejezet, 53. czím. Ptendes bevételek: VII. fejezet, 53. ezím. Kiadás Személyi járandóságok és dologi kiadások: 166.699 forint. Rakovszky István jegyző: Gróf Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. ház! Az ülés annyira előrehaladott idejében igyekezni fogok lehetőleg tárgyilagosan és a legrövidebben a tárgyhoz hozzászólni. (Halljuk! Halljuk !) Mégis mindenekelőtt bocsánatot kérek a t. háztól, hogy épen én vagyok az, a ki minden alkalomkor a muzeális kérdéssel a t. ház türelmét igénybe veszem ; de kérem tulajdonítsák ezt annak, hogy éu ezen muzeális ügynek régi katatója, tanulmányozója vagyok és ezen ügy iránt igazán odaadó lelkesedéssel viseltetem, (Helyeslés.) mert én ebben letéteményezését látom az egész nemzeti kultúra történetének és fejlődésének. T. ház! Én itten kétféle intézkedést látok szükségesnek. Az egyik egy rögtöni azonnali intézkedés, a másik pedig egy rendszeres tervezet kidolgozása az egész muzeális ügynek rendezésére. (Halljuk ! Halljuk !) Az indok, a mely engem erre vezet, valamennyiünk előtt ismeretes, a t. ház mostani elnöke ezt múltkori felszólalásában az általános vita alkalmával úgy nevezte, »hogy a muzeális helyiségek mizériái valamennyiünk előtt ismeretesek«, (Igás! Úgy van! bálfelöl.) és oda utalt, hogy ők már ezt 1891-ben beható tanulmányozás tárgyává tették, tervet is dolgoztak ki, a mely igen szép terv volt, és a mely, ha akkor tudták volna megvalósítani, elismerem, nagyon üdvös lett volna. De azon tervből más egyéb közbejött események következtében nem lett semmi. Ez pedig így már sehogysem felel meg a magyar kulturnemzet fejlődési története, kincsesháza fogalmának, sem nem felel meg annak a hivatásnak, a melyeta múzeumnak betöltenie kell. (Igám! Úgy van! balfélől.) T. ház! Tekintsük más országokban a múzeum kérdését, hogy vannak azok csoportosítva, tan- és észszertíleg összeállítva, és hol vagyunk mi. Hát ki akarunk mi bontakozni abból, hogy keleti állam vagyunk és azon magaslatra akarunk-e emelkedni, hogy egy nyugati kultúrállam legyünk, a mely a Kelet felé fogja terjeszteni a tudás és a fejlődés sugarait? Nem akarom magunkat összehasonlítani a nagy német állammal, a melynek 46 millió németje van, a mely múzeumait oly remekül rendezte. Igaz ugyan, hogy nincsenek is oly kolosszális tudósaink, mint Bastian Adolf, a híres etnográfus, de azért van akárhány ezen ügygyei foglalkozó szakértő hazafi nálunk is, és azt hiszem, ha határozott akarattal, párttekintet nélkül ezen eszmét fel fogjuk karolni, igen szépen meg tudjuk azt fejteni. Hogy a múzeum az legyen, a mivé kell hogy legyen, a mint helyesen mondta mostani t. elnökünk, »a magyar haza és a magyar nemzet történetének múzeuma*, és hogy ez legyen kizárólag a maga teljességében, akkor ezt a maga túlhal mozottságából ki kell bontani, (Élénk helyeslés balfelől.) Én redukálni akarnám a muzeumot, és azt hiszem, hogy ez a leghelyesebb és minden szakértő történész vagy búvár az én nézetemet elfogadja. Ma a múzeumban másnak helye nincs, mint a könyvtárnak, oklevéltárnak, történelmi képcsarnoknak,"régészeti, hadtörténelmi múzeumnak, a magyar néprajzi régiségeknek, ősfoglalkozásnak és numizmatikának. Ez az, a miben az egész magyar történetnek fejlődése visszatükröződik. De ott mi van még, a minek elhelyezést kell szereznünk? Ott van az ásványgyűjtemény, a paleontológiái, ősíénygyüjtemény, a növénytár, az állattár, osszeológiai, csontvázgyűjtemény, etnográfia, ereklyegyttjtemény és képtár. Midőn az általános vitánál itt szóba került, hogy a múzeum annyira túl van tömve, hogy sehogysem bir megfelelni feladatának, az igen tisztelt miniszter úr erről szólván, kijelentette, hogy ő is az intézkedéseknek szükségességét látta; egyik résznek, az etnográfiai résznek egy helyiséget szerzett is, a mely annyira, a mennyire talán megfelel. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem felel meg! Gr. Zichy Jenő: Nagyon örvendek, hogy ő is abban a felfogásban van, hogy abszolúte nem felel meg. Én ép tegnap voltam oly szerencsés, több képviselőtársammal ezt megtekinteni, és ezt azért hozom itt fel, mert egy kis inczidens következtében egy kis igazságtalanság is történt. Megnéztük a ház összes helyiségeit és minden pártból szívesek voltak elkísérni és láttuk, — a mit én úgy is tudtam, — hogy ott a kiállítás következtében annyira összehalmozódott az etnográfiai anyag, mely valóságos kincset képez, de azt elhelyezni túlsók volta miatt nem lehet és ennek következtében az úgyszólván garmadában áll ott. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) És itt egy kis rektifikáczióval kell élnem, a mennyiben erről egyik lap azt irta, hogy rendetlenséget találtunk ott és semmi felügyeletet. Ez nem áll. Az anyag igenis rendezetlen, de különben is 48.000 tárgyat 14 kis szobában, a melyből három irodának, egy pedig laboratóriumnak kell hogy legyen szánva, elhelyezni abszolúte képtelenség, nem tekintve azt, hogy sohasem bir megfelelni, hogy ott az ember publikumra nem is számíthat, a melynek ott végig kell mennie, hogy az egyes tárgyakat tanulmányozhassa. Bátor vagyok tehát a t. ház