Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-65

65. országos ülés 1897. márczius 8-án, hétfőn. 391 untalanúl hangsxilyoztatik a fiatalságnak túlter­helése, bizonyos osztályok keretén belül a mini­mumra szorítanám, vagy meg sem engedném az alsóbb négy osztályban semmiféle rendkívüli tantárgy tanítását, a mely úgy is időtrabló, ered­ményre alig vezethető. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt van az életkor kérdése, a mely szintén egy jelentékeny momentumot képez a túlterhelés kérdésénél. Nem tudom, de erős hitem és meg­győződésem alapján arra a következtetésre ju­tottam, hosry a mai fiatalság kora, annak a nehéz tananyagnak, a mely a gimnáziumban taníttatik, meg nem felel. Nem tudom, de meglehet, hogy egyesek talán elítélnek és túlságba menéssel vádolnak, de én a gimnázium megkezdésének idejét a 11-ik életkorra tenném át, mert az a zsenge elme, melynek a tanulás oly nehézkes, különösen oly nehéz nyelvtan-rendszer mellett, bizonyos dolgok felfogására képtelen, s így egy­részt a képtelenség, másrészt a nehezebb fel­fogás szempontjából a mai kor megállapítása csekély és annak legalább a 11-ik életévre való kitolását tartanám szükségesnek. Szükségesnek tartanám azt is, hogy a tornaidő, melynek teljes mértékben való igénybevételére az utolsó évek­ben nagy súly fordíttatik, akként osztassák be. hogy lehetőleg az elméleti tanulás ideje közé illesztessenek a torna-órák. Ez egészségi szem­pontból az elmének nyugodtabb és több pihenés nyerése szempontjából lényeges volna. Termé­szetes, hogy a kérdés így csak ott oldható meg. hol a tornatermek a gimnáziummal egy épület­ben találhatók fel. Igen helyes és jelentőségteljes dolognak tartom az internátus intézménynek szélesebb alapokra való fektetését azon szempontból, hogy az együttes és könnyebben ellenőrizhető tanulás azoknak a szülőknek gyermekeinél lehető legyen, kiknek foglalkozásuk csekély időt enged arra, hogy a fiatalság nevelésére kellő gondot és el­lenőrzést fordíthassanak, természetesen a gyer­mekeknek lehetőleg pontos nevelése czéloz­tassék az internátusi intézmény keretén belül. Felszólalásomnak czélja és indoka az volt, hogy a latin nyelv tanításának fontosságáról és annak ily széles terjedelemben való alkalmazá­sáról szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Én a múlt év folyamán egyszer bátor voltam a t. kultusz­miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy a mai oktatási rendszer mellett a latin nyelv tanítása nem felel meg azon czélszeiííségi okoknsk és azon eredményeknek, melyeket a latin nyelv ta nítására fordított időtől és fáradságtól várhatunk. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Én a latin nyelvet egészen kiküszöbölni nem óhajtottam soha, nem óhajtom ma sem. De annak egy más rendszer­ben való tanítását szükségesnek tartom, neveze­tesen oly irányban, hogy a t. miniszter úr for­dítana egy gondos pillantást azon kérdés tanul­mányozására, mily eredményre vezettek azok a törekvések, hogy a fiatalság a gimnáziumban a latin nyelvi ismereteket annyira elsajátítsa, hogy képes legyen nemcsak latinról magyarra, de magyarról latinra való fordításokat is esz­közölni. Én azt hiszem, hogy ekkora eredményt egy országban sehol sem értek el s nem képesek egy gimnáziumot sem felmutatni, hol a fiatalság a magyarból latinra való fordítási képesség oly magas nívóján állana, melyet el kellene érni akkor, ha arányba állítjuk azt a fáradságot, melyet a fiatalság egész gimnáziumi tanulmány­ideje alatt erre a kérdésre fordított, s azzal az idővel, mely a tanulótól elvonatott más hasz­nosabb és okosabb dolgok tanulásától. (Helyeslés a jobboldalon.) Én a legnagyobb melegséggel ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe ezt a kér­dést. Elégedjék meg a. középiskola azzal, hogy a latin nyelv oktatásában oly eredményt ér el, hogy a fiatalság a klasszikusokat, legalább any­nyira a mennnyire, a felsőbb iskolákban szaba­don olvashassa, de azt, hogy a magyar nyelvről a latinra való fordítás milyen gyakorlati érték­kel bír, az eredményekből belátni képes nem vagyok. De tovább megyek. Az sem helyes, hogy a latin nyelv tanítását már "az első osztályban kezdik; csak legfeljebb a harmadik osztályban kellene kezdeni. Megmondom, miért. Először a latin nyelv grammatikai értékét az a fiatal első osztályos gyerek még nem is birja felfogni; a harmadik osztályban már érettebb, könnyebben, gyorsabban is tudja elsajátítani. Másodszor a nemzetiségi vidékeken sok gyermek a magyar nyelvvel sem bír megküzdeni, pedig most az I. osztályban a magyar mellett még egy új nyelvvel kínozzák: a latinnal. Különben is azok az eredmények, a melyeket az I. és II. osz­tályban a latin nyelvvel el lehet érni, semmik ; talán megtanulja az a gyermek a deklináeziót és a konjugácziót, de azután a III. osztályban úgyis újra kell kezdeni mindent. Csak kínozzák a latinnal az I. és II. osztályos gyereket, el­kedvetlenítik, de eredményt nem érnek el. Már pedig az olyan tanítási mód nem ezélszerű, a hol a gyakorlati eredmény nincs arányban a ráfordított fáradsággal. Thaly Kálmán: De a sok német órát helyesli! Pap Géza: Még a görögpótló tanfolyam­ról akarok megemlékezni. Mikor a ház, szerin­tem igen bölcsen, kimondta a görög nyelv el­törlését, nem mert azzal teljesen szakítani, hanem félszeg rendszabályhoz nyúlt. Talán kissé a vas­kalapos rendszernek akarva hódolni, behozott helyette egy épen olyan nehéz dolgot, mint a görög. Hát mit könnyítettünk ezzel ? Levettünk válláról egy dolgot, a melyre nincs szüksége, s

Next

/
Thumbnails
Contents