Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-65

65. országos illés 1897. márczlns 8-án, hétfőn. 393 1893-ban annyira megérlelődött a dolog, hogy az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter úr megszabta azokat a föltételeket, a melyek mellett hajlandó a gyöngyösi gimnáziumot nyolczosztályúvá tenni és államivá fejleszteni. Ezek között volt az, hogy először is megfelelő épületet emeljen a város. A város ehhez hozzájárult. Másodszor, hogy az épületet kellően fölszerelje, annak fentartásáról és az oktatáshoz szükséges alapfeltételekről gondoskodj ék. Ehhez is hozzájárult a város. Továbbá, hogy 10.000 forinttal segítse a város a gimnáziumot. Ehhez is hozzájárult. Hozzájárult pedig daczára annak, hogy ez a városra nagy áldozat. Ki kell emelnem, hogy — a mint meg vagyok győződve és tapasztaltam, a közoktatási kormánynál is tájékozva vannak — Gyöngyös városa különösen kulturális czélokra igen nagy áldozatokat hoz. Kisdedóvói, polgári leányiskolája, összes elemi iskolái államosításához hozzájárult és ezekhez évenkint külön 15.000 forinttal járul hozzá; de csak azon föltétel mellett teljesítette mindezeket, ha a gimnázium ügye is mielőbb a megvalósuláshoz ér. Hogy ezen feltételek megtörténtek és a város azoknak megfelelt, a közoktatásügyi t. kormány már 1893. november 11-éről kelt rendeletével el is ismerte, sőt a szerződést, mely az állammal megkötendő, jóvá is hagyta, a mint az Heves vármegyének 1894. deczember 17-én tartott bizottsági ülésének jegyzőkönyvéből világosan kitűnik. Már most nagyon természetesen, minthogy az ügy ennyire megérlelődött, és a város a telket is kijelölte, a legnagyobb válság állt be a gimnázium ügyében, mert — a mint a t. közoktatásügyi kormány is tudja — eddig a szeotferenczrendi szerzetesek közül kikerült tanárok teljesítették a tanítást, a kik — el kell ismerni — nagy önzetlenséggel és áldozatkészséggel vezették a gimnázium ügyét, és bizonyára nem érdemlik meg, hogy ily bizonytalan helyzetben tartassanak. Eemélem, hogy a t. közoktatásügyi kormány hozzájárul Gyöngyös város azon legbensőbb óhajtásához, hogy mindenesetre figyelmére méltatja az ottani szentferenczrendi szerzetes-tanárok eddig szerzett nagy érdemeit és azokat, a kik kellő qualifikáczióval birnak, az állami gimnáziumi tanárok testületébe is belevonja. Nem ugyan feltételként, de benső óhajként fejezte ki ezt Gyöngyös városa, és azt hiszem, a közoktatásügyi kormány ehhez hozzá fog járulni. A város részéről most, már tehát semmi sem vár elintézésre, sőt a közoktatásügyi kormánynak műszaki közegei helyesnek találták a tervet. Másrészt — mint méltóztatnak tudni — Gyöngyös város egy nagy kölcsönt vett fel KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. közoktatásügyének rendezésére, a mihez annak idején a vallás- és közoktatásügyi és a pénzügyminiszter urak is hozzájárultak. Igen kérem tehát a t. miniszter urat, minthogy többé semmiféle akadály nem forog fenn, és Gyöngyös városában a gimnázium ügye egészen válságossá lesz: méltóztassék mielőbb véglegesíteni a gimnázium kérdését, és méltóztassék talán megengedni, vagy a pénzügyminiszter úrral egyetértésben intézkedni, hogy habár az anyagi eszközökről csak a jövő évi költségvetésben fog gondoskodni, hogy az építkezés mielőbb foganatba vétessék. Ez semmi akadályokba nem ütközhetik, mert maga a város úgy is hozzájárul 10.000 forinttal. A tőkeösszeg tehát rendelkezésre áll, tehát addig is, míg a költségvetésben folyósítható volna, maga a város is kellő eszközökkel rendelkezik, hogy az építkezés megkezdethessék. Ezt voltam bátor az igen tisztelt közoktatásügyi kormánynak figyelmébe ajánlani. Rakovszky István jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: Előrebocsátom, hogy nagyon rövid leszek, mindazáltal nem hagyhatom szó nélkül Pap Géza t. képviselőtársamnak megjegyzéseit, 0 kikelt a latin nyelv tanítása ellen az alsó három osztályban. Bocsánatot kérek, én ezt a klasszikus tanítás elleni merényletnek tartanám, hiszen épen az a baj a reáliskolákban, hogy nincs meg a klasszikus nevelés, és ez vonatkozik Miklós Ödön t. képviselőtársam előbbi beszédjére, ki épen azért kelt ki a mostani nevelés iránya ellen, és azt hiszi, hogy a technikából kikerültek azért nem mehetnek az állami szolgálatban előre, mert a klasszikus képzésnek hiányában vannak. Legalább én így értettem t. képviselőtársam Miklós Ödön felszólalását. Én határozottan ellene vagyok azon irányzatnak, hogy a latin nyelv oktatása ne kezdessék meg már az első osztályban, miként most történik, hiszen épen ez a zsenge kor alkalmas arra, hogy legjobban elsajátíthassák az idegen nyelveket. Ezen irány megváltoztatását teljesen elítélem. A mi a görög nyelv tanítása ellen felhozott indokokat illeti, épen a latin nyelv mellett felhozott szempontból szintéa elítélem. Ahhoz azonban hozzájárulok, a mit a t. képviselő úr az életkorra felhozott. Én nem látok ugyan nagy veszélyt abban, hogyha a gyermek tíz éves korát betöltve már a középiskolába felvétetik, hanem igenis azt szükségesnék tartom, hogy ez a legnagyobb szigorral betartassák, és tíz éves kora előtt a gyermek ne bocsáttassék a középiskolába. Most pedig legyen szabad áttérnem felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. Az igen tisztelt miniszter úr igen szépen jelezte a középiskolákról szólva mindazokat a kívánni valókat, a melyek feltétlen és égetően 50