Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-65

390 66. országos ölés 1897. márczlus 8-án, hétfőn. lelkiismeretük szerint igyekezzenek megoldani, de igen sok esetben hiányosnak találom ezen intézkedést, és több lelkiismerettel teljesítendőuek, mert ha bár súlyos és terhes az az illető tanárra, de a leghelyesebb mód a tanuló ifjúság szellemi képességének emelésére, éu a tananyag elsajátításának legkönnyebb mód szerint az iskolában való tanulás módját Játom legczélszerííbbnek. És hogy látjuk ezt, t. ház, a mai gyakorlati tanítás keretén belül elérve? A mai iskolai tanítás mellett számtalan esetre akadunk, midőn az illető tanár helytelenül fogja fel a czél elérését, magyarázó jegyzetekből akarja oktatni a fiatalságot, legnagyobb részben mellőzve azon tankönyveket, a melyeket talán ő maga választott ki azon fiatalság számára, a melyet ezekből nevelni és oktatni akar. Én egy igen nagy visszaélésnek, a tauítási rendszerrel össze nem egyeztethetőnek tartom azt az eljárást, hogy egyes esetekben a gimnáziumokban a tankönyv mellőzésével az illető tanár kizárólag a saját magyarázati tanítását akarja a fiatalságra ráoktrojálni olykép, hogy a tanítási idő legnagyobb része nem a megmagyarázásra, hanem a diktandóképen való leírásra fordíttatik. És mit érünk el ezáltal ? Azt, hogy az a tanuló fiú, a kinek az iskolában kellene a tananyag nehézségével megküzdeni, nem az iskolában küzdi le ezen nehézségeket, nem az iskolában egészíti ki ismereteit, hanem hazamenve a tanár által lediktált jegyzetekből kénytelen annyi időt a tanulásra fordítani, a mennyi a szabad idejének, vagy más irányban való tanulásának elvonásával történik. Azt feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az ilyen diktandóval való tanítás a gimnáziumokban eltöröltessék, hogy a gimnáziumi tanároknak ne engedtessék meg, hogy az általuk választott tankönyvek keretén kivűl a tankönyveket mellőző diktált jegyzeteket használjanak. Nem akarok belemenni ezen nagyfontosságú kérdés értelmezésébe sem az idő tekintetéből, a melyet a tanulótól elrabolnak, sem a könnyebb tanítás tekintetéből, a mely az iskola hivatása lenne; ezt csak a t. ház figyelmébe ajánlom. Fősúlyt fektetek, t. ház, a szemléleti úton való tanításra és íőfontosságúnak tekintem különösen azon tananyagok keretén belül, a hol a szemléleti úton való tanítás által a tanítás rövidítését segítjük elő. Nevezetesen feltétlenül megkövetelendőnek tartom úgy a természetrajzi, mint a fizikai tárgyak oktatásánál, hogy az oktatás egy kis elvont része legyen elméleti csakis annyiban, a mennyiben a didaktikai tanulás és tanítás szüksége azt megköveteli; de a fősúly, a lényege a tanítási rendszernek és az oktatás módjának a szemléleti legyen; a szemek előtt való gyakorlati elemzése a tényeknek; a szemléltető bemutatása azon dolgoknak, a mely az élvont elméleti tanításra való súlyfektetésnél igen nehézkes és sokkal eredménytelenebb sikert mutathat fel. Itt van továbbá a történelemtanulásnak a metódusa, a hol, az én felfogásom szerint, a mai középiskolákban elárasztották túlterjengő könyvekkel a mai fiatalságot, a mi az egyik nagy hiba, a másik nagy hiba az, hogy a tanítási rendszerben egy bizonyos évszám Szerinti betanulás van ma divatban. Hiszen meglehet, hogy a t. miniszter úrnak — a ki tagadólag int ezen állításomra — tudomása szerint ezen követelmények talán nem általánosak az egész országban, de vannak oly esetek, a hol az évszám betanulására fordított idő a történelem értelmi hasznosításának, értékesítésének rovására történik és azon esetekben azután elvész az az idő, a melyet tulajdonképen a fiatalságnak ez irányban való fáradozása kellene hogy eredményezzen. Ott van a földrajz tanítása. Gyakran megesik az, hogy hibás, helytelen vagy egyáltalán mappa nélküli tanítások is előfordulnak. Ezeknél az eseteknél azután oly nehéz momentum áll elő, a hol a fiatal embereknek elméleti túlterheltsége a gyakorlati haszon elérésével nem áll arányban. És itt egy kérdést akarok megérinteni, a vidéki múzeumok kérdését, a melyet én szoros kapcsolatba szeretnék hozni a főgimnáziumi múzeumok kérdésével. Hiszen általánosan ismert dolog az, hogy egy irányzat a legújabb időben arra törekszik, hogy a vidéki városokban is egyes vidéki múzeumok állíttassanak fel; az ilyen főgimnáziumi múzeumok, könyvtárak, fizikaszertárak, természetrajzi gyűjtemények keretén belül talán ezek megvalósíthatók lennének annál inkább, mert hiszen ezen múzeumok értékesítése ez által nemcsak a köznek, hanem azon gimnázium fiatalságának előnyére is szolgálhatna. Felhívom a miniszter úr figyelmét különben a tiílterjengő tankönyveknek szoros felügyeleti körébe való vonására. Hisz tudom, én is részt vettem azokban az intézkedésekben, a melyek épen a tankönyvbírálat szempontjából megújíttattak és új rendszer hozatott be a miniszter úr által, de én azt hiszem, hogy addig is, a míg minden egyes szakmában az ily új bírálati rendszer életbe lesz léptethető, módot lehetne találni arra, hogy az ily túlterjengő könyvek, a melyek nagyobb részben a fiatalság megzavarására vezetnek, a mennyiben a tanárok kihagyogatnak úgyis egyes részeket belőlük, elvon ássanak a forgalomból és kisebb, rövidebb keretű, a tananyagot dióhéjba összefoglaló tankönyvek használtassanak. A mi a rendkívüli tantárgyak tanítását illeti, (Halljuk! Halljuk!) ezekre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy én a rendkívüli tantárgyak tanítását, tekintettel arra, hogy mind-