Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

66. országos filés 1897, márczins 9-én, kedden. 407 dicsekvőleg mondom,— hogy mióta tagj"a vagyok e képviselőháznak, nem ritkán egyedül, de min­dig kitartóan és mindig azzal a hittel és biza­lommal, hogy a meggyőződés igazságával szó­lok, midőn e kérdésben felszólalok, mindig a népoktatás államosításának voltam, vagyok és maradok híve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Jól esik, hogy ma már nemcsak a hívek lappangó táborát láthatom, nemcsak a szívek és vesék rejtekeibea olvashatom, hogy felismerik mások is ezen thémának igazságát; de jól esik látnom, hogy épen abból a táborból ma is Mezei Mór igen tisztelt képviselőtársam meggyőződésének igaz; és nemes hevével kifeje­zést adott annak, a mit magam is hiszek és vallok: hogy addig egységes magyar állam, egységes magyar nemzet nem lesz, míg a nép­oktatás államosítva nem lesz. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! az oktatásnak felekezetivé való té­tele a középkornak egy nagyon sötét remanen­cziája. (Úgy van! Úgy van! szélső baloldalon.) Az egyháznak hatalmi szféráján túl való való ter­jeszkedése, a vallás révén az oktatás hatalmá­nak kezéhez való csikarása: ez a középkori i e­manenczia, ez az igazi kép, melyet ma is látunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A liberális mo­dern államnak küzdelme az egyházzal szemben az iskola terén vette fel a harczot mindenhol széles e világon, csak nálunk nem tud a libe­rális iskola megküzdeni azon tantétellel, mely elfogadhatóvá teszi azt, hogy az oktatás nem monopólium és nem dohánymonopólium, mint Berzeviczy Albert t. képviselőtársam mondta, hanem állami kötelesség, mely elsősorban teszi mindnyájunk feladatává, hogy az oktatásnak magasztos eszközeit az állam magasztosabb ér­dekeinek szolgálatában maga az állam használja ki és érvényesítse. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Más nemzetek, más államok ki­bontakoztak már az egyház által magához ka­parított ezen hatalmi szférából. Magyarországon az oktatásnak, különösen a népoktatásnak ál­lamivá tétele nemcsak az egyház és állam közötti mérleg szempontjából bír fontossággal; még más, én előttem legalább sokkal fontosabb két szempontból kell ezt megtenni. A felett nem szükséges bővebben vitat­kozni magyar emberek között, hogy a nem­zetiségi eszme túltengésének és annak, hogy a magyar állameszmének tiszteletet parancsoló igazsága ma sem ismertetik el mindenütt, annak egyedüli és igazi melegágya a felekezeti auto­nómiába búvó felekezeti oktatás. (Helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A ki akar magyar nemzeti államot, a ki akar egységes magyar nemzetet, annak követelnie kell a ma­gyar egységes nemzeti oktatást. (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon,) Természetes dolog, t. ház, felismerjük ezt a kormányzatnak egyéb ágaiban is, felismertük az igazságszolgáltatás terén a jogegységnek a nemzeti egységre kiható nagyfontosságú kiha­tását. Csodálatos dolog, t. ház, a közigazgatás államosításában felismerik önök ennek hivatását, csodálatos, hogy csak épen az oktatás egységé­ben nem ismerik el és nem ismerik fel annak a nemzetet átalakító igazi hatalmát. Ez oly vak­ság, t. ház, melylyel megbirkózni valóban nehéz (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igen természetes, t. ház, hogy nem a val­lásoktatásról beszélek. A nemzeti oktatás mellet^ a vallásoktatás megnyerheti a maga területét és szintén érvényesülhet; de, t. ház, annak a poli­tikának, mely az autonómiáknak biztosított jo­gok révén elvezette a magyar törvényhozást odáig, hogy alkossunk szerb, alkossunk román egyházakat, ennek a politikának végre szakí­tani kell ezzel a múlttal és alkotni kell eoy magyar nemzeti, igazi állami iskolát. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha még egy szempontot akarok kiemelni, ez a legfontosabb, mert aktuális és ez a felekezeti békének a kérdése. Van-e kö­zöttünk, t. ház, csak egy is, még a néppártnak igen tisztelt képviselőit sem szándékozom ki­venni, a ki ne hirdetné meggyőződésből, hogy ennek a nemzetnek elsősorban arra van szük­sége, hogy a felekezetek közt a békesség és türelmesség a vallás szabad gyakorlata alapján helyreálljon? De hát mivel akarják ezt önök elérni? Higyjék meg nekem, t. ház, a vallásos­ság sohasem volt, sohasem is lesz ellensége a felekezeti bókének és tiírelmességnek; a mi en­nek ellensége, az a felekezetiesség. A vallásos és­felekezeti embert tessék külön választani, t. ház! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A vallásos ember feluevekedhetik az állam iskolájában is; a felekezeti embert, az egymás iránt gyűlölködő embert a felekezeti iskola hozza közénk. (Úgy van! Úgy van !) A ki akarja a felekezeti békét, — pedig melyik magyar embernek nem kellene ezt akar­nia, — annak akarnia kell a felekezeti oktatás­nak megszüntetését; qui vult habere finem, debet velle et média. Hogy Magyarországon, köztünk a vallásos villongások, felekezeti türel­metlenségek ne hozzák be az átkos visszavo­nás minden rossz konzequencziáit. annak egy feltétele van: hogy a magyar állam mutassa meg erejét mindenkivel szemben, hogy az ál­lami oktatás behozatalához nemcsak joga van, de az egyenesen állami kötelessége. (Úgy van! a szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents