Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

66. országos ülés 1897. iiiilrczins 9-én, kedden. 411 arra kel] törekednünk, hogy minél nagyobb anyagi szubszidiummal legyen az ellátva. ÉH azt ajánlanám, hogy a kormány ne arra törekedjen, hogy a quótát felemelje öt-hat-nyolcz millióval, hanem, hogy ezt az öt-hat nyolcz milliót csatolják a kultusz-budgethez. így lesz az magyar közkinescsé és nem megy át osztrák polgártársainkhoz. Mivel pedig a kultusz-költségvetés igen kiesi és a magyar nemzetnek fejlesztésére törekedni égető szükség volna : a kultusz-budget tételei iránt bizalommal nem viseltetem és azokat nem fogadom el. Lehoczky Vilmos jegyző: Schreiber Frigyes! Schreiber Frigyes: Csak egy pár szavam van. (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza képviselőtársam azt mondta, hogy a felekezeti oktatásban a középkor szomorú remanencziáit látja. Igaz, hogy a felekezeti oktatás a régi időkből való, de azt hiszem, hogy annak hosszas múltja nem dicsőség, nem haszon nélküli volt, (Úgy van! jobbfélöl) mert azt hiszem, hogy abban, hogy magyar hazánkban mindig szabadelvű irány uralkodott, hogy ma a parlament ilyen szabadelvű irányban tárgyalta e kérdést, a felekezeti oktatásnak nagy a része. (Úgy van! jobbfelől.) Különben, t. ház, úgy Mezei Mór, mint Polónyi Géza t. képviselő úr elfelejtett egyet. (Egy hang balfelöl: Nemcsak egyet/) Én csak egyre reflektálok. Elfelejtették azt, hogy a felekezeti oktatás oly állami törvénynek kifolyása, a mely az egyházaknak iskolai és egyházi ügyekben autonómiát biztosít Az autonómiát egyes kellemetlen esetek miatt nem szabad elkobozni. Ha pedig ilyen egyes esetek előfordulnak és felmerülnek az egyes egyházak kebelében, a melyekben az önrendelkezési jog gyakorlása az állam érdekével ellentétesnek mutatkozik, ám itt van a kormány hatalma, sxíjtsa az illető bűnösöket, de tartsa szem előtt a jogot és az élet követelményeit, á tételt elfogadom Elnök: Senkisem kivan többé hozzászólani, ennélfogva a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kivan szólani. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! Én az ezen tételnél kifejtett vitára esak néhány észrevételt kívánok tenni, leginkább abból a szempontból, hogy félreértésre ne adjak okot esetleges hallgatásom által. (Halljuk! Halljuk!) Sorrendben veszem a t. szónok urakat, és így először ismét Mócsy Antal képviselő úrral kell foglalkoznom, a kinek beszédjéből néhány inkább kiemelkedő tételre teszem csak meg észrevételemet. A többi között azt mondja, hogy én panaszkodtam, hogy a felekezetek nem veszik igénybe az állami segélyt a tanítói illetmények kiegészítése czéljából, a mi szerinte természetes, mert félnek a zaklatástól és politikai üldözéstől. Én, t. ház, a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy akárminő zaklatásnak, politikai üldözésnek lennének kitéve azok az iskolák, melyek állami segélyben részesülnek. (Élénk helyeslés.) Tessék megkérdezni azokat az iskolákat, a melyek igénybe veszik az állami segélyezést, hogy politikai üldözésben, zaklatásban egyáltalában részesűlnek-e? (Tetszés jőbbfélől.) Az az összeg, a mely erre a czélra felhasználtatott, csaknem 450.000 forintot tesz ki, és ezt a két protestáns felekezet és a görög katholikusok vették igénybe. Tessék a görög katholikus ruthének között körülnézni, van-e ott üldözés vagy politikai zaklatás? (Helyeslés.) Igaz, hogy többen nem veszik igénybe az államsegélyt, mert a törvény, a mely erről rendelkezik, az állameszmének befolyását érvényesíti azon mértékben, a mennyi szükséges az államellenes üzelmek megfékezése czéljából, mert a fegyelmi eljárás tekintetében bizonyos befolyást biztosít. Ez az oka, a miért nem veszik a segélyt igénybe (Igás! Úgy van! jobbfelől.) és egészen nyíltan megmondtam, hogy mely felekezetek és mily mértékben nem veszik igénybe. (Úgy van! jobbfelöl.) A t. képviselő úr felhozta, hogy Dózsa Endre és Perényi Lajos t. képviselőtársaim, mikor beszédeiket elmondták, azt kivánták, hogy teljes miniszteri erélylyel legyek azon, hogy a tanítók illetményeik kiegészítése czéljából az államsegélyt vegyék igénybe, hozzá tevén azt is, hogy maga a miniszter is azt mondta beszédjében, bogy ő erélyes intézkedést tesz, hogy a törvény végrehajtassák. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urat itt fel kcdl világosítanom arról, hogy az erély nem arra vonatkozott, hogy a tanítók vegyék igénybe a segélyt, mert erre nekem a törvény nem ad semmiféle hatalmat. Hanem mikor tudomásom van róla, hogy ezrekre megy azon tanítók száma, a kik a minimális 300 forintot sem kapják meg és mégsem fordulnak az államhoz segélyért, akkor kötelességem a közigazgatási bizottságokat a legnagyobb erélylyel utasítani, (Helyeslés jobbfelöl.) hogy puhatolják ki, mely tanítók azok, a kik tényleg a 300 forintot sem kapják meg, és ilyenkor teljes erélylyel utasítom a közigazgatási bizottságokat, hogy a tanítói fizetéseket 300 forint erejéig a felekezeten hajtsák be. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az én erélyem, ez az, a mit nekem a törvény megad és ezt tenni kötelességem. (Általános, élénk helyeslés.) A t. képviselő úr felhozza a 15 krajezáros nyugdíjjárulék kérdését. Méltóztassék elhinni, nem foglalkozom ezzel örömest azért, mert legalább tízszer nyilatkoztam már ebben a kér53*