Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-65
65. országos ülés 1897. m&rczius 8-án, hétfőn. 389 ismét elfoglalta egy másik nem kevésbbé veszélyes, tudniillik fiz árverezés. Tekintet nélkül a szükséglet mérvére, nem mondom, hogy minden, de igen sok esetben az a hely kapott középiskolát, a mely a legtöbbet igérő volt ; azt a, részint a szükség által teremtett, részint a kulturczélok iránti lelkesedésből származó áldozatkészséget a végletekig menő módon kihasználta az állam: az állami intézetek az amúgy is gazdaságilag súlyos viszonyok kiizé jutott és nagy közteher alatt görnyedő lakosság vagyonából létesíttettek. Hogy állításomat igazoljam, elmondom, hogy időnkben egy középiskola felállításánál minő terhek átvállalását köti ki a közoktatásügyi kormány. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megkivánja, hogy a középiskola helyéül kijelölt város lakossága a gimnáziumi épület telkét a Saját költségén szerezze meg, a mely a mai igényeknek megfelelőleg legalább 1200 négyszögöl nagyságban állapíttatván meg, csak több telek összevásárlása vagy kisajátítása útján állítható elő, a mi a legtöbb esetben 20—30.000 forintnyi terhet ró az érdekeltségre. A gimnáziumi épület emelése, a melynek a haladó kor igényeinek megfelelően palotaszerünek kell lennie, annak bebútorozása és felszerelése szintén az érdekeltséget terheli és nagy szerencse, ha az állam ezen jelentékeny kiadásokhoz egy harmadrészben hozzájárul. De az állam tovább megy és a középiskola fentartási költségeihez tetemes évi hozzájárulást köt ki, a mely legtöbb esetben a 10.000 forintot eléri, és szedi a magasan, legtöbbnyire 30 forintban megállapított tandíjat. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az arány tehát az, hogy az érdekeltség adja a telket, 20.000 forint, emeli az épületet, 100.000 forint, fizet 10.000 forintot évenként, mely tőkésítve 200.000 forintnak felel meg, fizeti a tandíjat, mely körülbelül szintén 200.000 forintnak felel meg tőkésítve. Az érdekeltségnek tehát megterheltetése 500.000 forint. Az államé csupán az épület emeléséhez való hozzájárulás körülbelül 50.000 forintba és a fentartási költségeknek 20.000 forintot meghaladó részével, vagyis évenkint szintén csak 10.000 forint, mely tőkében szintén 200.000 forintnak felel meg. így tehát az állam 250.000 forintnyi terhével szemben az érdekeltség 520.000 forintnyi terhet visel. Azt hiszem, hogy ez mégis egy kissé tálhajtott módja az állami intézetek létesítésének. Jól tudom, hogy a t. miniszter úr, valamint elődei ezen eljárásának az állam pénzügyi helyzete határt szab és e tekintetben nem volt szabad kezük; azonban mégis kötelességemnek tartottam ezen dolgokat felemlíteni, a miket én visszásoknak tartok és figyelmébe ajánlani épen az állam érdekében, nehogy az az ezer gondokkal küzdő szülő azon választás elé állíttas- I sék, hogy akár helyben, akár messze vidéken van a neki szükséges tanintézet, reá nézve elviselhetetlen terhek hárulnak, azért gyermeke iskoláztatása érdekében, vagy keserves nélkülözéseknek kénytelen magát alávetni, vagy pedig gyermekeit kénytelen szélnek ereszteni azzal, hogy gondoskodjék róluk az, a ki az ég madarait táplálja. A tételt különben a magam részéről elfogadom. (Helyeslés.) Lehoczky Vimos jegyző: Pap Géza! Pap Géza: T. ház! Legyen szabad rövid időre a t. ház figyelmét kikérnem pár dologra, a mit közoktatásunk fejlődése érdekében látok szükségesnek felemlíteni és úgy a t. ház, mint a társadalom figyelmébe óhajtok ajánlani minden hosszabb indokolás nélkül. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ma midőn a középiskolák reformjának előestéjén állunk és mikor igen messzemenő és nagyjelentőségű reformkérdés megoldásáról van szó, kötelességemnek tartom és kötelességének tarthatja a középiskola ügyei iránt érdeklődő minden férfiú, hogy az esetleges hiányokat és pótlásokat, melyeket a középiskolák fejlesztése érdekében az eredményteljes tanítás czéljából megvalósítandóknak vél, figyelmébe ajánlja mindazon férfiaknak, a kik a középiskolák ügyét emelni hivatva lesznek és a kik hivatva lesznek évtizedekre megjelölni az irányt, a melyen a magyar ifjúság fejlődése meg lesz jelölve. A mai tanrendszerben részben a tanárokat, részben a tanulókat, részben a tananyagot illetőleg sok oly kívánni való van, a min változtatni okvetlenül szükséges, a melyeknek meghagyása úgy a hogy az ma van, részben meg nem felel a helyes tanítás intézményének, részben pedig messze túl megy azon igényeken, a melyeket én a középiskoláktól várok. Nem tévesztem szem elől a törvényben lefektetett azt a két elvet, hogy a jó középiskola adjon általános műveltséget és tegye képessé az ifjakat arra, hogy a felsőbb tudományok oktatását nagyobb szellemi megerőltetés és illetve szellemi nívójuknak emelése által könnyen, értelmesen, a czélnak megfelelően javukra fordíthassák. A mostani tanítás keretén belül a középiskolában egy jelentékeny hibának tartom azt, hogy az iskolai tanítás legfáradságosabb része a dolgok értelmi megismerése nem magában az iskolában való tanulásban van lefektetve, hanem ez a mely talán legtöbb szellemi erőt veszi igénybe, a fiatal emberre van bízva s otthon az öntanulás rendszerére van fektetve. Az iskolai tanításra, a tananyag ismeretének minél könnyebb elsajátítására az iskolában nem elég súly fektettetik. Megengedem, hogy lehetnek kivételek s hogy egyes tanárok azt a fáradságot veszik maguk1 nak, hogy ezen nagy és nehéz muakát legjobb
