Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

410 6($. országos ülés 1897. m&rczins 9-én, Kedden. között tenni lehet és nem szaladunk utópiák után. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Polónyi képviselő úr személyes kérdésben akar szólani. Polónyi Géza: T. ház! Csak néhány szóra kérem a t. ház szíves türelmét. Péchy Tamás képviselőtársam arra szólít fel, mondjam meg, hogy az egyházpolitikai harczban hol vitte keresztül az állam az oktatás államosítását? Erre nézve mindenekelőtt megjegyzem, hogy én mindenhol csak népoktatásról és az egyház és állam közti harezról beszéltem. A t. képviselő úr bizonynyal tudja, hogy az európai kontinentális és nem kontinentális államok között Oroszországban és Törökországban az állam és az egyház nincs különválasztva, ott tehát az államfő egyházfő is. A hol az állam és egyház között harcz nincs, ott természetesen e kérdés sem képezheti vita tárgyát, az iskola ott ugyanannyira egyházi, mint a mennyire állami. így van ez Angliában is, a hol az anglikán preszbiteriális rendszer állván fenn, szintén állami az oktatás. Azt pedig nem volt szabad feltételeznem, különösen Péchy Tamás t. képviselőtársamról, hogy ne tudná, hogy Francziaországban még a középiskolai oktatás terén is nagy diadalokat aratott az állam, és hogy ott a népoktatást teljesen államosították. Ezt tartottam szükségesnek elmondani. Igen természetes, hogy nem hivatkozhattam Ausztriára, nem hivatkozhattam Belgiumra, a hol klerikális többség van uralmon, mert nem lehet kívánni, hogy klerikális államban az oktatás állami legyen. Rakovszky István jegyző : Városy Gyula! Városy Gyula: T. ház! A népoktatás ügyéhez igen röviden akarok hozzászólani épen az előttünk lefolyt diszku-zzió ötletéből. Én szintén azokhoz tsrtozom s általában mi vagyunk e tekintetben a többség, a kik azt óhajtják és arra törekszenek, hogy a népiskolai tanítók anyagi helyzete teljes módon megjavíttassék. A kuitusztárcza költségvetéséhez tehát nem járúlkatok, miután azt látom, hogy az összkormányzat azt a lehetőséget nem adta meg a szakminisztériumnak, hogy a nemzetnek úgynevezett napszámosai kellő anyagi díjazásban is részesüljenek. Polónyi Géza barátom felvetette azt az eszmét, hogy az iskolák általában államosíttassanak, hogy azok a felekezetek kezéből kivétessenek azért, hogy ezáltal az egységes magyar nemzeti eszme hathatósabban terjesztessék és az az ifjú nemzedék szívében megfogamzzék. Én azt nemcsak elfogadom, sőt mindenekfelett szem előtt tartandónak vélem, hogy a magyar állami, a nemzeti eszme, a magyarságnak eszméje és érzelme minden iskolában oly módon vitessék keresztül, hogy az újabb generáczió még erősebben ragaszkodjék hazájához, és hogy annak szívében felserdüljenek azok az érzelmek, a melyek minden igaz magyar honpolgártól megkövetelhetők és épen azért megkövetelendők. Ámde ép itt van az én aggodalmam az államosítás kérdésénél. Nem szólok annak egyházi oldaláról, nem szólok arról, vájjon az egyházaknak van-e joga iskolát tartani, arra felügyelni és az egyházias szellemet ott terjeszteni; bár az országban akár felekezetek, akár egyesek, vagy társulatok magánintézetet nyitni, azt fentartani teljesen jogosultak, hanem szólok az államosításnak egy másik veszélyéről. Én 48 as alapon vagyok itt e házban, de a mai állapotok között még sem tartom czélszeríínek az államosítás egyetemes keresztülvitelét a népiskolákban ; mert ma Agy áll Magyarország, hogy dualizmusban van Ausztriával és ezen állapotot a jelenlegi kormány is fenn akarja tartani mindazon eszközökkel, melyek az ő kezében vannak. Ha már most az összes iskolák államosíttatnának a közel jövőben, ez a dualisztikus kormány tehát a mienk is, a melynek vezére Bánffy Dezső báró miniszterelnök úr, azokat az államosított tanítókat is arra használná fel, a mit fájdalom, az országban mindenfelé látunk, hogy az államtól kapott kenyér fejében, a maga hatáskörében a vidéki falvakban álljon be a kormány kortesének. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Én a magyar állam, a nemzeti eszme tekintetében is félek attól az eszmétől, a melyet most vetettek föl, mert az ma nem válik be s én, míg közös kormányzat van, míg Ausztriának toljuk a szekerét, 25.000 kortest nem akarok a kormány rendelkezésére bocsátani. Ha majd azt mondhatjuk, odaát a Lajtán túl végezzék a maguk dolgát, mi is elvégezzük a magunkét; ha majd önállók politikailag és anyagilag függetlenek leszünk, akkor nem fogok attól félni, hogy 25.000 kortest szolgáltatunk az összkormáuynak. Minthogy pedig az egységes magyar nemzeti eszmét ma és holnap megoldani nem lehet, míg a dualizmus áli: én az államosítást mint 48-as képviselő sem most, sem a közel jövőben nem fogadom el. Nem fogadom el különben amúgy sem, mert a hatalomnak folytonos összpontosítását nem tarthatom czélszeríínek. Elég hatalom vau ott arra nézve, hogy a politikai vélemények szabad megnyilatkozását különböző eszközökkel elnyomják. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Ezt az érdemes, méltó testületet is, a mely annyit fárad, nem akarom felhasználtatni arra, hogy bizonyos állami törekvéseket, a melyeket nem helyeslek, elősegítsen. Én sohasem tartom elégnek a kuitusztárcza költségvetését és azért mindnyájunknak